2. fejezet

- Brooke, ezt nem vehetem fel – kiáltotta el magát Haley, amikor felnézett az ágy széléről. A legjobb barátnője a ruhásszekrényénél állt és egy vállnélküli piros ruhát fogott, ami olyan rövid volt, hogy még képzelni is alig hagyott valamennyit. Kizárt, hogy az első randiján Nathannel ezt fogja viselni. Nem is volt benne biztos, hogy egyáltalán randinak minősült-e, és az sem tudta, hogy hová fognak menni. Mi van, ha nagyon kiöltözik? Valószínűleg csak egy farmert és egy pólót kellene csak felvennie.

Haley még azt sem tudta elhinni, hogy belement a randiba azzal a seggfejjel. Egyértelmű volt, hogy nem akar mást, csak szexet, de úgy gondolta, hogy ameddig nem adja meg ezt neki, nem lesz kára benne. Nem volt biztos abban, mi történt a sráccal az előző esti partin, és abban sem volt biztos, hogy tudni akarja-e. Egy édes srácnak látszott, akinek tiszták a szándékai, de Haley tudta, hogy ez csak egy hazugság. Mégiscsak Nathan Scottról van szó. De valahogy elérte, hogy beleessen a sármjába, és hülye módon elfogadta a randi-meghívást. Tudta, hogy ez a kapcsolat, ha egyáltalán lehet annak nevezni, nem fog sehová sem haladni. Ami azt illeti, amint Brooke-kal visszaértek a kollégiumi szobájukba, úgy döntött, hogy el sem fog menni. De Brooke, mint egy túlbuzgó, pasizós személyiséghez illik, rávette.

Brooke megforgatta a szemeit, odasétált a barátnőjéhez és odadobta mellé a ruhát.

 - Felveszed.

 - Nem, Brooke – tiltakozott Haley. – Túl rövid; mindent látni lehet alatta.

 - Haley, nem kéne tele lennie a ruhásszekrényednek olyan ruhákkal, amiket sosem tervezed, hogy viselni fogod – vágott vissza Brooke. – Csak pocsékolja a helyet.

Haley összefonta a kezét a mellkasa előtt és összeráncolta a homlokát.

 - Ha jól emlékszem, te voltál az, aki besurrant ide és minimum harminc borzalmasan kurvás ruhát rakott be a szekrényembe nem is olyan régen.

Egy émelyítően ártatlan tekintet jelent meg Brooke arcán.

 - Valakinek csak meg kellett tennie, Tanító néni. Úgy öltözködtél az idő nagy részére, mint egy apáca. Tudom, hogy te olyan „várjunk a megfelelő srácra és ne legyünk kiskurvák”típus vagy, de szerintem ez már kicsit túl sok. Nem baj, ha néha szórakozol is. Mellesleg, csak mert láthatnak minden, nem azt jelenti, hogy meg is érinthetik – kacsintott a barátnőjére Brooke.

Egy mély sóhajjal Haley visszahanyatlott az ágyra.

 - Addig nem fogsz békén hagyni, amíg fel nem veszem, igaz? – nyögte.

 - Pontosan – válaszolt Brooke jókedvűen. – Nem fog megölni, ígérem. És amíg felöltözöl, elmesélheted, mi történt a Játék-babával tegnap.

Haley vonakodva felállt és leszedte a ruhát a fogasról.

 - Ne hívd így! – kérte egy fintorral.

 - Ki vele! – jelentette ki, miközben leült az ágyra.

Haley nem tehetett róla, nevetnie kellett. Brooke annyira szórakoztató volt néha. Áthúzta a pólóját a feje fölött, majd kibújt a farmeréből. Nem akarta elhinni, hogy azt a ruhát fogja viselni Nathan Scott előtt, vagy bárki más előtt, ha már erről van szó. Teljesen helytelen volt. Valójában tudta, tudta, hogy nem volt olyan rossz, de pokolian ideges volt és el kellett terelnie a gondolatait. Ahogy levette a melltartóját és kicserélte egy pánt nélkülire, beszélni kezdett.

 - Igazából semmi sem történt, Brooke. Egyszerre jöttünk ki a zuhanyfülkéből.

 - Imádom a koedukált fürdőket – vágott közbe Brooke.

 - Szóval, ahogy mondtam – folytatta Haley -, egyszerre jöttünk ki a zuhanyfülkéből, és mielőtt megkérdeznéd, mindkettőnkön volt törülköző. Semmi meztelenkedés nem történt. Ő bemutatkozott, én tettem néhány kommentet arról, hogy nem vagyok az esete, és elmentem.

 - Haley, Nathan Scott az, akiről beszélünk. Megőrültél? – vágott közbe ismét Brooke. – Minden egyes lány a suliban ölni tudna csak azért, hogy a srác észrevegye. Senki sem utasítja vissza.

Haley közömbösen vállat vont és felhúzta magára a ruhát.

 - Hát, én nem vagyok olyan, mint az összes lány ebben az iskolában. Mostanra már ezt tudnod kéne, Brooke. Akárhogy is, tudod, találkoztam vele az ebédlőben is. És folytatta a hülye, becsmérlő megjegyzéseit, szóval én pedig folytattam a visszautasítását. És azután, ahogy te is tudod, ott volt a bulin is. Miután te és Peyton leléptetek – mondta, sokat mondó pillantást vetve Brooke-ra -, felmentem az emeletre, az egyik hálószobába, hogy egyedül legyek, ő pedig követett, mint valami zaklató.

 - Aztán lefeküdtetek egymással? – tippelt Brooke felvont szemöldökkel.

Haley az ágyhoz sétált, felvett egy párnát és fejbe vágta vele a barátnőjét.

 - Húzd fel a cipzárt, kérlek – kérte és megfordult.

Brooke nevetve felállt, és felhúzta a ruha cipzárját.

Haley vetett egy gyors pillantást a tükörbe. A haja és a sminkje már készen volt, és nagyon szalonképesnek nézett ki. Hagyta, hogy a szemei végig kövessék a ruha vonalát a testén. Rajta már nem tűnt olyan rövidnek, de még mindig igen kurvás volt neki. De dögös volt; nem lehetett letagadni.

 - Ő… nem is tudom… olyan közel jött hozzám, és olyan szokatlanul rá nem jellemző édes dolgokat mondott, és azt hiszem, ez húzott magával. Nem tudom. Butának érzem magam, hogy egyáltalán igent mondtam neki.

 - Tanító néni, nem kéne butának érezned magad – jelentette ki Brooke nyugodtan, miközben a szekrényben kutatott a megfelelő cipő után. – Tied az összes hatalom, és pont így akartad, igaz?

Egy kis vállrándítással Haley bólintott.

 - Igen, azt hiszem.

 - Akkor ne hagyd, hogy elvegye tőled – folytatta Brooke.  És kérlek, az ég szerelmére, akármit csinálsz, szórakozz kicsit. Megérdemled.

 - Majd megpróbálom – jött Haley válasza. Figyelte, ahogy Brooke elővesz egy pár szexi fekete magas sarkút, amit szintén nem viselt még nyilvánosan. Egy nyögés kíséretében elvette a lánytól és óvatosan belelépett. – Hát, ha eddig nem gondolt kurvának, most biztos, hogy meggondolja magát.

Brooke megforgatta a szemét.

 - Nem úgy nézel ki, mint egy kurva. Gyönyörű vagy. Különben is, te magad is tudod, hogy fel leszel tüzelve, amikor a közelébe leszel. Nem fogsz a ruhád miatt aggódni.

 

Az ajtó másik felén Lucas és Nathan állt, és csak bámulták az ajtót.

 - Ez nagyon rossz ötlet – motyogta Lucas.

 - Minden rendben lesz, Luke. Brooke kedvel – válaszolt Nathan. – Én, a másik, viszont tényleg egy trükkös helyzetben vagyok. Még sosem csináltam ilyet. A szívem mintha ki akarna ugrani a mellkasomon keresztül. Izzad a tenyerem, az isten szerelmére.

Lucas megrázta a fejét.

 - Nem egyezett volna bele a randiba, ha nem akarta volna. Most pedig kopogj végre azon az istenverte ajtón.

Istenem, ideges volt. Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen, és hogy Haley engedje, hogy beszéljenek. A lánynak igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem ismerik egymást. De nem tudta, mit tegyen. Még sosem volt olyan randin, ahol minden más jobban érdekelte volna, mint az, hogy melyik kollégiumi szobába mennek vissza utána. Lassan felemelte a remegő kezét és kétszer kopogott az ajtón.

 

Haley lefagyott.

 - Uramisten, azt hiszem, mindjárt hányok.

 - Ugyan, fog már be! Pokolian dögös vagy, és minden rendben lesz. Csak emlékezz: szórakozz és légy önmagad! – bíztatta barátnőjét Brooke. – Most pedig menj, nyisd ki az ajtót!

Haley vett egy mély lélegzetet és az ajtóhoz sétált. Megállt egy pillanatra és becsukta a szemét, mielőtt végre feladta és kinyitotta az ajtót. A mosoly már az arcán volt, és amikor meglátta Nathan, a lélegzete is elakadt. Fekete nadrágot, fekete cipőt és fehér inget viselt. Még letagadni sem lehetett, hogy milyen jól nézett ki.

 - Szent szar – lehelte Nathan, amikor meglátta a lányt. Arra eszmélt rá, hogy vissza kell fognia magát, nehogy kirángassa a kollégiumi szobájából a lányt, átvigye a sajátjába és azt csináljon vele, amit akar. És Haley-t nem csak pokolian szexinek gondolta, de a „gyönyörű” szó is átfutott ismét az agyán. Zsebre vágta a kezét, hogy a lány ne vehesse észre, mennyire remegnek azok.

Amikor Haley meghallotta Nathan szavait és eljutottak azok az elméjébe, felnézett és összeráncolta a homlokát.

Hű-ha, valószínűleg máris egy bábnak gondolta őt Haley.

 - Úgy értem, hogy te… gyönyörű vagy – sikerült kimondani egy értelmes mondatot mosolyogva.

Haley is elmosolyodott. Nyilvánvaló volt, hogy Nathan ideges volt. Tudta, hogy ő jobban el tudja ezt az érzést rejteni, mint a srác.

 - Hát, akkor szent szar neked is – válaszolt ez kacsintással.

Nathan felnevetett. Hogyan volt a lány képes arra, hogy egyszerre lélegzetelállítóan gyönyörű és tagadhatatlanul szexi is legyen? Rejtély volt számára.

Aztán Haley észrevette Lucast a testvére mellett.

 - Um, nem csak ketten leszünk? – kérdezte félszegen.

 - Oh, de, igen – vágta rá gyorsan Nathan. – Luke-nak tetszik a szobatársad.

Erre Brooke kilépett az ajtó mögül és Lucasra mosolygott.

 - Gyere be. Ti ketten pedig mehettek – ragadta meg Lucas karját és behúzta a szobába, miközben ugyanazzal a lendülettel kilökte Haley-t a szobából és becsukta mögötte az ajtót.

Mindketten elnevették magukat és elindultak a folyosón.

 - Szóval hová is megyünk? – kérdezte Haley pár pillanat múlva.

 - Meglepetés – válaszolt egy imádnivaló mosollyal Nathan. Igazából nem volt olyan nagy dolog, és még abban sem volt biztos, hogy a lánynak tetszeni fog-e. De próbálkozott.

Amikor kiértek a kollégiumból, Nathan Haley-t a kocsija felé vezette, kinyitotta neki az anyósülés ajtaját, hogy beszállhasson – ez olyan dolog volt, amit Haley sosem várt volna el Nathan Scott-tól. Megköszönte neki, ahogy beszállt, és némán figyelmeztette magát, hogy a srác ezt csak azért csinálja, hogy kapjon egy kis akciót. Nem jelentett semmit sem neki, szóval nem hagyhatja, hogy neki is jelentsen bármit is.

Miután Nathan is beült, a kocsit az egyetemről kifelé vezette.

Kb. 10 percig némaságban utaztak, csak a rádióban szóló énekes hangja törte meg a csendet. Haley az épületeket nézte, próbált rájönni, hogy vajon Nathan hová akarta elvinni. Egyik épület sem volt ismerős.

 - Oké, kezdem magam egy rossz horror filmben érezni – viccelődött egy pillantást vetve a srácra.

Nathan felnevetett, és úgy válaszolt:

 - Mindjárt ott vagyunk.

És igaza is lett; fél perc múlva leparkolt az utca szélén. Haley átnyúlt a kartámlán és megragadta Nathan kezét.

 - Uramisten. Ez… ez az a rész, amikor megölsz? – suttogta.

 - Vicces – felelte mosolyogva Nathan. A francba, Haley aranyos volt. Nathan kiszállt az autóból, kinyitotta a lánynak az ajtót ismét, és valamiért a lány másodjára is meglepődött.

Az utcák sötétek voltak, és amikor Haley felnézett, látta, hogy valami Deb’s Den nevű étterem előtt vannak. Még sosem hallott róla, habár nagyon szépnek nézett ki, de egyben nagyon zártnak is.

Nathan belenyúlt a zsebébe és kivette az anyja éttermének a kulcsát. Miután kinyitotta az ajtót, félreállt, hogy előre engedje Haley-t, aki teljesen összezavarodottan nézett rá.

 - Tegnap este loptam a kulcsot – suttogta, ahogy a lány elsétált mellette.

Haley hirtelen megfordult és kikerekedett szemekkel nézett Nathanre. Ez teljesen úgy hangzott, amit Nathan Scott megtenne.

 - Nathan, mi a fene? – kiabálta suttogva. Amikor meglátta, hogy a fiú felnevet, a kezét összefonta a mellkasa előtt. – Oh, nagyon vicces – mondta szárazon.

Egy mosollyal az arcán Nathan közelebb lépett a lányhoz.

 - Sajnálom. Nem bírtam ki. Gyere – fogta meg a lány kezét, és meglepte az a csodálatos érzés, ami átsuhant a testén. Haley keze kicsi volt, míg az övé nagy, és mégis valahogy tökéletesen passzoltak egymáshoz.

Haley-t ugyan ilyen érzés kerítette hatalmába a kézfogásról. Követte Nathan az étterem hátuljába és a lépcsőn fel, ami – úgy gondolta -, a tetőre vezetett. Amikor elérték a tetejére a lépcsőnek, a fiú kinyitotta az ajtót, és mindketten kiléptek a gyönyörűen megvilágított tetőre.

 - Azta – lehelte Haley, megszorítva a srác kezét. Soha-soha nem számított Nathan Scott-tól arra, hogy ilyen romantikus dolgot tegyen. Elindult körbe a tetőn, minden négyzetcentimétert jól megnézve. Végig a tetőn égők voltak felfűzve, ami egy homályos fényt adott. Fehér rózsák feküdtek az épület szélénél, és középen egy egészen kicsi, kerek asztal helyezkedett el két székkel. Az asztal közepén két gyertya volt, egy hosszú szárú vörös rózsával. Haley figyelte, ahogy Nathan elővette a gyufát és meggyújtotta a két gyertyát, amivel az asztal köré egy kisebb fényt vont. Mindkét szék előtt egy-egy lefedett edény volt.

Nathan egész idő alatt figyelte a lány, még akkor is, amikor meggyújtotta a gyertyákat, és próbált rájönni arra, hogy vajon tetszik-e neki, vagy nem. Csalódottan tapasztalta, hogy nem tudta ezt megmondani. Habár boldognak tűnt miatta, még mindig nem mondott semmit, és a némaság kikészítette. Idegesen a zsebébe tolta a kezét.

 - Tudom, hogy kicsit béna, és valószínűleg szánalmasnak hiszel, de sosem csináltam igazán ilyet – motyogta. – Azt hiszem, tudod, hogy általában nem randizok, de szeretném, ha tudnád, hogy ez nem az, aminek gondolod. Nem csak lefeküdni akarok veled. Egyszerűen felkeltetted az érdeklődésemet, és te vagy az egyetlen lány, akinek ez sikerült.

Ahogy Nathan beszélt, Haley mosolya egyre csak szélesedett, és közelebb lépett hozzá. Amikor befejezte a beszédet, már közvetlenül előtte állt, és a mellkasuk majdnem összeért. A kezeit átfonta a nyaka körül, odahajolt hozzá, és egy puszit adott Nathan arcára.

A világ megállt, ahogy a lány ajkai találkozta a fiú bőrével. Majdnem teljesen biztos volt benne, hogy még soha semmi nem volt ilyen jó érzés, és nem is lesz soha. Becsukta a szemét addig, amíg megérezte, hogy a lány hátra lépett. Haley James rá mosolygott, és ez az egyszerű tény őt is mosolyra fakasztotta. Minden rajta fertőző volt.

 - Ez tökéletes – suttogta Haley.

És csak úgy, a lány újra eltávolodott tőle. Nathan megköszörülte a torkát, és odasétált az egyik székhez, majd kihúzta azt a lánynak. Miután mindketten leültek, Haley lenézett a letakart tányérokra, és nem volt biztos benne, hogy neki kéne-e levennie a fedőt vagy Nathannek.

 - Szóval, mit eszünk? – kérdezte.

Ha egy dolog volt, amit Nathan tudott, hogy tetszene neki, az az egyetlen eleme volt a menünek. Áthajolt az asztalon és felemelte a fedőt a lány táljáról, majd a sajátjával is azt tette.

Haley lenézett a tálra, és hirtelen felragyogott a szeme.

 - A sajtos makaróni a kedvenc ételem!

 - Tudom – válaszolt, ahogy odanyúlt a borosüvegért az asztal szélén. Miután kihúzta belőle a dugót, mindkét pohárba töltött belőle.

 - Várj, honnét tudod te ezt? – lepődött meg Haley.

Nathan közömbösen vállat vont, és visszatette az üveget az asztal szélére.

 - Talán végeztem egy kis nyomozást – válaszolta egyszerűen, és látta a döbbenetet a lány szemében, ezért gyorsan hozzátette: - Oké, beszéltem Brooke-kal.

Haley összeszűkült szemmel meredt a sráccal.

 - Te mindig ilyen vagy?

 - Milyen? – kérdezte Nathan idegesen. Azt hitte, tökéletes úriember volt.

 - Úgy értem, nem mintha nem imádnám, de nem ilyen voltál tegnap. A fürdőben és az ebédlőben nem csináltál mást, csak megjegyzéseket tettél arról, milyen dögös vagyok és hogy én vagyok az új szexuális fantáziád tárgya. A mai nap miért más? Mert egyedül vagyunk?

Nathan felsóhajtott. Nem igazán számított arra, hogy ezt a beszélgetést aznap fogják lezavarni, de ha ezt akarta, hát legyen.

 - Nézd, tudom, hogy tudsz a múltamról és arról, hogy ki voltam. Sajnálom, hogy ez nem tudom megváltoztatni. Ha tehetném, megtenném; higgy nekem! Tegnap a fürdőben és az ebédlőben csak egy dögös lányt láttam, akit meg akartam dugni. Mármint, észre vettem a szépségedet is, de azt hiszem, azt elzártam az agyam mélyére, mert kiakasztott. Még mindig kiakaszt.

 - A szépségem kiakaszt? Jó tudni… - dünnyögte Haley szarkazmussal a hangjában.

Nathan megrázta a fejét és átnyúlt az asztalon, megfogva a lány mindkét kezét.

 - A kérdésedre a válasz nem. Nem vagyok mindig ilyen. Ami azt illeti, még sosem voltam ilyen az életemben. De tegnap este a buliban… az egyszerűen más volt. Nem tudom miért, de amikor veled vagyok, már nem akarok olyan srác lenni többé. Te más vagy, és ez tetszik. Miattad úgy érzem, a próbálkozás nem időpocsékolást.

Haley sóhajtott és megszorította Nathan kezét.

 - Szóval még sosem csináltál ilyet egy lány miatt? kérdezte félénken. Nem tudta, miért, de az agya mélyén még mindig ott volt egy hang, ami azt súgta neki, hogy mindez csak egy nagy hazugság. Az egyetlen indok, amiért ezt csinálta és ezeket a szavakat mondta az volt, hogy a nadrágjába férkőzzön. Valószínűleg ugyanezt csinálta és mondta minden lánynak.

 - Nem – válaszolta Nathan őszintén. – Még csak eszembe sem jutott, hogy ilyet csináljak bármelyik másik lánynak.

Haley bólintott, láthatóan kibékülve a hallottakkal, és elvette a kezét a fiúéból.

 - Együnk!

Pár percig csöndben ettek, és lassan kortyolgatták a bort.

 - Szóval mi is ez a hely? – kérdezte egy idő után Haley, körbe nézve újra.

Nathan lenyelte a falatot, ami éppen a szájában volt, és ő is körbe nézett.

 - Ez az anyám étterme. Pár éve nyitotta, miután apámmal elváltak, szóval most ez neki olyan, mint a Mennyország. Amikor először ide jöttem, megmutatta nekem ezt a tetőt, és egyszerűen biztonságban éreztem magam itt fent. Szóval azóta valahogy az én helyemmé vált. Ide jövök, amikor gondolkoznom kell, vagy kiürítenem a fejem, vagy csak egyedül akarok lenni.

 - Ez tényleg szép, Nathan – jegyezte meg Haley egy kisebb mosoly kíséretében. – Nyugodtan hagyd figyelmen kívül a következő kérdést, ha kényelmetlen számodra, de milyen a kapcsolatod Lucasszal? Úgy értem, tudom, hogy testvérek vagytok, de sosem voltunk elég közel ahhoz vele, hogy ilyen dolgokról beszéljünk.

 - Hát – kezdte Nathan -, ugyanaz az apánk. Az apám Lucas anyjával járt a középiskolában, és teherbe ejtette, de emellett kapott egy kosár ösztöndíjat, és természetesen a kosarazást választotta. Aztán elment egyetemre, és pár hónap múlva megismerte anyát, és őt is teherbe ejtette. Úgyhogy összeházasodtak, és hagyta Lucas anyját, hogy felnevelje egyedül a gyerekét.

 - Istenem, az biztos, hogy nagyon nehéz volt neki – mondta Haley. Nathan bólintott.

 - El sem tudom képzelni, de biztos vagyok benne, hogy az volt. Ő azok közé az emberek közé tartozik, aki olyan jószívű és erős, hogy még a saját nehézségeiről sem szeret beszélni, vagy középpontba kerülni miattuk. Úgyhogy egyszerűen megcsinálta, és szerintem még csak nem is panaszkodott – mesélt Nathan, és megköszörülte a hangját. – De, um, Lucas és én nem igazán ismertük egymást, miközben felnőttünk. Mármint, egy városban éltünk, egy iskolába jártunk, és egy csapatban játszottunk, de egyfajta közös megegyezés volt, hogy utáltuk egymást. Tudta, hogy az én apám az övé is volt, és ezt rossz néven vette. Míg én, a másik oldalon, azért utáltam őt, mert az apám ezt mondta nekem. Nagyon szeret felügyelni mindent, és pár évvel ez előttig mindent megkapott, amit csak akart. Amikor Luke és én együtt kezdtünk játszani a Duke csapatában, kezdtünk el közelebb kerülni egymáshoz. Addig még csak barátok sem voltunk, nemhogy testvérek. Aztán elvágtam minden kapcsolatomat az apámmal, és egy évvel később az anyám is elhagyta. Azóta sem hallott felőle egyikünk sem.

 - Hűha – reagált Haley a hallottakra. – Nem tudom, hogy ez hogy fog hangzani, de mindig is úgy képzeltem, hogy neked és azoknak, akikkel együtt lógsz tökéletes az élete. Sosem hittem volna, hogy ilyen problémáid vannak. Láthatóan rosszul ítéltelek meg ebben.

Nathan vállat vont.

 - Igazából azt kaptam, amit akartam, szóval nem olyan rossz. Az a közép iskolában volt, de most, hogy szabad vagyok tőle, az életem jó.

Haley bólintott, és belekortyolt a borába.

 - És mi van veled? – kérdezte Nathan.

 - Tessék?

 - Mesélj a családodról – kérte Nathan. Tényleg meglepődött saját magán aznap este. A lánnyal lenni és vele beszélgetni teljesen érdekes volt, míg minden másik lánnyal már 5 perc után unatkozott. Még soha senki nem kérdezett a családjáról ezelőtt, szóval feltételezte, hogy nem is akarnak tudni róla. Jó érzés volt valakinek mesélni róla, még ha ez a könnyű része volt. Teljesen más személynek érezte magát, amikor Haley-vel volt, és meg sem fordult a fejében, hogy ne az igazat mondja.

 - Ó, istenem – kuncogott fel Haley. – Nincs mit beszélni róla. Egy kisebb városban laktam, nem messze Durhamtől. Szinte minden a gyerekkoromban normális volt, és még mindig az. A szüleim mindketten nyitottak és kicsit őrültek, úgyhogy ez mindig vicces – mondta, miközben figyelte Nathan mosolyát, és ő is ugyanezt tette. – És van 6 nagyobb testvérem.

Nathan döbbenten nézett.

 - Szóval te vagy a kisbaba? – kérdezte a srác, és amikor látta Haley felhúzott szemöldökét, elnevette magát. – Ó, Hales, ez annyira aranyos.

Haley szeme felragyogott, ahogy meghallotta, hogy Nathan Halesnek hívta. Azok hívták őt így, akik közel álltak hozzá, és azon kapta magát, hogy azt kívánja, bár közelebb lenne Nathanhöz. Bár így is jó érzés volt hallani, ahogy így hívta. Helyesnek tűnt.

 - Úgy tűnik, én vagyok – helyeselt. – Mindannyian igen védenek engem, ami kicsit ironikus, mert közülük pedig a legkonzervatívabb én vagyok. A legtöbben nagy bulikra jártak a közép iskolában és az egyetemen, én pedig nem. Most, hogy Brooke-kal és Peytonnel megismerkedtem, alkalmakkor elmegyek egy-egy buliba, de ez mégsem igazán az én dolgom.

Nathan bólintott.

 - Azt hittem, nem iszol – jegyezte meg, Haley pohara felé bökve.

 - Na igen – mondta Haley egy rövid bólintással. Aztán a lány meglepte Nathant, és felhajtotta az egész pohár tartalmát egy kortyban. – Valahogy csak nem akartam veled beszélni. Láthatod, mi is lett a vége.

A fenébe, olyan szexi volt. Nathan játékosan a szívére helyezte a kezét.

 - Hát, ez egyszerűen gonosz.

Haley felnevetett, és letette az üres poharat.

 - Tudod, most nekem kéne téged prűdnek hívni. Szinte hozzá sem nyúltál a borodhoz.

Nathan vállat vont.

 - Valakinek vezetnie is kell. Mellesleg, majd amikor később rám veted magad, józannak kell lennem, hogy rosszul érezzem magam attól, hogy kihasználok egy ártatlan egyetemista lányt.

Haley felvonta a szemöldökét, majd összezavarodottan figyelte, ahogy a fiú felállt és átment a tető egy másik pontjára. Amikor látta, hogy Nathan bekapcsolta a CD lejátszót, fényesen elmosolyodott. Még soha senki nem volt vele ilyen aranyos.

Nathan felcsavarta a hangerőt, ahogy Edwin McCain elkezdte játszani az „I’ll Be” című számot. Miután megfordult, az asztalhoz sétált és kinyújtotta a kezét.

 - Szabad egy táncra?

Haley a szemét forgatta, de nem tudta letörölni a hatalmas vigyort az arcáról.

 - Hát, ha muszáj – egyezett bele a lány egy drámai sóhajjal. A kezét a fiú kezében tette és felállt, ösztönösen közelebb lépve a sráchoz. A kezeiket nem engedték el, az egyiket Haley Nathan mellkasára tette, a fiú pedig átkarolta őt.

A dal nagy része alatt lassan táncoltak, amíg Haley fel nem nézett, és meg nem látta, hogy Nathan az égszínkék szemével bámulja. A szíve rögtön gyorsabban kezdett el verni.

 - Még sosem éreztem így.

 - Hogyan? – kérdezte Nathan rekedten.

Haley beleharapott az ajkában és továbbra is belebámult a fiú szemébe. Észre sem vette, amikor a dal véget ért és új kezdődött.

 - Mintha bármit elmondhatnék neked vagy tehetnék, és még mindig ugyanúgy néznél rám, mint most – válaszolt Haley suttogva. – Mintha évek óta ismernénk egymást. Mintha olyan közel állnék hozzád, de mégis csak azt akarom, hogy még közelebb legyek hozzád. Hogy érezzelek.

Mindketten megmerevedtek a lány szavaira, és úgy maradtak. Nathan szemei a lány ajkaira vándoroltak, és ugyanebben a pillanatban Haley érzékien megnyalta az ajkait. Nathan majdnem felnyögött, de helyette mindkét kezét a lány dereka köré tette és Haley a fiú nyaka köré tette a sajátját. Nathan lassan közelebb hajolt, és mielőtt még tudta volna, mi is történik, az ajkuk összeért, és csókolóztak. A nyelvével lassan végighúzta a lány alsó ajkán, és amikor megérezte, hogy az ajkai szétnyíltak, a nyelvük lassan egymásba olvadt.

Haley rengeteg sráccal csókolózott már korábban, de egyik sem volt ilyen elképesztő. Az összes érzékelő képessége eltűnt, ahogy lassan elkezdett játszani Nathan ingének gombjaival. Mindegyiket kinyitotta, és lassan letolta a fiú válláról a ruhát.

Hány lánnyal is feküdt már le? Még meg sem tudta számolni, és egyik sem ért fel ezzel az egy csókkal. Még a korábbival sem, amikor csak táncoltak – az is lélegzetelállítóan csodálatos volt. Nathan érezte, ahogy a lány kezei fel és le futnak a csupasz mellkasán és az ajkait elszakította a lányétól. Hallotta Haley nyöszörgését, de azon nyögéssé váltak, amikor Nathan a lány állát kezdte el csókolgatni. Lefelé haladt a nyakára, érezve a felhevült szívverését a nyaki ütőerében.

Amikor Haley rájött, valószínűleg mit hitet el Nathannel, ellökte magától a fiút és néhány lépést tett hátra.

 - Sajnálom – suttogta. – Istenem, olyan hülye vagyok.

Amikor Nathan meglátta, hogy a lány megfordult, hogy elmenjen, utána rohant és megragadta a karját, majd gyengéden maga felé fordította.

 - Hé, nem vagyok hülye – jelentette ki csendesen. Közelebb lépett hozzá, és az egyik kezével finoman végig simította a lány arcát.

Haley becsukta a szemét, és élvezte a fiú kezét a bőrén. Amikor újra kinyitotta a szemét, belenézett Nathan kék szemébe és könnyek szöktek a szemébe.

Nathan közelebb hajolt, és lecsókolta a könnyet a lány szeméről, majd újra a lány szemébe nézett.

 - Mi folyik itt? – kérdezte halkan. – Miért sírsz?

 - Nem tudok lefeküdni veled – suttogta a lány, elfordítva a fejét.

 - Sosem kértelek rá – válaszolta Nathan. Haley kérdőn nézett rá, ezért folytatta. – Figyelj rám! Már korábban is megmondtam, hogy ez nem a szexről szól nekem, és csakis az igazat mondtam. Meg akarlak ismerni, Haley James, szexel, vagy a nélkül, oké? – Haley újra elnézett, de Nathan az egyik kezét a lány álla alá tette, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Tudom, hogy a hírnevem nem a legjobb, de ez nem jelent semmit. Nincs szükségem szexre. Ami azt illeti, ez a csók sokkal jobb volt, mint amit bármikor is tapasztaltam az egész életem során. Hinned kell nekem; sosem hazudnék neked!

Haley lassan bólintott, és Nathan testének dőlt, hagyva, hogy a fiú átölelje.

 - Most pedig, térjünk vissza a randinkhoz – mondta, miután már egy ideig ölelte a lányt.

Haley egy kis mosolyt küldött a fiúnak, és bólintott, majd követte a srácot vissza az asztalukhoz.

 

Egy órával később mindketten egy vastag pokrócon voltak a tetőn. Nathan visszavette az ingét, de nem gombolta be. Mindketten a hátukon feküdték, a csillagokat figyelték, amiket az ő helyzetükből tökéletesen láthattak. Haley nevetett és hitetlenkedve nézett Nathanre.

 - Nem mondtad ez!

Nathan felnevetett, és bólintott.

 - Dehogynem. Megmondtam neki, hogy menjen a pokolba. Senki sem beszélhet így az anyámról.

Haley újra felnevetett és közelebb húzódott a fiúhoz. Hasra fordult, majd az egyik kezével kis köröket kezdett leírni Nathan mellkasán.

 - Megígéred, hogy így megfenyegeted az összes srácot, akik ilyen szemét módon beszélnek rólam? – kérdezte aranyos hangon.

Nathan elmosolyodott, felkapta a kezét és egy csókot nyomott az ujjaira.

 - Nem. Ha akármelyik srác szemétségeket beszél rólad, az életet is kiverem belőle.

Haley szemei felcsillantak.

 - Ó, szóval ez azt jelenti, hogy együtt vagyunk? – viccelődött.

Nathan arca hirtelen komorrá vált, ahogy vállat vont.

 - Szeretnéd, ha együtt lennénk? – suttogta, és még mindig fogta a lány kezét.

Haley előrehajolt, és egy csókot nyomott a fiú mellének közepére.

 - Hmm… ha úgy gondolja, elbír velem, Mr. Scott.

Nathan felvonta a szemöldökét.

 - Hát, mindig is szerettem a kihívásokat, Haley James – mondta, majd magára húzta a lányt, és megcirógatta a hátát. – Mindig vigyázni fogok rád – suttogta a Haley hajába.

Haley szemei lecsukódtak, és apró mosoly jelent meg a száján, amikor meghallotta Nathan utolsó szavait. Kevesebb, mint egy perc múlva pedig már elaludt a fiú karjaiban.

Súgó Még nincs hozzászólás.