enciiiii&nicolee's fanfiction; történetek minden mennyiségben
rendezők


enciiiii; jelenleg egy többfejezetes Naley sztorit fordítok, a Swoon-t, de emellett több saját és fordított oneshot fanfictiont is találhattok TVD, JONAS és Grey's Anatomy témában. érdekel?

nicolee; jelenleg egy többfejezetes történettel foglalkozom. Ez pedig egy kitalált szereplővel (Lauren), és a Vámpírnaplókból ismert szexi, dögös Damon Salvatore-vel foglalkozik. Máshonnan is ismerhettek..."DiariesOfVampire" néven futó oldalamról, amit nemrég lezártam. érdekel?

 
Sztárok lakhelye
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

 

swoon
swoon : 4. fejezet

4. fejezet


- Figyelmeztess, hogy soha többé ne fogadjak veled – motyogta Nathan, miközben egy 20 dollárost nyomott a testvére kezébe.
Lucas felnevetett és elrakta a pénzt.
 - Hé, a te ötleted volt. Én utálok fogadni. És nem is csináltam volna, de olyan nagyon önelégült voltál. Be kellett bizonyítani, hogy nem volt igazad.
 - Elvesztettél még egy fogadást? – kérdezte Haley és odasétált az ebédlői asztalukhoz. – Most éppen mit?
Nathan megdermedt és vadul megragadta a térdét. A fogadást, amit éppen kifizetett Lucasnak az volt, amit egy hete tettek, pont akkor, amikor Nathan először találkozott Haley-vel. Fogadott Lucassal, hogy egy héten belüle lefekszik a lánnyal, és ez nyilvánvalóan nem történt meg. Őszintén szólva el is feledkezett az egészről, de a másik testvér nem engedte olyan könnyedén a dolgok. Amikor Nathan lógott valamennyivel Lucasnak, a srác nem volt szégyellős elkérni azt. Az igazat megvallva, lehet, hogy csak egy hét telt el, de Nathan máris más embernek érezte magát. Haley-vel lenni nagyon sokat jelentett neki, és sohasem szúrná el a dolgot csak azért, mert nem szeretkeznek. Amit vele átélt, az csodálatos és friss volt, és Nathan a világért sem változtatott volna rajta. Éppen ezért semmi szükség nem volt arra, hogy Haley tudjon a fogadásról. Ettől csak kevesebbnek gondolná, és ez volt az utolsó dolog, amit Nathan akart. Az agya villám sebességgel kezdett pörögni, hogy kitaláljon egy másik fogadást, amit Lucasszal csinálhattak.
Látva a pánikot a testvére arcán, Lucas szólalt meg:
 - Oh, azt hitte, le tud verni egy-egy elleni tegnap, de rosszul gondolta. Szétrúgtam a seggét.
Haley felnevetett és becsúszott Nathan mellé.
 - Aw, kicsim, sajnálom – adott egy puszit a srác arcára. Amikor Nathan nem válaszolt, és látszólag elvolt a saját világában, Haley zavarosan Lucasra nézett, majd a srác felső combjára tette a kezét, hogy magára vonja a figyelmét.
 - Mi a baj?
Nathan szemei pillanatok alatt megtalálták a lányét, és egy gyors mosoly villant át az arcán.
 - Semmi. Csak nem szeretek veszteni.
 - Ez azt jelenti, hogy szükséged lesz egy kis vigasztalásra? – suttogta Haley a srác fülébe és óvatosan beleharapott a fülcimpájába.
Nathan majdnem felnyögött a hirtelen érintéstől és a lány szavai rengeteg rossz gondolatot hoztak a fejébe.
 - Mire gondoltál? – suttogta rekedten, egyre sötétedő szemekkel Nathan.
 - Hát…
 - Ne! – szakította félbe Lucas Haley-t. – Kérlek, várj addig, amíg elmegyek, hogy befejezd az akármennyire is perverz megjegyzésedet. Nem akarlak elképzelni titeket, nincs rá szükségem.
Haley arca rögtön lángokba borult, és eltávolodott Nathantől. Bár csak kettő perce volt Nathan mellett, de elveszett a pillanatban és el is felejtette, hogy Lucas egyáltalán ott volt.
Lucas folytatta az evést, és az asztalnál csönd volt. Amikor felnézett, észrevette, hogy az öccse meredt szemekkel nézett rá az asztal másik feléből.
 - Mi van? – kérdezte teli szájjal.
 - Nem éppen indulni akartál? – kérdezte nyomatékosan Nathan.
 - Nathan! - korholta le Haley a srácot és rácsapott a kezére.
 - Tudsz hibáztatni azért, hogy kettesben akarok lenni veled?
Haley megforgatta a szemeit és nevetett.
 - Mit gondolsz, mi fog történi, amikor már elment? Nyilvános helyen vagyunk, nem éppen egyedül.
Nathan vállat vont, és önelégülten vigyorgott.
 - Na és?
Haley érezte, hogy újra elvörösödik, ezért inkább elfordult Nathantől.
 - Tudod mit? Úgyis majdnem végeztem – szólalt meg Lucas. – Azt hiszem Brooke szeretné, ha átmennék ma, és tudod mennyire utálja, ha megvárattatják. Jobb lesz, ha megyek.
 - Luke, nem kell menned – ellenkezett Haley.
Lucas felállt és kivillantott egy mosolyt.
 - Ne aggódj, Hales. Nem igazán vagyok híve a hármasnak. Majd később találkozunk – mondta, mindkettejüknek bólintott, majd elment.
Haley Nathan felé fordult, a srác pedig ártatlanul nézett vissza rá.
 - Mi az?
 - Ne „Mi az?”-oz itt nekem – válaszolt Haley. – Furán érezte magát miattad.
 - Igazad van; sajnálom – ismerte be Nathan. – De elég aranyos vagyok ahhoz, hogy megbocsáss nekem, igaz? – kérdezte mosolyogva.
Haley megforgatta a szemét és hangosan felnevetett.
 - Oh, igen, és szerény is.
Nathan tovább pislogott aranyosan a lányra.
Haley mosolygott és a kezébe vette a srác arcát.
 - Egyértelműen elég aranyos vagy ahhoz, hogy megbocsássak neked – suttogta, mielőtt gyengéden megcsókolta volna a fiút.
Nathan belemosolygott a csókba, mielőtt elmélyítette volna azt és a nyelvét a lány szétnyíló ajkai közé nyomta. A keze, ami a lány combján pihent, lassan felfelé kezdett araszolni a lány farmerén.
Amikor Haley megérezte a fiú kezét igen közel a combjai között, ahol azt kívánta, hogy bár megérintené, elhúzódott.
 - Mit csinálsz? – kérdezte rekedten, kapkodva a levegőt.
 - Csókolózok a barátnőmmel – felelte Nathan vigyorogva, majd az ajkát újra a lányéhoz érintette.
Haley visszacsókolt, nem eltudott ellenállni a srác sármjának. Amikor végre Nathan hagyta őt elhúzódni, a lány lágyan megsimogatta az arcát és gyengéden elmosolyodott.
 - Szeretek a barátnőd lenni.
Nathan elmosolyodott.
 - Szeretem, hogy a barátnőm vagy. Tudom, hogy csak egy hete vagyunk együtt, de nagyon boldoggá teszel.
 - Te is boldoggá teszel engem, Nathan – mondta Haley és újra megcsókolta. – Oké, az emberek kezdenek bámulni – motyogta egy zavart nevetés közben.
 - A lényeg pedig…? – kérdezte játékosan Nathan és egy szőke tincset tett a lány füle mögé.
Haley megforgatta a szemét, de nem kellett semmit sem mondani. Mindketten felnevettek, miközben Nathan felvette az ásványvizesüveget, hogy igyon belőle. Miután lerakta az üveget, Haley vette fel és le sem véve a szemét a srácról az üveget a szájához emelte. Miután oldotta a szomjúságát, lerakta az üveget és teljesen szembe fordult a fiúval.
 - Szóval, csinálunk valamit este? – kérdezte Nathan. Őszintén remélte, hogy igen. Az utolsó három napban minden este csináltak valamit, és biztos volt benne, hogy igen hamar már arra sem lesz képes, hogy kibírjon egy napot is anélkül, hogy látná őt vagy hallaná a hangját. A pokolba is, kit akart becsapni? Máris ott tartott.
 - Nagyon szeretnék, de nem lehet – válaszolt Haley és azon látta, ahogy Nathan arcán átfut a csalódottság. Tudta, hogy érezhetett a srác, mert ő is ugyanazt érezte. Amikor nem volt vele, egyszerűen hiányzott neki. Nathanre gondolt, amikor a kávézóban dolgozott, amikor este aludni ment, és először életében nem tudott a tanulmányaira koncentrálni. Minden nap, amikor ott ült az egyik osztályteremben és hallgatta az egyik professzor monoton beszédét Isten tudja miről, a gondolatai állandóan elterelődtek az új barátjára. A házi feladattal ugyanez volt a helyzet. Nathan kitöltötte az élete legnagyobb részét, és bár ez megijesztette Haleyt, alig várta már, mi lesz a következő közös élményük. Alig várta, hogy még jobban megismerje. – Bébiszitterkednem kell.
Nathan döbbenten felvonta a szemöldökét.
 - Bébiszitterkedni? Kinek?
 - A nővéremnek – válaszolt Haley. – A férjével évfordulójuk van, ezért egész hétvégén elvoltak. A szüleim figyeltek a gyerekekre, de felajánlottam, hogy átveszem a ma estét. Már egy pár hete nem láttam őket, és hiányoznak.
Nathan mosolyogva hallgatta a lányt. Imádta hallgatni Haleyt, ahogy a családjáról beszélt; egész nap lett volna hozzá kedve. Az ő családja olyan elcseszett volt, és olyan megnyugtató volt tudni, hogy létezik olyan valódi család, mint a lányé. Már kezdte elhinni, hogy nincsenek. Nem volt nehéz észrevenni, mennyire szerette Haley minden egyes családtagját, még az őrülteket is, és ez olyan dolog volt, amit magának is kívánt. De ez azok közé a pillanatok közé tartozott, amikor tudta, hogy Haley sokkal jobb ember, mint ő. Azon kapta magát, hogy ő is olyan kedves és szelíd akar lenni, mint Haley, de nem volt biztos benne, hogy képes lenne-e rá. Ez Haley. És Nathan mindent szeretett benne.
 - Nem tudnánk mégis együtt tölteni egy kis időt? – kérdezte reménykedve.
Haley felhúzta a szemöldökét és az ajka mosolyra húzódott.
 - Két kisgyerekkel és egy kisbabával?
Nathan megvonta a vállát.
 - Miért ne? Együtt tölthetünk egy kis időt, és segítesz is nekik. Jó lesz.
És megint, Nathan meglepte a lányt.
 - Szereted egyáltalán a gyerekeket? – kérdezte Haley.
A srác ismét vállat vont.
 - Nem igen tudom. Nem hiszem, hogy voltam velük annyit, hogy kiderítsem – válaszolt őszintén Nathan. – Minden, amit láttam, az messziről volt.
 - És ugye tudod, hogy találkozni fogsz a szüleimmel, igaz? Úgy értem, ha te is ott akarsz lenni, akkor én is akarom, Nathan. De találkozni a szülőkkel elég nagy lépést, és mi összesen egy hete vagyunk együtt.
 - Nem kell hivatalosnak lennie, Hales – mosolygott Nathan a lányra. – Mellesleg, szeretnék találkozni azokkal az emberekkel, akik életet adtak neked. Ha nem lettek volna, most nem lennél itt, és akkor én hol lennék?
 - Szexelnél – válaszolta nyersen Haley.
Nathan hangosan felnevetett, Haley pedig egy pillanat múlva csatlakozott hozzá.
 - Akkor bébiszittelünk? – kérdezte Nathan, miután lenyugodtak.
 - Bébiszittelünk – ismételte meg egy bólintással Haley Nathan szavait.
 
* * * * *
 
Megállva egy kétemeletes ház előtt Nathan lekapcsolta a kocsit és Haley-re nézett. A lány idegesnek tűnt.
 - Minden rendben, kicsim?
 - Igen, minden – válaszolt Haley egy bólintással. – Csak… lehet, hogy azt kéne mondanunk a szüleimnek, hogy visszavezetsz az egyetemre ma este, aztán majd visszajössz, elviszel. Nem biztos, hogy annyira örülni fognak annak, hogy együtt alszunk. Hajlamosak rá, hogy időről-időre túlzásba vigyék az aggódást, ha rólam van szó.
 - Nem is tudom – gondolkozott el hangosan Nathan. – nem igazán szeretnék hazudni a szüleidnek az első alkalommal, amikor találkozok velük, Hales. Azt szeretném, ha kedvelnének.
Haley felsóhajtott; tudta, hogy a srácnak igaza van. Nem hazudott volna a szüleinek, és tudta, hogy nagy valószínűséggel le is buknának. Az apja valószínűleg beugrik 5 óra körül egy kis „látogatásra”, és így meglátná Nathan kocsiját, ami még mindig a bejárat előtt parkolna.
 - Azt hiszem, igazad van – felelte halkan a lány. – Olyan csodálatosabb vagy, hogy nem akarsz hazudni a szüleimnek – mosolyodott el és odahajolt hozzá, hogy egy gyengéd csókot leheljen a fiú ajkaira.
 - Azt hiszem, tényleg hatással vagy rám – motyogta Nathan mosolyogva. Újra megcsókolták egymást, mielőtt kiszálltak volna a kocsiból. Nathan megragadta mindkettejük táskáját és követte Haley az ajtó előtti lépcsőhöz. Észrevette, hogy a lány nem kopogott, helyette csak egyszerűen bement. Az a tény, hogy Haley családja ilyen nyilvánvalóan közel állt egymáshoz, mosolyra késztette Nathant.
 - Anyu, apu! – kiáltotta Haley miközben besétált a házba. Mondta Nathannek, hogy a táskákat leteheti a lépcsőnél, amit a srác meg is tett. Nathan megfogta a lány kezét és nyugtatóan megszorította azt, mire Haley a konyha felé vezette a fiút, ahol látta az ablakon keresztül, hogy a szülei és a gyerekek vannak. – Gyere.
Amint beléptek a szobába, két kisgyerek szaladt oda Haley-hez. Mindkettő megölelte Haleyt a lábánál, és a lány hatalmas mosollyal az arcán viszonozta az ölelést.
 - Sziasztok srácok!
 - Haley néni, hiányoztál – mondta a kislány. – Azt mondtad, hamarabb fogsz visszajönni.
Haley megsimogatta a gyerek felét és felsóhajtott.
 - Tudom, édesem, de nagyon lefoglalt az iskola. És tudom, hogy téged is, kisasszony.
A kislány mosolygott és bólintott.
 - Azért, mert már elsős vagyok. Már igazából kell házi feladatot csinálnunk.
 - Micsoda tragédia – motyogta Haley és Nathanre mosolygott.
 - Ez a barátod? – kérdezte a kisgyerek. – Fogjátok egymás kezét.
Még így is, hogy Haley egy kisgyerekkel beszélt, Nathan látta, ahogy a gyenge pír elönti a lány arcát. Istenem, olyan szexi volt.
 - Ami azt illeti, igen – válaszolt Haley. – Ő Nathan. Nathan, ő pedig Gracie.
Nathan a kezét nyújtotta a kislány felé, és elmosolyodott, amikor az megrázta.
 - Örülök, hogy találkoztunk, Gracie.
A kézfogás után Gracie kíváncsian nézett végig Nathanön.
 - Tetszik neked Haley néni?
Nathan bólintott.
 - Hát persze.
 - Nagyon?
A srác újra bólintott.
 - Helyes – válaszolt Gracie egy hatalmas mosollyal. – Aranyos vagy.
Haley-nek tátva maradt a szája. Felnézett és figyelte, ahogy a szülei feléjük sétálnak az anyja karjában a kisbabával.
 - Mióta tartja az unokahúgom a fiúkat aranyosnak? Néhány hete még azt mondtad, hogy nem beszélhetsz velük, mert fertőzöttek – emelte fel a szemöldökét, miközben ránézett a hat éves kislányra.
Gracie vállat vont.
 - Az én kislányom – mondta Haley apja, miközben a legfiatalabb lánya felé közeledett.
Egy pillanattal később Haley már az apja karjai között volt. Szorosan ölelték egymást, majd mindketten elhúzódtak.
 - Hiányoztál, apu. És te is, anya – tette hozzá az anyja felé fordulva Haley, és őt is megölelte.
 - Nekünk is hiányoztál – mondta az anyja széles mosollyal. Látni a lányát először hetek óta, sőt, egy fiúval az oldalán látni igazán izgalmas volt.
Haley mindkettőjükre rámosolygott, majd visszament Nathan mellé ismét. Megfogta a srác kezét és összekulcsolták az ujjaikat.
 - Ő Nathan – mutatta be a srácot Haley egy széles mosollyal. – Édesem, ő itt az apukám, Jimmy és az anyukám, Lydia.
Nathan mindkettőjükkel kezet fogott.
 - Nagyon örülök, hogy mindkettejüket megismerhetem.
 - Hasonlóképpen – felelt Jimmy mereven. Nem tehetett róla, de végig akart nézni jól a fiún. Ha a kislányával járt, tudnia kellett, milyen különleges is Haley.
 - Sokat hallottunk már rólad – tette hozzá Lydia egy kedves mosollyal.
Nathan Haley-re pillantott és félénken elmosolyodott.
 - Hamarosan mennetek is kell, igaz?
 - Igen, a foglalásunk kb. másfél óráig tart – válaszolt Lydia a lányának és a kezébe adta a kisbabát. – Csak megyünk, felkapjuk a cuccunkat nagyon gyorsan és visszajövünk elköszönni – mondta. Tudta, hogy a férjét nyugtalanítja, hogy kettesben hagyják őket, de azt is tudta, hogy a kicsi lánya elég okos ahhoz, hogy felismerjen egy jófiút, ha lát egyet. A család férfi tagjai mindig túlságosan védték a legkisebb lányát, és bár megértette az okát, itt volt már az ideje, hogy elengedjék. Haley is meg tudta hozni a saját döntéseit. Befelé húzva a férjét egyedül hagyta a gyerekeket.
 - Nem sokat beszéltél – jelentette ki Haley, miközben a négy éves, összekuporodott kisfiúhoz hajolt, akiről Nathan feltételezte, hogy Gracie kisöccse volt. – Hiányoztam neked?
A kisfiú megvonta a vállát és továbbra is megtartotta az arcán a fenyegető mosolyt.
 - Oh, igazán? – kérdezte Haley egy nagy mosollyal. A szabad keze azonnal a kisfiú hasához tévedt és elkezdte vele csiklandozni őt. Az unokaöccse mindig is csiklandós volt, már kisbaba korában is.
Hamarosan betöltötte a teret a kisfiú kontrolálatlan nevetése, és igyekezett ellökni magától Haley-t. Egy pillanat múlva pedig megadta magát.
 - Oké! Hiányoztál.
 - Igen? Mennyire? – kérdezte Haley.
A kisfiú felemelte a kezét és a mutató- és hüvelykujjával kb. egy arasznyit mutatott.
 - Nem hiszem – motyogta Haley és újra csikizni kezdte. Amikor a kissrác újra azt mondta, hogy hiányzott neki a lány, Haley megismételte a kérdést: - Mennyire?
Ezúttal a fiú széttárta a két kezét olyan távolra, amennyire csak tudta.
 - Erről beszélek – mondta Haley elégedett mosollyal. Felállt és összekócolta a kisfiú haját. – Ő Logan – mutatta be Nathannek a kisfiút.
 - Szia Logan – köszönt Nathan lenézve a kisfiúra.
 - Szia – köszönt a fiú is félénk mosollyal. Egy percig némán figyelte az idegent, és csak utána nyújtotta ki a kezét Nathan felé.
Nathan elmosolyodott és csak utána fogadta el kisfiú kezét és rázta azt meg lassan.
 - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
Haley mosolyogva figyelte, ahogy Gracie és Lugan visszafutottak az udvaron lévő hinta felé.
 - És ő pedig – folytatta Nathan felé fordulva -, ő William. Úgy is ismerheted, mint a legaranyosabb kisbaba a világon. – Kifésülte a baba sötét haját a szeméből és egy puszit nyomott a kicsi homlokára.
Nathan mosolyogva nézte a lányt.
 - Tényleg nagyon aranyos – mondta, megfogta a baba kis kezecskéjét és csodálkozva látta, milyen kicsi is a sajátjához képest. Sosem volt igazán gyerekekkel, kisbabákkal még inkább nem.
Kint voltak még jó 5 percig, aztán Haley úgy döntött, hogy beviszi a gyerekeket. Hamar sötétedett és a szülei is bizonyára hamar elkészültek az indulásra. A gyerekek leültek a TV elé, ő meg Nathan pedig a kisbabával játszottak, amíg vártak.
Elég hamar hallották, ahogy Lydia és Jimmy lejönnek a lépcsőn a táskájukkal a kezükben.
 - Éppen csak ideértél, és mi már megyünk is. Mégis milyen szülők vagyunk? – motyogta Jimmy a hajába túrva.
Haley felnevetett.
 - Apu, rendben van. Nem mintha egyedül lennék. Mellesleg, úgyis találkozunk még holnap, mielőtt elmegyek. Megígérem.
Jimmy vonakodva bólintott.
 - Nathan marad vacsorára?
Haley az ajkába harapott. Elmondja az igazat vagy hazudjon? Habár nagyon egyszerűnek hangzott, tudta, hogy a családjának, főleg az apjának sokkal bonyolultabb volt a dolog. Az, hogy Nathan vele tölti az éjszakát, még ha csak alvásról is volt szó, nagy ügy volt. Tudta, hogy az apja mindenképpen rájönne erre. Pár másodperc némaság után döntött.
 - Hát, igazából, um… Nathan marad velem éjszakára, és holnap közösen fogunk visszautazni. – Fenébe az igazsággal.
Jimmy arca azonnal megváltozott, és ez sem Haley, sem Nathan figyelmét nem kerülte el. Lydia szintén döbbenten nézett, de ő nem tűnt olyan dühösnek, mint a férje.
 - Ezt hogy érted? – kérdezte Jimmy. – Nem mondhatod komolyan.
 - Pedig komolyan mondom – jelentette ki Haley. – És nem olyan nagy dolog ez. Ígérem, minden rendben van.
Jimmy összeszűkült szemekkel meredt a lánya új barátjára.
 - Bízhatok benned, fiam?
Nathan belenézett a barátnője apjának szemébe, és látta, milyen kétségbeesetten keresett az valamilyen megnyugvást. De tudta, hogy semmi, amit mond nem tudja megváltoztatni az érzéseit.
 - Igen uram. Teljességgel megbízhat bennem.
 - Haley, biztos vagy ebben? – kérdezte egy pillanattal később Lydia. – Ha valami más is történne, elmondanád nekünk, igaz?
Haley felsóhajtott. Nem akarta elhinni, hogy a szülei ezt éppen itt akarták eljátszani, Nathan előtt. Nem mintha bármi köze lett volna hozzá.
 - Persze, anyu – válaszolt szelíden. – Semmi másról nincs szó. Nathan azért van itt, hogy segítsen a gyerekekkel. És igen, együtt vagyunk. De nem kell semmi miatt sem aggódnod. – A szabad kezével Nathané felé nyúlt. – Ő egy jó srác.
 - Ezt honnét tudod? – csúszott ki Jimmy száján.
 - Jimmy! – korholta le rögtön a felesége.
 - El fogtok késni – morogta Haley a bejárati ajtóhoz sétálva. Kinyitotta azt, nekidőlt a hűvös fának és várta, hogy a szülei elmenjenek.
Az idősebb házaspár az ajtóhoz ment, és ahogy kisétáltak rajta, Jimmy röviden a lánya felé fordult.
 - Hívj, ha szükséged van ránk, drágám.
Haley bólintott, becsukta az ajtót és vett egy mély levegőt. Tudta, hogy elmondani nekik az igazat rossz ötlet volt. Nathan hangja hamarosan félbeszakította a gondolatait és rámosolygott.
 - Hé, jól vagy?
 - Határozottan – válaszolt Haley azonnal. – És ne… ne aggódj az apám miatt. Nem személyes dolog. Csak nem bízik az olyanokban, akiket nem ismer.
Nathan lassan bólintott, de ettől még nem múlt el az az érzése, hogy a lány apja máris utálta.
 - De te bízol bennem, igaz? – kérdezte halkan.
Haley a sráchoz sétált és a szabad kezével megsimogatta az arcát, miközben a kisbaba a másik kezében mocorogni kezdett.
 - Bízok benned – suttogta és egy lágy csókot nyomott a srác ajkaira.
A kisbaba gyorsan elaludt ismét, és miután Haley letette őt a kiságyába, kimentek a baba figyelővel a nappaliba.
 - Szóval, két kismajom, mit akartok enni? – kérdezte Haley az unokahúgától és az unokaöccsétől.
 - Sajtos makarónit! – válaszolták kórusban.
Nathan a szoba másik feléből nevetett.
 - Látom ezt átadtad nekik – jegyezte meg, miközben mindketten kisétáltak a konyhába.
Haley vállat volt és csak mosolygott.
 - Mit mondhatnék? Mesés sajtos makarónit csinálok.
 - Oh, tényleg? Kaphatok majd én is egy keveset? – kérdezte odaoldalogva a lányháta mögé, majd a kezét a lány dereka köré fonta és néhány nedves csókot nyomott Haley nyakára.
 - Hát persze – válaszolt Haley.
Nathan elhúzódott és vigyorogva szembe fordította magával a lány.
 - Nem a kajáról beszéltem, Hales – mondta és lassan megcsókolta a lányt, közben pedig lefelé és felfelé kalandozott a kezével a lány oldalán.
Haley visszatartott egy nyögést és sikerült ellépnie a sráctól.
 - Hé, ezt kérőbbre tartogasd, Casanova – csapott rá játékosan a srác seggére és a továbbiakban a konyhai feladatokra figyelt.
Nathan figyelte, ahogy a lány főz, és minden egyes percét imádta. Nem csak pontosan tudta a lány, hogy mit csinál, eszméletlenül szexi is volt közben. Könnyedén el tudta képzelni, hogy valamikor ezt a saját gyerekeikkel csinálják, erre a gondolatra pedig el kellett mosolyodnia. Az egész eddigi életében sohasem gondolt még eddig arra, hogy gyereke legyen; még csak az agya közelébe sem került. De most, hogy már ismerte Haley-t, nem tudott nem erre gondolni, és miután látta őt az unokahúgával és az unokaöccsével, tudta, hogy csodálatos anya lesz egy nap.
Haley elkészítette a vacsorát, aztán hívta Gracie-t és Logant enni. Mind a négyen együtt ettek és Haley meglepődött azon, mennyit beszélt Logan Nathannel. Gracie mindig is beszédes volt, de a kisfiúról ezt nem lehetett elmondani. Általában hónapokba telt, mire összemelegedett egy emberrel, szóval az a tény, hogy ennyire érdekelte őt a barátja megnyugtató volt. A vacsora után az edényeket beletette a mosogatógépbe és elküldte átöltözni a gyerekeket pizsamába. Mindannyian a nappali padlóján kötöttek ki, és Jengát játszottak, és amikor Haley meghallotta William sírását a baba figyelőn, Haley átment hozzá, hogy kicserélje a pelenkáját. Aztán leült a kanapára a babával és egy üveg tejjel és figyelte a barátját és a családját. Nathan mindkét oldalán volt egy gyerek, ő pedig váltakozott közöttük. Logan a kocsijaival játszott, és nyilván az ő és a Nathan autója versenyeztek. Gracie átrendezte a babaházát, és minden percben kikérte Nathan véleményét valamiről. Haley nem tudta letörölni a mosolyt az arcáról, ahogy őket nézte. Ledöbbentette, hogy a srác még sosem volt igazán gyerekekkel korábban; olyan természetesnek tűnt.
A lefekvés ideje hamar eljött, és Haley és Nathan közösen fektették le a gyerekeket. Haley olvasott nekik egy mesét, miközben Nathan a babát nézte meg. Willam elég nyugtalan volt a tej után, de úgy tűnt, sikerült neki elaludnia. Nathan hálás volt, mert bár a kisbaba aranyos volt, a sírást nem bírta elviselni.
Haley becsukta mindkét gyerek szobájának ajtaját, mielőtt lement a vendég szobába, ahogy Nathan és ő aludtak. Nem érezte, hogy joga lenne a nővére szobájában maradni, különösen nem a barátjával.
 - Kidőltek – közölte Nathannel, becsukva az ajtót. Bekapcsolta a baba figyelőt a szekrény tetején, az ágyhoz ment és a takaró alá csúszott. Nathan már az alatt volt a saját oldalán.
 - Megtörtem – jelentette ki a srác kuncogva. – Bár igen király gyerekek.
Haley bólintott és mosolygott.
 - Igen, azok. A legjobb szüleik vannak.
Nathan a lányra nézett és megtalálta a kezét a takaró alatt.
 - Egy nap csodálatos anya lesz belőled.
Valamilyen oknál fogva Haley szemei erre megteltek könnyekkel. Mielőtt tudta volna, mit is csinál, az ágy másik részén termett és az ajkát Nathanéhez nyomta. A nyelvét erőszakosan a srác ajkaihoz nyomta, ezzel pedig kitárásra késztette a srác száját.
Nathan gyorsan átfordult, így ő került felülre és elkezdte csókolgatni a lány nyakát lefelé, megállva, hogy kicsit megszívogassa azokon a helyeken, ahol már tudta, hogy őrületbe kergetheti a lányt. A keze lecsúsztak az oldalán, amíg el nem érték a pólója szélét és felhúzta egy kicsit azt, hogy az ujjaival simogathassa a lány meztelen bőrét.
 - Olyan szexi vagy – suttogta Haley fülébe. Nem tehetett róla. Akarta a lányt.
Haley válaszként a lábát Nathan csípője köré tekerte. Visszahúzta a srác fejét a sajátjához és újra megcsókolta szenvedélyesen. A keze a fiú nyakától a pólója aljáig vándorolt, megszakította egy pillanatra a csókot és lehúzta Nathanről a pólót, amit a földre dobott. A szemei végigfutottak a kisportolt felsőtesten, ami rajta volt, és öntudatlanul is megnyalta a száját. Miközben újra megcsókolta, az egyik kezével átkarolta Nathan vállát, a másikkal pedig lassan lefelé vitte a srác mellkasán. Addig folytatta, amíg meg nem érezte a farmer anyagát, akkor pedig gyorsan kigombolta a nadrág gombját és lehúzta a cipzárt.
 - Hé, hé – mondta Nathan és azonnal elhúzta a lány kezét, hogy megakadályozza a mozdulatban. – Mit csinálsz? – kérdezte lélekszakadva.
 - Én… nem tudom. Az hittem… azt hittem, akartad – motyogta a szája sarkába Haley és elfordult.
Nathan vett egy mély levegőt és visszafordította a lány fejét, hogy közvetlenül a szemébe tudjon nézni.
 - Akartam, Haley. És akarom is. De az számít, hogy te mit akarsz. És tudom, hogy nem vagy kész még erre. Még csak egy hete vagyunk együtt.
Haley szemei megteltek könnyekkel és sikerült kifordulnia Nathan alól. A saját felére feküdt, háttal Nathannel és visszafogta a könnyeit, amit érezte, hogy jönnek.
Nathan felsóhajtott és a közelebb ment a lányhoz, az egyik kezét a lányéra téve.
 - Kicsim, azt szeretném, hogy kész legyél rá, amikor megtesszük ezt a lépést. Tudom, hogy a szüzességed nagy dolog, és…
 - Nem vagyok szűz – vágott közbe Haley remegő hanggal a visszafojtott könnyek miatt.
 - Mi van? – kérdezte döbbenten Nathan. Figyelte, ahogy a lány a hátára fordult és a plafont kezdte bámulni.
Haley vett egy mély levegőt.
 - Nem vagyok szűz – ismételte meg ezúttal halkabban.
Nathan összeráncolta a homlokát és felült.
 - Nem értem, Haley. Azt hittem, ezért vagy olyan óvatos a szexszel. Mikor… kivel… mikor szexeltél? – Ahogy a szavak elhagyták a száját, nem tudta nem elképzelni, ahogy Haley egy másik sráccal van. Úgy érezte, hogy a feje felrobban a féltékenységtől.
 - Két éve – suttogta Haley még mindig a plafont bámulva. – Én… én sajnálom, hogy nem mondtam el. Csak… Nagyon nem szeretek beszélni róla. – Néhány forró könnycsepp legördült az arcán, és bele kellett harapnia az alsó ajkába, nehogy hangosan felsírjon.
 - Ki volt az?
 - Nathan, ez igazán nem szá…
 - De, számít – vágott közbe a srác. – Igenis számít, Haley.
Haley továbbra is rágta az alsó ajkát, de becsukta a szemét, mert nem volt képes tovább nyitva tartani őket. Olyan kimerült volt.
 - Nathan, kérlek ne menjünk el odáig, rendben? – suttogta.
Nathan válaszul csak sóhajtott és megdörzsölte az arcát. Amikor a lányra nézett és meglátta a könnyeket az arcán, rögtön közelebb mozdult és a kezével letörölte a könnyeket. Észre sem vette, hogy sírt.
 - Miért sírsz? – kérdezte halkan.
Haley lassan kinyitotta a szemét és vett egy mély levegőt.
 - Mert ez nem olyan dolog, amire büszke vagyok, Nathan. Ez… ez nem volt valami jó élmény, és a srác sem volt valami jó.
 - Úgy sajnálom – suttogta Nathan és a saját homlokát a lányéhoz tette. – A gondolat, hogy egy másik sráccal vagy egyszerűen… meg sem tudom magyarázni.
Haley az oldalára fordult, így Nathannel szembe feküdt és közelebb húzódott a sráchoz.
 - Tudom. Csak ölelj ma este, rendben? Biztonságban szeretném érezni magam.
Nathan lassan bólintott és hihetetlenül közel húzta a lány testét a sajátjához. Egy hosszas csókot nyomott Haley homlokára.
 - Csak aludjál, kicsim.
A saját szemei becsukódtak, hamarosan pedig elaludt, és a karjaiban fekvő lányról álmodott.
Haley azonban jó ideig ébren feküdt. A könnyei halkan folytak és olyan erősen kapaszkodott Nathan testébe, hogy csodálkozott, miért nem ébredt a srác fel. Nem tudta elviselni annak a ténynek a gondolatát, hogy alapvetően a szemébe hazudott a srácnak. És tudta, hogy egy szép napon mindent tisztáznia kell és kell mondania Nathannek a múltját, ami még jobban fájt neki.

Még nincs hozzászólás.
 

                                        


Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?