Nathan Scott Britney Spears „Baby One More Time” című dalának kezdetére ébredt fel a kollégiumi szobájában. Gyorsan felült és azon tűnődött, mi az istenverte ok az, amiért ez a rettenetes szám harsogott a szobájában és ébresztette fel reggel hét órakor, amikor még az órák el sem kezdődtek. Kétségbeesetten nézett körbe, miközben a füle már elkezdett csengeni. A fenébe is, ennek a tyúknak egyértelműen nem volt angyali hangja, és ez még finom kifejezés volt. Végül, 30 másodpercnyi eredménytelen keresés után, megtalálta az őrület forrását. Egy pink, kicsicsázott telefon volt az ágya melletti asztalon. Elborult a gondolata azzal, milyen szörnyű ricsaj is szól belőle és mennyire szeretné, hogy abbahagyja, szóval megragadta az idegen telefont és olyan erősen vágta a vele szembe lévő falhoz, ahogy csak tudta. Ahogy találkozott a készülék a fallal, összetört, és a gonosz hang elhallgatott. Nathan mindkét kezét a halántékára tette és lassú körökkel kezdte masszírozni a fejét, ezzel próbálva megszabadulni a szörnyű fejfájástól, amije volt. Nem csak az volt a baj, hogy megitta egész Észak-Karolina alkohol mennyiségét előző este, de még fel is ébresztették. Mit tett, hogy ezt érdemelte? Csak egy egyetemi tanuló volt, aki megpróbált még szórakozni és kialudni magát mielőtt következő héten elkezdődnek az órák. Tényleg túl sokat kért? A kezét maga mögé rakta az ágyra, és megpróbálta ülő pózba erőltetni magát. Akkor, és csakis akkor vette észre a lányt, aki elállta az útját. A lány meztelen volt. Lenézett magára és rájött, hogy rajta sem volt ruha. Egy újabb gyors pillantást vetett a szerencsés lányra, és elmosolyodott. Egyértelműen szexi volt. A másik oldaláról is érzett valamit, és ahogy odafordult, egy másik meztelen lányt látott meg.
- Szép volt, Scott – motyogta magában egy elégedett vigyor kíséretében. Ez tartott kb. két másodpercig, mielőtt visszatért volna a fejfájás, és megpróbált újra leszállni az ágyról. Sajnos túl erőset lökött magán, így végül az egyik lánnyal együtt a földön kötött ki egy hangos puffanás kíséretében. Nem tudott uralkodni a nevetésén, ahogy a szoba másik felébe sétált, hogy felvegye a boxerét. Gyorsan felhúzta azt, közben pedig próbálta abbahagyni a nevetést.
Nézte a lányt, ahogy felül, majd megfogta a fejét azon a helyen, ahol biztos, hogy másnapra egy nagyobb púp fog keletkezni. Amikor a lány meglátta, az arca megkeményedett.
- Mi a fene volt ez, Nathan?
Nathan vállat vont, és a legártatlanabb pillantásával nézett a lányra. – Azt hiszem, leestél, édesem. Mi is a neved, kedves?
Ahogy a lány felállt, és elkezdte összeszedni  a ruháit, a srác felkuncogott.
- Amy – válaszolt a lány kurtán, miközben felhúzta a bugyiját.
- Amy – mondta Nathan lassan, közben az ujját az állához tette. – Na igen, nem zengnek a harangok. Tudnál sietni aztán meg elmenni? Dolgom van – sürgette a lányt és pluszként még csettintett is egyet.
Amikor eszébe jutott, hogy egy másik lány is volt az ágyában, Nathan besomfordált mellé az ágyba, majd durván megrázta a karját. A lány felugrott, amikor megérezte a fiú ujjait a bőré, és egy laza mosolyt küldött felé.
- Helló, dögöske – üdvözölte a srácot.
- Ki is vagy te? – kérdezte Nathan, tényleg megpróbálva visszaemlékezni. Mégis mit vártak?
A lány nagyon csalódottan nézett. Mindketten Amy felé fordultak, és végignézték, ahogy elhagyja a szobát és becsapja maga mögött az ajtót, és csak utána válaszolt a meztelen lány az ágyon a kérdésre.
- Stephanie.
- Tényleg. El kell menned – mondta gyorsan, maga mögé mutatva az ajtóra.
A lány összeráncolta a homlokát és az ágy melletti asztalra nézett.
- Hol a francba van a telefonom?
- Oh, a telefonod? Az, amelyik azt a Britney Spears számot játssza, amelyiknek a hallgatását minden 20 éves lány 10 éves korában abbahagyta? Ott van a padlón. Kicsit összetörtem, miután érzékeltem, hogy legszívesebben öngyilkos lennék miatta. Most pedig, ha kérhetem, tovább lépnél? – sóhajtott Nathan türelmetlenül. Néhány ember tényleg annyira önző volt. Tényleg azt hitték, hogy nincs élete és nem kell semmit sem csinálnia szombaton? Nem tévedhettek nagyobbat.
- Uh, mekkora seggfej vagy – motyogta a lány, ahogy felkelt és összeszedte a ruháit.
Nathan közönyösen megvonta a vállát.
- Te pedig egy kurva. De hé, ki vagyok én, hogy elítéljelek?
Stephanie megforgatta a szemeit és befejezte a felöltözés. Ahogy az ajtó felé sietett, Nathan felvette a telefonját és felé dobta.
- Ne felejtsd itt a mobilod, szivi.
Miután mind a két csaj elment, Nathan csendesen kuncogott, majd felkapott egy törülközőt, hogy egy gyors zuhanyt tudjon venni. Kétségtelen volt, hogy a kedvenc dolog a Duke-on a koedukált fürdő volt számára. Számolni sem tudta, hány lányt ismert meg a fürdőben, miután kijött a zuhany alól. Könnyű volt, nagyon is. Mindannyian leborultak előtte, és nem csak a kosártudása miatt, hanem a hihetetlen kinézete miatt is. Egyértelműen egy jóképű személyiség volt, és mindegyik kapart azért a lehetőségért, hogy elmondhassa, Nathan Scott alatt volt. És a legtöbbjük meg is tehettem.
A törülközőjét a vállára csapta, és egy szál boxerben lépett ki a szobájából. A legközelebbi fürdő a folyosó végén volt, szóval csak pár másodpercbe került, hogy odaérjen. Belökte az ajtót, majd ahogy belépett, egy gyors pillantással körbenézett, új emberek és dögös testek után kutatva. Az összes pasit figyelmen kívül hagyta, és az egyetlen lány, akit látott, inkább otthonos volt, ezért úgy döntött, hogy egyszerűen beáll a zuhany alá. Talált egy üres fülkét, belépett, majd elhúzta a függönyt. Gyors volt, ahogy mindig is, és 5 percen belül végzett is. Leállította a vizet, a törülközőt a dereka köré csavarta és bokszerrel a kezében kilépett a fülkéből. Éppen ahogy indult volna, a mellette lévő függöny elhúzódott, és egy istennő kinézetű lány szállt ki belőle.
Nathan nyíltan végigmérte, ahogy mindig is csinálni szokta, és nem is szégyellte ezt. A lány alacsony volt, úgy vélte, legalább egy fejjel alacsonyabb, mint ő a 187 centiméterével. Fogta a bézs törülközőjét maga körül, mielőtt bebiztosította volna, hogy amikor elengedi, nem fog az véletlenül leesni és nem fogja felfedni az egész testét. Először a lábát nézte, majd a szemei feljebb szaladtak, egészen a törülközőig. Átugrotta a bézs színt, majd a szemei megtalálták a dekoltázsát. Már érezte is, ahogy összefut a nyál a szájában, de kényszerítette magát, hogy folytassa a lány testének felfedezését. Értékelte magában a lány nyakát, vállát és apró kezeit, mielőtt az arcára tért volna. Az övé voltak a legtökéletesebb szemek, amit Nathan valaha is látott, és még úgy is, hogy nem volt rajta smink, gyönyörű volt. Még sosem találkozott senki olyannal, akinek ilyen megdöbbentő természetes szépsége volt. A hosszú, méz szőke haja mind egy oldalon volt, az egyik vállán áttéve, még mindig vizesen a zuhanytól. Nathan őszintén elmondhatta, hogy a lány gyönyörű volt, és ez egy olyan szó, ami Nathan Scott nem gyakran szerepelt a szókincsében.
Mielőtt a lánynak esélye lett volna összeszedni a cuccait és elmenni, Nathan veszélyesen közel állt hozzá és kinyújtotta felé a kezét.
- Nathan Scott.
A lány felnézett az idegenre, aki alig pár cm-re állt tőle és felvonta az egyik szemöldökét. Nem akart udvariatlan lenni, elfogatta a kezét és megrázta, de nem mondta meg a nevét. Dögös volt a srác? Igen. Átkozottul jó teste volt? Természetesen. De a lány tudta, kicsoda Nathan Scott, és megszámlálhatatlanszor hallotta már, mit csinál a lányokkal. Nem olyan személyt keresett, akinek az egy éjszakás kalandja lehetne.
Amikor a lány nem mondott semmit, Nathan összeráncolta a homlokát. Nem tudta nem észrevenni, hogy a lány igen hamar elengedte a kezét.
- És te? – próbálkozott újra.
Miközben a lány kivette a neszesszerét a zuhanyfülkéből, egy csipetnyi mosollyal felnézett rá.
- Nem az eseted – válaszolt a lány, majd mielőtt Nathan bármit tudott volna mondani, elsétált mellette és kiment a fürdőből.
Nathan tágra nyílt szemmel állt egy jó tíz percig még azután, hogy a lány elment. Mi a fene történt? Ilyen nem történik Nathan Scott-tal. Nem a középiskolában, és még inkább nem az egyetemen. És mégis miért nem látta még ezt a lányt korábban? Egyértelműen nem nézett ki elsőévesnek; mellesleg, ugyanabban a kollégiumban laktak. Végzősnek kellett lennie. Cserediák volt? Hitetlenkedve megrázta a fejét, és végre kiment a fürdőből és visszament a szobájába. Amikor visszaért, meglátta a testvérét, Lucast, aki a földön ült és egy könyvet olvasott valami Steinback-től vagy Steinbock-tól.
Gyorsan felvett egy rövidnadrágot és egy piros pólót, mielőtt a testvérével foglalkozott volna, aki láthatóan elmerült a gondolataiban.
- Haver, nem fogod elhinni, mi történt – ült le az ágya szélére.
Lucas felnézett, és végre becsukta a könyvet, miközben felállt és leült a saját ágyára.
- Mi? Szexeltél a koedukált fürdőben… megint? – kérdezte nevetve.
- Bárcsak – dünnyögte Nathan. – Nem, ez… ott volt ez a lány. Teljesen bemutatkozta, és végigmértem, és azt mondta, nem vagyok az esete. Még csak a nevét sem mondta meg. Mi a fene volt ez?
A testvére megforgatta a szemeit.
- Nos, te is tudod, hogy van hírneved. És a közhiedelemmel ellentétben, nem minden lánynak a Földön az a célja, hogy lefeküdjön veled, kistesó.
- De ilyen még sosem történt velem – jelentette ki Nathan.
Lucas felnevetett és felállt, majd rácsapott a testvére kezére a Steinbeck könyvvel, amit éppen olvasott.
- Utálok én lenni az, aki összetöri a dolgokat, de mindennek van egy első alkalma, tesó.
Nathan nem akart beképzelt vagy én-középpontú lenni, de az eset megdöbbentette. Valószínűleg a lány volt a leg lélegzetelállítóbb személy, akire valaha is a szemét rávetette, és a lány úgy kosarazta ki, mintha nem is történt volna semmi. Azt hitte, hogy túl jó hozzá? Ki kell derítenie, ki a lány, ha csak azért is, hogy megkérdezze tőle, mi a fenét gondolt. Mellesleg, bolond lenne, ha átsiklana felette.

Ebédelni Nathan és Lucas az egyetem ebédlőjébe jártak minden nap. Sosem volt igen forgalmas, amikor ők mentek; nem volt valami fénypontja az egyetemnek. Egymással szemben ültek és úgy ették a hamburgert, mintha nem lenne másnap, amikor Nathan majdnem megfulladt egy falattól a szájában. Gyorsan lenyelte és ivott valamennyi vizet.
- Haver, jól vagy? – kérdezte Lucas, miután lenyelte a falatot a szájában.
- Uram isten, Luke. Ez ő – mondta a testvére halkan suttogva. – Ez az a lány a reggeli zuhanyból. – A kezével eltakarta a fejét, így a lány nem láthatta őt.
- Mit csinálsz? – kérdezte a testvére.
Nathan felsóhajtott, mintha a legkézenfekvőbb dolgot csinálná a világon.
- Védem magam, mielőtt újra bevetném magam.
- Várj, melyik lányról is beszélsz?
- Arról, aki piros kardigánban van – tisztázta a dolgot Nathan. Másik két lánnyal volt, akik szintén jól néztek ki, de valamiért Nathan ezt észre sem vette. Amikor meghallotta, hogy a testvére hangosan felnevetett, összezavarodottan fenézett. – Mi a fene olyan vicces?
Lucas megrázta a fejét és lenyelte egy falatot.
- A zuhanyzós lánnyal már három éve egy angol órára járok. Ismerem.
- Várj, az elmúlt három évben itt volt? – kérdezte Nathan hitetlenkedve. – Hogy-hogy nem láttam még?
Lucas vállat vont.
- Nem tudom. Talán mert túl elfoglalt voltál azzal, hogy megdugj mindenkit, aki mozog és a kosarazásra összpontosítottál.
Nathan a testvérére bámult.
- Oké, bevetem magam. Ne kövess; úgy fogok kinézni, mint valami bábú.
- Nem is álmodnék róla – morogta Lucas gúnyosan.
A lányok csoportja már leült, de látta, hogy a zuhanyzós lány feláll és egy másik asztal felé megy. Azonnal felállt és odasétált hozzá.
- Szia – köszönt rá, amikor már közvetlenül mögötte állt.
A lány enyhén felugrott, amitől Nathan elmosolyodott. Amikor a lány meglátta, ki is áll mögötte, összeráncolta a homlokát.
- Nem mondtam neked, hogy ne szólj hozzám?
Nathan egy pillanatig úgy tett, mintha gondolkozna.
- Nem emlékszem ilyenre, nem. Mi a neved?
- Számít? – motyogta, miközben megragadta a ketchupös flakont az asztalon. – Úgysem emlékeznél rá, ha bármi is történne közöttünk.
Szóval hallott már róla. Feltételezhetően ez jó dolog, de ahogy a lány gondolkozott, bizonyára a lány más volt, mert folyton csak ellökte őt magától. Talán egy vad éjszaka Nathan Scott alatt nem bűvölte el őt úgy, mint az összes többi csajt az egyetemen. A gondolat pedig Nathant zavarba hozta.
- Azt mondod, valami történni fog közöttünk? – kérdezte egy reménykedő mosollyal Nathan.
A lány gúnyosan felnevetett és a szemét forgatta.
- Nézd, a barátnőimmel jöttem ide, szóval ha nem bánod, vissza szeretnék menni hozzájuk. – Próbált elmenni mellette, de a srác nem engedte, és elé állt. – Hol vagyunk, 7. osztályban? – kérdezte idegesen.
Nathan elvigyorodott.
- Hát, ha ez kell hozzá. Mi másért jöttél volna ide?
A lány megrázta a ketchupös flakont a srác arca előtt.
- Szeretek ketchupöt tenni a krumplimra, és a mi asztalunkon lévő flakon üres. Tudom, hogy egy seggfej vagy, de nem hiszem, hogy ennyire, szóval inkább hagyd a színészkedést.
- Nincs semmilyen színészkedés, bébi. Mondd meg a neved.
- Az előbb nem éppen bébinek hívtál, ugye? – morogta falkavartan.
Nathan elvigyorodott.
- Miért, begerjeszt?
A lány egy nagyot sóhajtott és a csípőjére tette a kezét.
- Feltüzel? – kérdezte ironikusan másodszorra, és a vigyor az arcán csak nagyobb lett, amikor meglátta, ahogy a lány elpirul. Még soha életében nem látott ilyen szexit.
A lány már idegesen volt. Utált így a középpontba kerülni.
- Még egyszer; megvan az életem, ahová vissza kéne mennem, szóval ha megmozdulnál, az jó lenne.
- Addig nem, amíg meg nem mondod a neved – mondta Nathan makacsul.
- És neked miért kell olyan nagyon tudnod a nevem, huh? – kérdezte dühösen a lány.
Nathan ártatlanul vállat vont.
- Szeretném tudni a nevét az új tárgyát szexuális fantáziámnak.
Látta, ahogy a lány újra elvörösödik. Gyorsan összeszedte magát, majd újra a fiúra nézett.
- Azta, te aztán tudod, hogyan érezze különlegesnek magát egy lány – mondta szarkazmussal a hangjában. – Hány lányt használtál már?
Nathan vállat vonva válaszolt.
- Sosem kellett egy szexi lány nevét egyél többször kérdeznem, bébi. Ez az első nekem.
- Szeretnél még egy elsőt? – ajánlotta fel megemelt szemöldökkel.
A srác újra elmosolyodott, és még közelebb lépett.
- Próbálsz piszkosan beszélni, zuhanyzós lány?
Gondolkodás nélkül repült a lány keze, és Nathan arcán csattant egy hatalmasat. Saját magát is megdöbbentette, hogy egyáltalán megtett ilyet, de emellett jó érzés is volt.
- Itt az elsőd.
Az arcát dörzsölve Nathan újra lenézett a lány gyönyörű arcára.
- Szóval durván szereted, mi? – kérdezte kuncogva.
A lány megforgatta a szemét, és ellökte magától a srácot.
- Perverz – jelentette ki, majd megfordult, de nem bírta ki, hogy ne dugja ki a nyelvét a srácra. Miközben visszament a barátnőihez, nem tehetett róla, de arra gondolt, milyen jó szórakozást volt az előbbi beszélgetés. Igen, a srác egy seggfej volt, de az évelődésük vicces volt. És bár sosem ismerte volna be neki, és kicsit tényleg be volt indulva.
Nathan visszament az asztalukhoz, ahol Lucast találta, aki hisztérikusan nevetett.
- Fogd be – motyogta, miközben leült a székre.
- Szép volt, Nate – kommentálta Lucas és próbálta elfojtani a nevetését. – Úgy értem, biztos, hogy bejössz neki.
- Fogd be – ismételte magát Nathan.
Lucas óvatosan a lányok asztala felé pillantott, és nem tehetett róla, a szemét a barna lányon felejtette, akit még sosem látott. Csak akkor tért magához, amikor a testvére ököllel belebokszolt a karjába.
- Mi a franc? – dörzsölte meg a karját a testvérét bámulva.
- Segítened kell nekem – jelentette ki Nathan. – Te ismered. Milyen?
Lucas sóhajtott és megforgatta a szemeit.
- Nem olyan, mint a többi csajod, Nate. Betartja a szabályokat és erkölcsös, és javíts ki, ha tévedek, de te ezt nem kedveled. Ő hosszú távra tervez, és mindketten tudjuk, hogy ez nem a te stílusod.
Nathan felvonta a szemöldökét és a testvére felé nyújtotta a kezét.
- Garantálom, hogy egy hét múlva ilyen korra megdöntöm.
Vonakodva bár, de Lucas megrázta a testvére kezét.
- Ezt a fogadást el fogod veszíteni, ember.
- Oh, inkább megnyerem a fogadást – helyesbített Nathan. Elmosolyodott, ahogy odanézett a lányok asztalához, és a lány a középső ujját mutatta neki. Kacsintott a lányra, majd visszafordult Lucashoz. – Feltüzelem, és nyilvánvaló, hogy dögösnek gondol.
- Nyilvánvaló?
- Ugyan már, Luke. Rólam van szó.
Lucas felállt és valamennyi pénzt lerakott az asztalra.
- Én csak azt mondom, hogy ő nem fog bedőlni a baromságaidnak, úgyhogy jó lesz, ha előállsz egy új játék tervvel. És hogy működjön is rajta, eszméletlenül jónak kell lennie.
Nathan felállt, és mielőtt még a testvére el tudott volna menni, megragadta a karját.
- Mi a neve? – kérdezte.
Lucas nem tudott mit csinálni, hangosan kitört belőle a nevetés.
- Még a nevét sem mondta el?
- Csak mondd meg – csikorgatta a fogát Nathan.
Lucas kiszabadította a kezét és pár lépéssel hátrébb állt.
- Hé, ez az ő dolga. Ha azt akarja, hogy tudd a nevét, majd elmondja. Nekem most rohannom kell.
És mielőtt még a testvére bármi mást tudott volna mondani, kiment az ebédlőből.
Nathan sóhajtott egyet, majd a lány asztala felé nézett. Nem tudta, mi volt abban a lányban, de egyszerűen nem tudta levenni róla a szemét. Pokolian dögös volt, és imádta, hogy üldöznie kell. De ha egy dologban Nathan Scott jó volt, a kosár mellett, az az volt, hogy a lányokat az ágyába csábítsa. Általában ez könnyen ment; még a kisujját sem kellett megmozdítani, és a lányok sorban álltak, hogy lefeküdhessenek vele. Őket láthatóan nem érdekelte, hogy csak egyéjszakás kalandra kellettek, mert tudták, hogy Nathan nem fogható be többre.
Felnézve a lány újra elkapta Nathan tekintetét, és azon járt az esze, hogy a srác vajon miért nem hagyja abba a bámulását. Nem tehetett róla, de elpirult, mire magában megszidta saját magát, hogy már megint megtörtént. Nathan Scottról volt szó, és még ha dögös is volt, történelme volt. Nem tudott valaki ilyenhez közelebb kerülni; így is elég elfoglalt volt. Farkasszemet néztek kb. 10 másodpercig, de biztos volt benne, hogy a srác észrevette a vörös árnyalatot a arcán, úgyhogy inkább elnézett. Egy sült krumplit vett a szájába, és próbált visszatérni a barátnőivel való beszélgetésre, de ez nehezen ment neki.
Egy mosollyal az arcán Nathan elhagyta az ebédlőt és lassan visszasétált a kollégiumi szobájába. Kezdett érdekessé válni a dolog.

Tíz óra múlva Nathan és Lucas besétáltak egy hatalmas házba a kollégium mellett és rájöttek, hogy a buli már elkezdődött nélkülük. Lányok rögtön körülvették őket és fegyverként kapaszkodtak rájuk könyörtelenül. Néha idegesítő volt, de Nathan feleannyira sem bánta, mint a testvére. Lucas volt a komolyabb és inkább állandó barátnőt akart, csak még nem találta meg a megfelelő lányt.
- Kell egy ital – jelentette ki Nathan és ellökte a lányokat a karjából. Átverekedte magát a tömegen a konyháig, ahol talált egy őrizetlenül hagyott sörös ládát. Megragadott egyet, leszedte a tetejét és egy nagyot húzott belőle. A bulik neki valók voltak, de néhány sörbe beletelt, mire készen állt arra, hogy egy lányt visszavigyen a kollégiumi szobájába.
Nathan meglehetősen hamar befejezte az italt, és miután az üveget a kukába dobta, megragadott egy újabbat. Miközben annak szedte le a tetejét, visszament a nappaliba Lucast keresve. Amikor észrevette, majdnem megfulladt. A testvére a zuhanyzós lány és az ebédlői barátnői mellett állt. Mindannyian nevettek és nagyon úgy tűnt, hogy jól érzik magukat. Ismeretlen okok miatt a gyomra összerándult, de arról sem tehetett, hogy magában megjegyezte, milyen jól is néz ki a lány. Egy feszes csőnadrágot viselt, csillogó fekete toppot és vörös magas sarkú cipőt. A szemeivel végigmérte a testét, pont úgy, ahol reggel a fürdőben is tette, de most megállt a pillantása a fenekénél. A lány háttal állt neki, így tökéletes rálátása volt. Istenem, olyan csodálatos feneke volt.
Még néhány percig figyelte, mielőtt úgy döntött volna, hogy végre kideríti a nevét a lánynak. Felhajtotta az egész üveg sört és az üres üveget lerakta a közeli asztalra, mielőtt odament volna hozzájuk.
- Helló, nagy tesó – köszönt neki és Lucas vállára tette a kezét. – Hogy érzik magukat, hölgyek? - Észrevette, hogy a zuhanyzós lány felvonta a szemöldökét, és egy pillanatra engedte magának, hogy a szemei a dekoltázsára tévedjenek. Odanyújtotta a két másik lánynak a kezét, akik udvariasan meg is rázták. – Nathan Scott.
A barna, akivel Lucas szemezett az ebédlőben rázta meg először a kezét és mondta meg a nevét.
- Brooke Davis.
A szőke, Nathan zuhanyzós lánya másik oldalán lévő lány volt a következő, aki sokkal erősebben megragadta a srác kezét. Először jól megnézte magának a fiút, és csak azután mutatkozott be.
- Peyton Scott.
Nathan mosolygott.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket. És ki a drága barátnőtök? – kérdezte vigyorogva, kezét nyújtva a középen álló lánynak.
A lány megforgatta a szemét, és elfogadta a kézfogást.
- Ennyi fair – motyogta Nathan visszahúzódva.
- Tudod, mit? – szólalt meg Brooke. – Nagyon szeretnék egy italt. Lucas, mit szólsz ahhoz, ha velem jössz?
Brooke határozottan észrevette, hogy Nathan hogy is néz rá a barátnőjére, de kicsit visszahúzódónak tűnt, ezért próbált neki segíteni.
Lucas kedvese mosolygott és átkarolta a lányt.
- Örömmel.
Ők ketten elmentek a konyhába, otthagyva hármójukat egy igen kínos szituációba a nappaliban.
- Oh, istenem, nézd már, mennyi az idő! – törte meg a csendet Peyton, ahogy a képzeletbeli órájára nézett a bal csuklóján. Őszintén szólva, nem akarta egyedül hagyni a barátnőjét a sráccal, de a kínos szexuális feszültség olyan nagyon volt, hogy túl sok lett volna elviselni. Azért jött a buliba, hogy szórakozzon, még mielőtt az órák elkezdődnek, és ezt is volt szándékában tenni. Mielőtt a barátnője megakadályozhatta volna, már el is ment.
Nathan mosolygott, és egy lépéssel közelebb lépett a zuhanyzós lányához, és így már a lány hallani tudta a zene közben is.
- Érdekes, hogy pont itt találkozunk – jegyezte meg. A lány ügyet sem vetett rá, szóval újra próbálkozott. – Hozhatok neked egy italt?
- Nem iszom – felelte a lány bizonytalanul, körbenézve a szobán. Kellett, hogy legyen valaki a közelébe, akivel együtt lóghatott.
- Nem iszol? – kérdezte hitetlenkedve Nathan. – Akkor mit csinálsz?
- Tudod, akármennyire is szórakoztató ez, pisilnem kell – mondta a lány és ellökte a srácot az útjából és gyorsan elment a lépcső felé.
Egy vigyorral az arcán követte Nathan a lányt halkan az emeletre. Látta, ahogy a lány bemegy a hálószobába, majd várt egy percet, mielőtt benyitott volna.
- Mi a fenét csinálsz te itt? – kérdezte a lány hangosan.
- Én? Mi a fenét csinálsz itt te? Azt hittem, pisilned kell.
A lány megforgatta a szemeit és összefonta a kezeit a melle előtt.
- Vagy talán csak nem akartam veled beszélgetni, miután úgy tűnik, hogy mindenhová követsz, ahová csak megyek mint valami hülye zaklató.
Nathan kuncogva megrázta a fejét, a kezét pedig zsebébe dugta.
- Lassíts le, kislány. Nem vagyok egy zaklató, nem követtelek – jelentette ki, és egy lépéssel közelebb lépett a lányhoz, így már majdnem összeért a mellkasuk. Felemelte az egyik kezét és a lány egyik rakoncátlan tincsét a füle mögé tette. – Mi csak egyszerűen mindenhol egymásba botlunk. Néhányan ezt sorsnak hívják.
- Én pedig balszerencsének – vágott a lány vissza, ellépve a sráctól. Megpróbálta megelőzni, hogy elpiruljon, de érezte a bizsergést a srác érintése nyomán, és úgy tűnt, hogy szinte lehetetlen lenne megtenni.
- Harcias vagy – jegyezte meg Nathan mosolyogva. Ahelyett, hogy újra közelebb lépett volna, tartotta a távolságot. – Ez tetszik. – A lány üget sem vetett rá ismét, mire ő felsóhajtott. – Csak mondd meg a neved, gyönyörű.
- Óvatosan, ez a szó több, mint három szótag – figyelmeztette Nathan a lány. – Nem akarom, hogy erőltesd magad.
Nathan felvonta a szemöldökét.
- Azt hiszed, hogy ismersz, pedig nem. Csak azért, mert hallottál néhány dolgot, nem jelenti azt, hogy mind igaz is.
Haley érdeklődve nézett rá.
- Nem azok? – kérdezte. – Szóval nem igaz, hogy minden este berúgsz, más-más szajhát dugsz meg és soha többé nem hívod őket? – Nathan nem szólt semmit. – Igen, én is ezt gondoltam. Nézd, nem akarok rosszindulatú lenni, de csak az idődet pazarolod. Én nem fekszem le mindenkivel, és még ha azt is csinálnám, nem akarok semmilyen nemi betegséget elkapni, oké? Van elég tiszteletem magam iránt, hogy tudatosan nem megyek bele semmi olyanba, amiről tudom, hogy nem halad sehová.
Nathan felsóhajtott és megdörzsölte az arcát.
- Ki mondja, hogy le akarok veled feküdni?
A lány csípőre tette a kezét.
- Szóval nem akarsz velem lefeküdni? – kérdezte.
- Oké, nem fogok hazudni – válaszolt. – Igen, le akarok veled feküdni. Annyira szeretnék veled szeretkezni itt és most. A tested… a francba is, csodálatos. De nem várok el semmit. Ma reggel láttalak először, és valami csattant bennem. Tudnom kell, hogy egész eddigi életemben még sosem hívtam senkit sem gyönyörűnek, egészen máig.
- Ettől jobban kéne éreznem magam?
Nathan vállat vont.
- Nem tudom, mit kéne tennie veled. Annyit tudok, hogy nem voltam képes másra gondolni egész álló nap, csak rád. Általában amikor egy lány elutasít, egyszerűen csak tovább lépek. De amikor ma idejöttem és mindenhol csak csajok voltak, én még csak rájuk sem akartam nézni. Ilyen még sosem történt velem.
- Még csak egy napja ismersz, Nathan – felelt a lány halkan. – Ami azt illeti, még csak nem is ismersz. Szóval csak hagyd a dolgot. Te visszamész a saját életedbe, én pedig az enyémbe. Nem mintha bármi is történt volna köztünk.
Nathan közelebb lépett a lányhoz, és megkönnyebbült, amikor az nem lépett el.
- De én meg szeretnélek ismerni – suttogta.
A lány becsukta a szemét röviden és az ajkába harapott.
- Miért? – kérdezte, ahogy kinyitotta a szemét.
Nathan egy rövidet sóhajtott, és a kezét a lány arcához emelte. Miközben beszélt, egy ujjával kedvesen simította végig a lány arcát.
- Mert olyan dolgokat érzem, amiket még soha. Amikor meglátlak, a szívem gyorsabban kezd verni, és ezt nem tudom megmagyarázni. Döbbenetes a hatásod.
Kizárt, hogy Nathan Scott olyan érzést váltson ki belőle, mint egy őrült iskolás lányból. Az isten szerelmére, hiszen ő Nathan Scott volt. Egy játékos volt, és azok a dolgok, amiket mondott valószínűleg csak betanult sorok voltak, hogy az ágyába csábítsa, igaz? Szóval miért nem akarta, hogy abbahagyja? És miért dobogott olyan gyorsan a szíve is?
- Haley – lehelte.
- Mi? – kérdezte Nathan zavartan.
- A… a nevem… Haley – dadogta a lány. – Haley James.
Nathan elmosolyodott.
- Haley James – ismételte meg és imádta, ahogy a két szó gördül a nyelvén.
Haley aztán visszanyert valamennyi ellenőrzést saját maga felett. Tett egy lépést hátra.
- Ez nem jelent semmit sem – esküdött, de inkább magának, mint Nathannek.
- Persze, hogy nem – felelte Nathan mosolyogva. – Szóval, Haley James, vacsorázol velem holnap este?
Mi a legrosszabb, ami történhet? Tudja kontrolálni magát körülötte, nem? Talán ha adna neki egy esélyt, átváltozna egy jobb emberré, mint amilyennek leírta. Végtére is, a jót kell látni az emberekben.
- Renden – válaszolt Haley.
Nathan odament a hálószoba ajtajához és kinyitotta, majd egy mosollyal az arcán visszafordult a lányhoz.
- Majd találkozunk, Haley James.
Egyszerűen nem tudott betelni azzal, hogy kimondja a lány nevét. Megesküdött magának, hogy soha életében nem hallott még szebb nevet, és nem is fog. Tökéletes volt, pont mint Haley.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés