|
3. fejezet
Haley beállt a forró víz alá és becsukta a szemét, és élvezte az égető érzést a bőrén. Mióta az órái és a korrepetálás újra elkezdődött, kimondottan elfoglalt és stresszes volt. Mellette egy egyetemen kívüli kávézóban is vállalt munkát egy kis plusz pénzért. Mindig is dolgozott. A végzős éve előtti nyár volt az egyetlen hosszabb idő, amit kivett magának, de nem is érezte jól magát miatta. Lustának érezte magát tőle; plusz a költőpénze is sokat esett. A felelősség a vállán lecsökkent, de nem engedte magának, hogy hozzászokjon. Az elfoglaltság tette boldoggá, és még így is talált magának időt a szórakozásra; mindig is sikerült.
A hét közepe volt, három nappal a vasárnapi randija után Nathannel. Istenem, még mindig nem tudta szavakba önteni, milyen csodálatos volt. Egyértelmű, hogy nem olyan volt, amilyennek egy Nathan Scott-tal lévő randit elképzelt volna. Igazán kitett a fiú magáért és meglepte a lányt az ostoba őszinteségével. És amikor elaludt a karjaiban… az elmúlt 21 évében sosem érezte még magát nagyobb biztonságban. Még otthon lenni a szüleivel sem volt összehasonlítható Nathannel. És az isten szerelmére is, még csak egy randin voltak! Amikor felébredt, a kollégiumi szobájának ajtaja előtt voltak. Láthatóan Nathan hazavitte, és remélte, hogy nem kell felébresztenie. Mielőtt elváltak volna, egy rövid csókot adtak egymásnak, és persze telefonszámot cseréltek. Egy tökéletes este volt, olyan, amilyet még nagyon sokat szeretne.
Hihetetlen volt, mennyire hiányzott neki Nathan. Még csak szombaton ismerte meg, és 3 nap telt csak egy azóta, hogy utoljára látta vagy beszéltek. Olyan volt ez, mint valami kielégítetlen vágy, amit csak a srác tudott volna kielégíteni, és azon kapta magát, hogy az éjszaka közepén felébredt és hiányolta maga mellől. Talán a biztonságról volt szó; talán az egyedül alvás már nem volt ugyan olyan. De a szívében tudta, hogy többről volt szó. Semmi köze nem volt a biztonsághoz, az egyedülléthez, vagy a vágyhoz. Az egyszerű tény az volt, hogy akarta Nathant. Nem tudott nem rá gondolni, és minden egyes alkalommal, amikor eszébe jutott az arca az önelégült mosollyal vagy a ferde mosolya, kész volt. Ostoba vigyorral járkált minden felé az idő nagy részébe, és biztos volt benne, hogy társai őrültnek nézték. Hétfőn egy teljes órán át áradozott Brooke-nak és Peytonnek arról, milyen tökéletes volt a randi. És nem félt bevallani ezt. A tagadás pedig sosem volt Haley James asztala, szóval nem is tette.
De Nathan nem hívta. Három hosszú nap telt el, és még nem hívta. Persze nem is mondta, és ő nem is kérte. De ha a srácnak tényleg annyira tetszett, mint amennyire elhitette Haley-vel, nem kellett volna már hívnia? Kikészítette a lányt, hogy nem tudta, hogy vajon Nathan mit gondolt, vagy hogy ugyanolyan furcsán felemelő érzése volt-e, mint neki. Azt azonban nem engedte meg magának, hogy negatív dologra gondoljon. Az érzései a fiú után olyan hihetetlenek voltak, hogy miért is ne lett volna optimista?
Miután megmosta a haját, kinyomott valamennyi tusfürdőt a kezére és a kezére kente. Ahogy a kezei a mellkasára és a hasára vándoroltak, azon találta magát, hogy azt képzeli, Nathan kezei csinálnak mindent. A szeme pillanatok alatt felpattant, és kétségbeesetten nézett körül a kabinban. Sosem volt olyan típus, akinek szexuális fantáziái voltak, és még az sem volt ilyen, amikor éjszaka felébredt. Egyszerűen csak maga mellett akarta a fiú testét. De most, ahogy becsukta a szemét és folytatta a zuhanyzást, mást volt. Minden, amit magával tett, az agyában olyan volt, mintha Nathan tette volna. És a pokolba is, ha igazából nem kaphatta meg a fantáziáját, magának kellett csinálnia. Biztos volt benne, hogy ha nem egy nyilvános koedukált fürdőben lett volna, a végén jóval több mindent csinált volna, mint a mosdás. De tudatában volt a környezetének, és ha már itt tartunk, ha elkapná egy másik tanuló, nem lenne más választása, mint hogy megölje magát. Nem tudott nagyobb megaláztatást elképzelni. A gondolat pedig, hogy annak, hogy Nathannel egy zuhanyban van, akkor esélye van rá, hogy elkapják, egyszerre megmosolyogtatta és elvörösítette. A gondolatai elkalandoztak az előző szombati alkalomra, amikor majdnem ugyan akkor léptek ki a fürdőből. A kigyúrt testén csak egy törülköző volt a csípője köré tekerve. Tökéletesen emlékezett arra is, hogyan nézett ki. Még mindig voltak vízcseppek, amik a melléről és a hasáról lassan estek le; a tökéletesen csábító férfi képe volt. Tudta, hogy ha most látná meg ugyanúgy, nem lenne képes neki, és megérintené.
Amikor először találkoztak, Haley arra kényszerült, hogy a saját szintjük alatti fürdőt használja, mert a sajátjuknál a vízvezetékkel gondok voltak. Most pedig már azért jött Nathanék fürdőjébe, mert remélte, hogy újra összefutnak. A randijuk óta minden reggel ott volt, de egyszer sem volt szerencséje. Most már szerda este volt. A napja igen próbára tette, és csak lazítani akart. Az izmai sikítoztak egy meleg pezsgőfürdőért, de mivel ez nem volt lehetőség a kollégiumban, egy forró fürdő is megtette. A szokásosnál tovább maradt a zuhany alatt, extra adag tusfürdőt kenve a bőrére. Mégis, Nathan kezei nem akartak eltűnni, szóval úgy döntött, hogy visszamegy a szobájába. Az volt a legjobb, ha nem engedte meg, hogy az agya túl sokat fantáziáljon.
Miután Haley teljesen leöblítette magát, leállította a vizet. Hallotta, ahogy egy másik zuhany megy, és az arcán meglepettség jelent meg. Elég furcsa időpont volt arra, hogy valaki zuhanyozzon, és már 30 perce ő volt az egyetlen ott. Vállat vonva leszedte a korlátról a törülközőjét és egy rövidebb szárítkozás után maga köré tekerte. Kicsavarta a haját a lefolyóba, majd kilépett a fülkéből. Kivette a táskáját belülről és az egyik mosdókagylóhoz sétált, kivéve a krémet a táskájából. Általában ezt a szobájában csinálta, de néha gyorsan volt egyszerűen a fürdőben megcsinálni.
Nathan felsóhajtott, és végül leállította a hideg vizet. Három napja ez volt az egyetlen fajta zuhany, amilyet használt. Remélte, hogy nem teszi őt perverzzé, de minden egyes alkalommal, amikor behunyta a szemét, Haley-t látta. És nem is olyan volt, mintha meztelenül képzelte volna el. A fantáziáiban általában teljesen fel volt öltözve, de lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Valami szánalmas, szűz kisiskolás fiúnak érezte magát, de nem tehetett róla. Haley csodálatos volt, és nem tudta kiverni a fejéből. Általában a hieg zuhany sikeresen lenyugtatta, ezért pedig hálás volt. Beletúrt a vizes hajába aztán megragadta a törülközőjét, és a csípője köré tekerte. A háta önkéntelenül is megfeszült, ahogy kilépett a zuhanyfülkéből. Annyira fájt neki a kosárlabda edzések miatt; keményebben edzett, mint valaha, ami határozottan meghozta az eredményét. Alig várta, hogy a takaró alá bújjon, és legalább pár órát aludjon.
Ahogy Nathan el akarta hagyni a helységet, meglátott egy alakot a szeme sarkában. Furcsának találta, hogy valaki ilyen későn itt legyen, ezért megfordult, hogy megnézze, ki is az. Nagyot nyelt, amikor rájött, hogy nem más volt, mint a hideg zuhanyának az oka. Az isten szerelmére, gyönyörű volt! A tükör előtt állt, de nem saját magát nézte. Valamiért felkeltette Nathan figyelmét a látvány. Haley lassan dörzsölte krémmel a kezét. Addig nézte, amíg a lány nem végzett, és a krémet vissza nem tette a táskájába.
Haley elégedetten sóhajtott, és becipzárazta a táskáját, majd megfordult. Ugrott egy kisebbet, amikor meglátta, hogy Nathan ott állt és őt bámulta egyetlen törülközőt viselve. Ennek valami kegyetlen büntetésnek kellett lennie. Nem éppen így képzelte el a zuhany alatt 5 perce? Most le sem tudta venni a szemét a testéről, és abban sem volt biztos, hogy képes lesz-e ellenállni a kísértésnek, és nem végigfuttatni a kezét a kidolgozott mellkasán. A kezét a szívére tette, és kissé elmosolyodott.
- Megijesztettél – lehelte.
- Sajnálom – motyogta Nathan félénken. – Én, um… nem vagyok valami patkány. Csak kijöttem a zuhan alól, és ott voltál.
Haley könnyedén felnevetett, és elindult, addig, amíg Nathan előtt meg nem állt.
- Semmi gond. Jó látni téged.
- Tényleg? – kérdezte Nathan reménykedve. Azonnal le is hordta magát, hogy tiszta idiótának hangzott. De három teljes napon keresztül csak Haley-re gondolt. És tekintve, hogy a lány hogy is érzett iránta, amikor találkoztak, nem volt nehéz azt gondolnia, hogy talán a lány megbánta a randijukat. Hogy talán nem akart újra találkozni vele. Hogy még mindig egy casanovaként gondolt rá.
Haley egy megnyugtató mosolyt küldött Nathan felé, és bólintott.
- Persze. Hogy vagy?
- Jól – válaszolt Nathan kicsit túl gyorsan. A fenébe is, miért lett ilyen ideges a közelébe? Most még rosszabb volt, mint a randijukon. És fogalma sem volt róla, miért. Hiszem már csókolóztak is. A legtöbb idegességnek ezen a ponton el kellett volna múlnia. – Jól vagyok. Csak elfoglalt – mondta és a lány arcára nézett, majd folytatta. – Ezért nem hívtalak, ha érdekel. Nem mintha nem akartalak volna. Akartalak; hidd el!
Haley bólintott, ezzel is jelezve, hogy megértette a dolgot.
- Nem gond. Igazából én is elég elfoglalt voltam. De gondoltam rád. Nathan erre elmosolyodott. Az miatt aggódott, hogy Haley vagy elfeledkezik róla, vagy megbánja a közös estéjüket, és most mindkét bizonytalansága elszállt.
- Én is gondoltam rád. Sokat.
- És mit gondoltál? – kérdezte Haley felvont szemöldökkel. Nem tudta megmondani miért, de hihetetlenül kényelmesen érezte magát Nathan mellett. Nem érezte úgy, hogy bármit is vissza kéne fognia, és a flörtölés sem tűnt veszélyesnek vele. Helyesnek tűnt.
Nathan elvigyorodott, és látszólag megtalálta a beszélgetés ritmusát.
- Hát, azon tűnődtem, hogy szeretnél-e találkozni velem… többek között.
Haley felnevetett, amikor hallotta, ahogy a srác elsuttogta a mondat végét, majd bólintott.
- Szívesen találkoznék veled holnap. Igazából nincs holnap órám, de egész nap dolgozok, 6-ig. Utána jó lesz? – javasolta.
- Tökéletes – válaszolt Nathan. – A szobádhoz megyek úgy… 7 körül.
- Jól hangzik – mondta Haley, és már nem volt képes visszatartani magát, ezért tett két lépést amivel a srác elé került és lábujjra emelkedett.
Érzékelve, hogy a lány mire készül, Nathan lehajtotta a fejét és gyengéden megcsókolta a lányt. Az egyik kezével a lány arcát simogatta, a másikkal pedig átkarolta a derekát.
Haley közben még mindig fogta a táskáját, a másik kezét pedig Nathan mellére tette. Lassan kinyitotta a száját és a nyelvük találkozott. Hagyta, hogy a kezei magától lejjebb vándoroljanak a srác testén, nyomot hagyva a körmeivel.
Nathanből egy mély nyögés tört fel, miközben a lány testét még közelebb húzta a sajátjához, hogy még szorosabban olvadjanak egymás karajaiba. Azt akarta, hogy a lány folytassa, amit csinált, de tudta, hogy ha hagyná, hogy megtörténjen, akkor egy igen kínos szituációban találná magát. Néhány percig még forrón csókolóztak, mielőtt elhúzódott volna. Mindenhol megcsókolta, és végül megállt, amikor a lány vállának a széléhez ért. Visszatért Haley arcához, és a homlokát a lányéhoz támasztotta, majd egy lágy csókot nyomott a lány ajkaira.
Haley elmosolyodott, mennyire imádni való is volt Nathan, majd megveregette a fiú mellkasát, és indulni készült.
- Holnap találkozunk.
- Holnap találkozunk – ismételte Nathan egy kisebb bólintással. Végignézte, ahogy Haley elment, majd gyorsan visszament a zuhanykabinba és megnyitotta a hideg vizet. Csak pár percre volt szüksége a hideg víz alatt, de ez a rövid idő egy hihetetlen hosszú időd jelentett Nathan számára. A Pokolra fog kerülni, ez már biztos.
* * * * *
Brooke erősen koncentrált, ahogy felkente a szájfényt az ajkaira. Egy pillanat múlva már kész is volt.
- Hogy nézek ki? – kérdezte a legjobb barátnője felé fordulva.
- Csodálatosan – válaszolt Haley őszintén. – Azt sem fogja tudni, mi történt vele.
- Tudom, igaz? – kérdezett vissza Brooke, majd a szűjfényét belecsúsztatta a dekoltázsába, így a ruha, amit viselt tökéletesen eltakarta.
Haley felnevetett.
- Az a ruha tényleg csodálatos, Brooke.
- Tudom. Imádom – sikította Brooke. – De remélhetőleg nem fogom sokáig viselni, ha tudod, mire gondolok – nézett Haley-re sokat mondó tekintettel.
Haley megrázta a fejét és újra felnevetett.
- Igen, még mindig nem tudom elhinni, hogy te és Lucas már lefeküdtetek. Még egy hete sem ismered, Brooke. Ez elég gyors, még hozzád képest is.
Brooke közönyösen megvonta a vállát.
- Mit is mondhatok? Van közöttünk kapcsolat.
- Hát, örülök neked, Brooke Davis – jelentette ki Haley. – Oh, mellesleg, lehetne, hogy Lucas és te csak… menjetek az ő kolesz szobájába, amikor úgy döntötök, hogy kirúgtok a hámból ma este, oké?
Brooke döbbenten fordult a barátnője felé.
- Miért? Valami olyat tervezel a Játék-babával, amiről tudnom kéne? Ó Uram Istenem! Be fogod adni a derekad?
Haley-nek leesett az álla.
- Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de nem. Ahogy már korábban is említettem, még egy hete sem ismerjük egymást. HA és AMIKOR megtörténik, az nem… mostanában lesz – mondta, és próbálta megakadályozni a pirulást, de nem járt szerencsével, ezért lenézett a tankönyvre, amiből éppen tanult. – Egyébként, nem tudom, mi fog ma történni Nathannel. De nagyon kedvelem, Brooke. De ha éppen csókolózunk, ti pedig besétáltok félmeztelenül, szét kell majd rúgnom a vézna seggedet. És Lukét is.
Brooke védekezőn felemelte a kezét.
- Ne aggódj. Az ő kolesz szobájába megyünk, Tanító néni. El fogtok menni valahová?
- Nem hiszem – válaszolt Haley. – Kivettem néhány könyvet, és szerintem ő pedig hoz pizzát, szóval csak egy csendes este lesz.
Brooke bólintott, és már éppen mondott volt valamit, amikor kopogást hallott az ajtón. Kieresztett magából egy lányos sikítást, és az ajtó felé sétált.
- Érezd jól magad – kiáltott még vissza, mielőtt kisétált volna a szobából, esélyt sem adva Haley-nek, hogy válaszoljon.
Haley nevetett, majd visszanézett a tankönyvre. A következő 20 percet tanulással töltötte, aztán az összes cuccát visszarakta az íróasztalára. A szemüvegét is levette, és úgy döntött, hogy átöltözik. Még ha csak egy csendes estének is ígérkezett, nem akart melegítő nadrágot viselni alatta. Nem igazán üvöltötték a „szexi” kifejezést. Helyette felvett egy régi kopott farmert és egy kék pólót. Kiengedte a haját és kifésülte, mielőtt visszaült volna a helyére a tankkönyvvel, és várta Nathant.
Nem várt sokáig, 5 perccel később Nathan már kopogott is az ajtón. Ledobta a könyvet Brooke ágyára és odasietett az ajtóhoz, hogy beengedje a srácot.
- Szia – üdvözölte a srácot egy hatalmas mosollyal, amint meglátta őt.
- Helló, gyönyörű – köszönt ő is a rá jellemző mosollyal. Előrehajolt és adott egy puszit a lány arcára, mielőtt belépett volna a szobába. Letette a pizzát és az ásványvizet a lány asztalán lévő üres helyre, majd Haley felé fordult.
Haley becsukta az ajtót és a sráchoz ment, majd átkarolta annak a nyakát. Érezte, ahogy Nathan keze a csípője köré került, elmosolyodott és lábujjhegyre állt, hogy adjon egy gyengéd csókot a fiú ajkaira.
- Tudod, mi őrültség? – kérdezte Haley, miután elhúzódott.
- Mi? – kérdezett vissza Nathan, közel tartva magához a lány testét.
Haley elpirult, ahogy beszélt, de teljesen őszinte akart lenni Nathannel. Ha együtt lesznek, akkor teljességgel benne akart lenni a dologba. Csak azt remélte, hogy a srác is ugyanúgy érez iránta.
- Csak tegnap este láttalak, de ma már hiányoztál – mondta, újra lábujjhegyre emelkedett, és minden szót egy-egy csók között mondott. – Egész… nap.
Nathan elvigyorodott és még egyszer megcsókolta.
- Én is ugyanígy érzek, Hales. Őrület, és nem tudom megmagyarázni, de olyan gyakran akarok veled lenni, amilyen gyakran csak lehet. Hihetetlenül élőnek érzem magam már akkor is, amikor a kezedet fogom.
Haley mosolygott és az ajkába harapott. A fiú szavai megmelengették a szívét és jó volt tudni, hogy az érzései kölcsönösek voltak.
- Szóval milyen filmeket hoztál? – kérdezte egy pillanattal később Nathan. Nézte, ahogy az asztalhoz lépett és a sarkáról felkapta a DVD tokokat.
- Csak a legjobbakat a világon – válaszolt mosolyogva. – Az Álmodj rózsaszínt és Az élet csodaszépet.
Nathan döbbenten felhúzta a szemöldökét.
- Ugye tudod, hogy szeptember van, igaz?
Haley játékosan összeszűkítette a szemét és visszatette a DVD-ket az asztalra.
- Rá kell jönnöd, hogy ezek a filmek klasszikusak, és az év minden hónapjában tökéletesek, mister.
Nathan felnevetett és vállat vont.
- Nem tudhattam. Nem láttam még egyiket sem.
- Ne szóld le, amíg nem láttam – mondta Hales egy sokatmondó pillantással és felvette az egyik DVD-t. Betette a lejátszóba, miközben Nathan lerakta az ágyra a kaját.
Mindketten az ágy ellentétes oldalára ültek le az ágynak, miközben ettek. Nathan még mindig ideges volt. Habár teljesen kényelmesen érezte magát a lánnyal, az ágyán lenni egy teljesen más történet volt. Tudta, hogy Haley nem olyan, mint többi lány, akivel korábban volt, és tudta, hogy a lány nem fog lefeküdni vele. Tehát hol volt az a bizonyos vonal?
A szobában csönd volt, kivéve néhány hozzászólást vagy kérdést, miközben nézték a filmet és ettek. Amikor mindketten befejezték az evést, Nathan a pizzás dobozt és az üres ásványvizes üvegeket az asztalra helyezte. Ahogy visszafordult, észrevette, hogy a lány az ágy végébe üllt a fejét a háttámlának támasztva. Most aztán tényleg ötlete sem volt, mit tegyen. Félszegen az ágy elejéhez sétált és leült a földre.
Haley a szeme sarkából figyelte a srácot és az ajkába harapott, nehogy felnevessen, amikor a fiú leült a padlóra.
- Nathan?
- Hmm? – kérdezett vissza a srác, a lány felé fordulva.
- Mit csinálsz?
Nathannek nem kellett megkérdezni, miről beszélt a lány.
- Én… nem tudom, Hales. Nem tudtam, hogy te… Nem tudom – fejezte be sután egy sóhajjal.
Haley halkan felnevetett.
- Olyan aranyos vagy – bókolt, míg a kezét kinyújtotta a srác felé. Csak a mutató ujját használta, azzal hívta maga felé Nathant. – Gyere fel ide hozzám.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Nathan, miközben felállt. Egyiküket sem érdekelte, hogy a film még mindig ment, és hogy kihagynak belőle valamit.
- Igen, biztos – biztosította a lány Nathant.
Nathan bólintott, és hülyének érezte magát. Leült a lány mellé, de még mindig tartotta a távolságot.
Haley tovább nézte a filmet pár percig, mielőtt Nathanre nézett volna. A srác keze a zsebében volt, és annyira a szélén volt az ágynak, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhatott volna. Közelebb hajolt hozzá és a fülébe suttogta:
- Megérinthetsz, tudod, ugye?
Nathan a lány felé fordult és lassan bólintott.
- Sajnálom. Csak nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad – hajolt a lányhoz közelebb.
- Nem fogsz kényelmetlen helyzetbe keverni – mondta a srácnak, és ő is közelebb hajolt a sráchoz úgy, hogy már egymáshoz értek. – És ha mégis megtennéd, megígérem, hogy elmondom. De egyszerűen legyél itt velem, oké?
Nathan bólintott, lágyan a lányra mosolygott, és végre átkarolta a vállát.
Egy mosollyal az arcán Haley nekidőlt és az egyik kezét a srác hasára és az egyik lábát átvetette rajta. Istenem, olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Megesküdött magában, hogy sosem érzett ilyen hihetetlen nyugalmat.
Azután sem mozdultak el, miután vége lett a filmnek. Amikor Haley megmozdult, hogy kicserélje a DVD-t, Nathan mondta, hogy majd ő megteszi. De ahogy megmozdult, hogy leszálljon az ágyról, megállt a mozdulat közepén és egy ronda grimasz jelent meg az arcán.
- Mi a baj? – kérdezte Haley.
Nathan lassan felállt és megzárta a fejét.
- Semmi; jól vagyok. Csak nagyon fáj a hátam. Az elmúlt hetekben igen keményen edzettünk.
- Tudod mi lenne jó a hátadnak? – kérdezte Haley és ő is felállt. – Egy masszázs.
Nathan felvonta a szemöldökét.
- Tényleg? És történetesen nem ismersz valakit, aki tudna nekem adni egy olyan masszázst?
Haley felnevetett és lábujjhegyre állt hogy megcsókolja.
- Talán ebben tudok segíteni, uram.
A srác felnevetett és nézte, ahogy a lány kikapcsolja a TV-t.
- Vedd le a pólódat – kérte Haley.
- Miért? – kérdezte Nathan lassan.
- Egyszerűen így csináljuk – mondta Haley egy ártatlan vállrándítással.
- Mi? – kérdte Nathan miközben levette a pólóját.
Haley egyszerűen bólintott, majd utasításokat adott a srácnak – mondta neki, hogy feküdjön le a hasára az ágyán. Egy percre engedte magának, hogy a szemei elkalandozzanak a srác hátán lévő izmokon, mielőtt ő is az ágyhoz ment volna, majd áttette az egyik lábát a srácon és így már rajta ült.
- Tetszik ez a masszázs – jegyezte meg Nathan.
Haley elmosolyodott és elkezdte masszírozni a srác hátát, közben pedig a füléhez hajolt.
- Pont ezt gondoltam.
Tíz perccel később Nathan gyakorlatilag nyögött, ahogy a lány befejezte a masszázst.
- Kész vagy – jelentette ki és a kezét a srác hátának közepére tette. Figyelte, ahogy a srác a hátára fordult, de a lábával még mindig közrefogta a csípőjét.
- A fenébe is – jegyezte meg Nathan, ahogy megrázta a fejét. – Nagyon jó kezei vannak, Miss James. Nagyon jók.
A lány elvigyorodott, a srác füléhez hajolt, és gyengéden beleharapott a fülcimpájába.
- Mennyire jó? – suttogta a füleibe majd eltávolodott tőle.
Nathan mosolygott. A lány abban a pillanatban valahogyan még szexibb volt. Szerette, amikor ő kezdeményezett, és ezt azt jelentette, hogy még ha nem is fognak szeretkezni egyhamar, a lány nyitott volt a csókolózásra az ágyán.
- Nagyon, nagyon jó – motyogta Nathan, mielőtt a kezét a lány nyaka köré tette volt. Magához húzta a lányt és mélyen megcsókolta.
Haley ugyanolyan szenvedélyesen csókolt vissza, és a kezét fel-le futtatta a srác mellkasán.
- Mondta már bárki is, mennyire szexi vagy? – kérdezte a srác ajkaiba suttogva.
Nathat vigyorgott, közben pedig a szájával a lány nyakára tért.
- Ami azt illeti, te vagy az első – válaszolt. Egy pillanattal később már átfordult, így ő került felülre. A fejük az ágy lábánál volt, de észre sem vette és nem is érdekelte. A lány nyakát csókolgatta, miközben a keze a lány pólója alá kúszott és apró köröket írt le a meztelen hasán.
Haley felnyögött, ahogy megérezte a srác bőrét a sajátján, és a körmeit a srác vállába mélyesztette. Figyelte, ahogy egyre lejjebb megy a testén és nem volt biztos benne, mit is akart Nathan csinálni. Bizonyára nem akar majd a nadrágja alá beférkőzni. Egyáltalán nem illene a „semmi szex” dologhoz. A lány tehát kíváncsian figyelte, de a szemei be is zárultak, amikor megérezte a srác ajkait a bőrén.
Nathan a lány bőrébe mosolygott, és egy újabb csókot nyomott a hasára. Feljebb húzta a lány pólóját és tovább bombázta csókokkal a hasát. Ahogy elérte Haley köldökét, a nyelvével óvatosan megízlelte, majd elvigyorodott, ahogy meghallotta a lány nevetését. Visszatért a lány arcához, és egy gyengéd csókot lehelt az orrára.
- Imádom a nevetésedet – mondta.
Haley mosolygott és a lábát a srác köré tette.
- Nagyon, nagyon kedvellek – suttogta a fiú szemébe nézve. – És ez nagy dolog.
Nathan egy lágy csókot nyomott a lány nyitott ajkaira és lassan bólintott.
- Én is nagyon, nagyon kedvellek.
- Akkor tényleg ezt fogjuk csinálni, igaz? – kérdezte Hales egy nagy mosollyal az arcán. – Komolyan együtt leszünk?
- Ha benne vagy – válaszolt Nathan egy őszinte mosollyal. – Nagyon szeretnék veled lenni… komolyan – incselkedett a lánnyal.
Haley játékosan megcsapta a srác kezét, és aztán újra megcsókolta, most nyelvesen.
- Mondj el egy titkot – kérte, miután kivált a csókból.
Nathan elgondolkozott egy pillanatra, mielőtt aHaleHaeGHHaHamegszólalt volna.
- Megijesztesz – ismerte be. Amikor meglátta a lány felfelé futó szemöldökét, folytatta. – Veled lenni és körülötted lenni a legcsodálatosabb dolog, Haley. Még egy hete sem ismerlek, de egyszer sem akartam elmenni mellőled. Egész éjjel és nappal rád gondolok, és ez megijeszt. Még sosem éreztem így egy lány iránt sem. Ez egy új terület számomra.
- Számomra is – mondta Haley bólogatva.
- Te jössz – jelentette ki Nathan egy önelégült mosollyal. – Mi a te titkod, James?
- Hmmm… - gondolkozott el Haley egy pillanatra, majd hatalmas vigyor jelent meg az arcán. – Szeretek énekelni.
Nathan döbbenten nézett rá.
- Mármint énekelni, énekelni? Jó vagy?
Haley félénken vállat vont.
- Nem tudom. Úgy értem, szerintem az vagyok, de sosem énekeltem még igazából bárki előtt is. – Egy pillanatra megállt, majd gyorsan kijavította magát. – Várj, ez nem igaz. Egyszer zongoráztam és énekeltem anyukámnak, amikor nyolc éves voltam. De remélhetőleg azóta a hangom változott valamennyit.
Nathan elmosolyodott, és egy hosszú puszit nyomott a lány homlokára.
- Szóval zongorázol is?
Haley bólintott.
- És gitározok is – mondta és a sarokban pihenő Gibson felé bökött a fejével.
Nathan röviden felnézett, megkereste a szemével a hangszert, majd újra a lány szemébe nézett.
- Játszanál nekem?
Haley meglepetten nézett a srácra. Egy „ez tök jó”vagy egy egyszerű „hűha” volt az, amit várt. Soha egy millió éven belül eszébe sem jutott volna, hogy megkéri majd őt, hogy énekeljen neki.
- Hát… - hirtelen az arcán érezte a meleget, és nyelt egyet. – Tényleg akarod? Mi van akkor, ha nagyon rossz vagyok, és nem tudok róla?
Nathan felnevetett és arcon csókolta.
- Erősen kétlem, de ha így van, akkor elmondom.
- Megígéred?
- Megígérem – esküdött Nathan.
Haley elmosolyodott, amikor a srác átölelte. Néhány percig még csókolóztak, mielőtt felkeltek volna. A szoba sarkába ment és felkapta a gitárját, majd visszaült az ágyra Nathan mellé. El sem akarta hinni, hogy éppen azon volt, hogy játsszon a srácnak. Peyton és Brooke is tudtak arról, hogy játszott, és ami azt illeti, az összes testvére is. De nem számított, hányszor kérték rá, hogy játsszon vagy énekeljen nekik, sosem tette. Túl ideges lett tőle és tudta, hogy szívatnák, ha nem jó. Ezt a súlyt nem érezte Nathan körül. Tudta, hogy a srác őszinte lesz hozzá, és bízott benne, hogy az igazat fogja majd mondani. Ugyanabban a pillanatban úgy érezte, hogy nem számít, milyen jó énekes is, meg tudja osztani ezt Nathannel, és jelent is ez valamit.
- Oké, ne nevess – kérte Haley és a gitárját a térdére rakta.
- Cserkész becsület szavamra – ígérte Nathan két ujját felemelve. A fejét a kezébe hajtotta, ami a térdén pihent és figyelmesen nézte a lányt.
Haley mosolygott, és vett egy mély levegőt, mielőtt a gitárjára nézett volna. Egy pillanat múlva játszani kezdett és várt a megfelelő időre, amikor beléphet.
A lány a Holdon
Egyedül van a csillagokkal és az űrhajókkal
A lány a Holdon
Egyedül van és él a a porral meg a csillagokkal
Semmi sem nő
Minden mozog
De csak körbe és körbe
Senkivel sem tudsz beszélgetni
Ez elég ok, hogy szomorú legyél
Haley röviden felnézett. Nathan szemei rajta voltak, és a pillantása olyan hihetetlenül intenzív volt, hogy a lány majdnem abbahagyta a játékot. Akárhogy is, nem tette, és ahogy újra koncentrált, folytatta az éneklést.
A lány a Holdon
Az álmaival
Van egy megható mosolya
De a lány szomorúsággal a Holdon
Nem mosolyog sokáig
Az egész dalt eljátszotta, és csodálatos érzés volt. Tudni, hogy valaki meghallgatta és láthatóan élvezte is a zenét a legjobb érzés volt a világon. Amikor befejezte, óvatosan letette maga mellé a gitárt, ami így az ágynak lett támasztva. Haley a srác felé fordult, és idegesen összetette a kezét.
- Szóval, mit gondolsz? Úgy értem, nyilvánvalóan ez még csak akusztikus, és valószínűleg nem is kedvenc zene stílusod, de szerintem ha ezen túl tudsz lépni, akkor rendben volt.
- Rendben? – kérdezte Nathan.
Haley az ajkába harapott, a kezét pedig a combja alá tette, ezzel megakadályozva, hogy tördelje az ujjait.
- Igen. Mármint… rendben volt, igaz? Szerinted… szerinted rendben volt?
Nathan mosolygott.
- Imádnivaló vagy, Hales. És nem, nem volt rendben. Eszméletlen volt, bébi.
Haley összeszűkült szemekkel nézett a fiúra.
- Nem csak úgy mondod?
Nathan megrázta a fejét, a kezét a lány combjára helyezte, és lassan simogatni kezdte.
- Csodálatos voltál. És nagyon válogatós vagyok a zenémmel. Csak kérdezd meg Lucast – mondta mosolyogva Nathan. – Nagyon jó vagy. Le sem tudtam venni rólad a szememet. Komolyan kéne ezt csinálnom.
Haley gúnyosan felkacagott.
- Igen, persze. Tudom, hogy egész jó vagyok, de lehetetlen, hogy elég jó legyek énekesnek.
- De, az vagy – vitatkozott Nathan. – De csak a vita kedvéért tegyük fel, hogy nem vagy az. Mit tervezel, Haley James?
Fellendítette Haley a lábát az ágyra és beleejtette a srác ölébe azokat, majd átkarolta a fiú nyakát.
- Hát, mivel a szakom az angol és az oktatás, valószínűleg valami olyasmit fogok csinálni, mint, nem tudom… angolt tanítok – ízlelgette Haley az ötletet.
Nathan felnevetett és a lány derekát még jobban magához húzta.
- Nagyokos.
- Átkozottul nagy – tett rá még egy lapáttal Haley, és a fejét a srác vállára hajtotta.
Az egyik kezét még mindig a lány combján tartva a másik kezével fel-le simogatta a lány oldalát.
- Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem – suttogta.
Haley felüllt, elmosolyodott és lágyan megcsókolta Nathant.
- Köszönöm, hogy meghallgattál – válaszolt éppen ugyanolyan halkan.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó