5. fejezet

Mond, hogy megteszed, mond, hogy megteszed

Adj még egy esélyt

Legalább adj időt, hogy megváltoztassam a véleményed

Ez úgy tűnik, mindig begyógyítja a sebeket

Ha rá tudlak venni, hogy táncolj velem

 

Nathan összeráncolta a homlokát, ahogy Haley kolesz szobájához közeledett. Azonnal rájött, hogy Brooke nem volt ott, mert biztosan panaszkodna, hogy Beyonce helyett Fleetwood Mac harsogott. És ismervén mindkettejüket, úgy, ahogyan ő ismerte őket,Haley beadta volna a derekát végül. Megállt az ajtó előtt és kopogott, majd a második után egyszerűen besétált. Nyilvánvaló volt, hogy a zene túl hangos volt ahhoz, hogy bárki is meghallja a kopogást. Amint belépett a szobába, széles mosoly jelent meg az arcán a kép miatt, ami fogadta. Haley felállt és üvöltötte a dalt. Háttal állt neki, ahogy rázta  a csípőjét és mozgatta a karját az ütemre. Egyértelmű volt, hogy nem tudta, hogy bárki is nézze, mert bár Nathan imádnivalónak találta a dolgot, nevetségesen nézett ki. Még mindig mosolyogva tovább figyelte a lányt és hallgatta a hangját, ahogy gyakorlatilag ordította a dalszöveget.

 

Valamit teszel, hogy megkapd a szívemet

Nehéz most elhinni

Ez az a hely, ami sosem lesz sötét

Emlékszem erre a helyre

Ez a fajta érintés

A szerelem villámlása

Egy bizonyos fajta kegyelem

Szeretsz, mert

Valaki mássá válsz egy pillanat alatt

 

Haley folyamatosan énekelt és elkezdett megfordulni, amíg észre nem vette, hogy Nathan az ajtajában áll egy önelégült vigyorral az arcán. Az arca rögtön vörösre váltott és megállt. Figyelte, ahogyan a srác közeledik feléje, miközben tapsolt. Rájött, hogy a zene még mindig hihetetlenül hangosan szólt, ezért odament a lejátszójához és kikapcsolta.

 - Fejezd be – kérte még mindig elpirulva, amikor a srác odaért hozzá.

 - Mit? – kérdezte Nathan ártatlanul és a kezét a lány csípője köré tette. – Aranyosnak találtam.

 - Igen, az le merem fogadni – motyogta nevetve Haley.

Nathan mosolygott és bólintott.

 - Furcsa, de tudod mit? Igazából beindultam.

Ha el lehetséges, a vörösség Haley arcán csak erősebb lett, és az arcát a tenyerébe temette.

 - Komolyan mondom – suttogta Nathan a lány hajába. – Smároljunk.

Haley felnevetett, ahogy elhúzta a fejét a srác mellkasától, de aztán az arckifejezése komollyá változott.

 - Nem, nem smárolunk. Már vagy egy hete kibeszéled magad a dologból. Tovább nem.

 - Nem tehetek róla, hogy jól csókolok, Hales – viccelődött a srác.

Egy szigorú pillantást vetett oda Haley Nathannek és a kezét összefonta a mellkasa előtt, pedig a srác keze még mindig a csípője körül volt.

 - Nathan, el kell mondanod, mit mondott. Ő az apám, és tudom, milyen tud néha lenni. Tudnom kell. Furcsán viselkedtél azóta, amióta visszajöttünk.

Nathan sóhajtott és végre elvette a kezét a lánytól és a hajába túrt.

 - nem olyan nagy ügy, Haley. Az apák mindig beszélnek a lányuk barátjával. Ez normális.

Felhúzta a szemöldökét, mielőtt ellágyult volna az arca. Leengedte a kezeit és a kezei közé fogta Nathan arcát, majd egy hosszú csókot nyomott a srác szájára.

 - Nathan, kérlek, csak mondd el – suttogta a homlokát a fiúéhoz döntve. – Tudom, hogy mondott valamit.

Nathan röviden becsukta a szemét, és amikor kinyitotta, tudta, hogy el kell mondania az igazat. Haley már majdnem egy hete próbálta kiszedni belőle, de szerencsére mindig elkerülte a dolgot. Nem mintha bármi rejtegetni valója lenne. Csak nem akarta, hogy ő vagy az apja valami olyanba erőltesse, vagy olyat mondjon el, amire még nem volt készen. A maga idejében kell neki elmondani. Most azonban, ahogy belenézett a lány lelkes barna szemeibe, tudta, hogy nem választása. A barátnője volt, és habár csak két hete voltak együtt, már tudta, hogy egymásnak lettek teremtve. Nem tudta, hol lenne nélküle, és nem is akarta tudni. Ő volt az igazi számára.

 - Az apád említett egy incidens – suttogta és a lány szemébe nézett, hogy felmérje Haley reakcióját.

Haley légzése azonnal zavaros lett, és ellépett a sráctól. Amikor az utána nyúlt, a lány lerázta magáról a kezét és tett még néhány lépést hátra.

 - Hales – kérte Nathan. Amikor Haley apja először mondta ezt a szót neki, nem igazán gondolt bele. Haley mindig felelősségteljes volt és mindig azt tette, amit helyesnek gondolt. Miféle bajba kerülhetett? Az apja valószínűleg csak felfújta az egészet. De látva Haley-t így, fizikailag elhatárolódva tőle, beindította az agyát. Gyakorlatilag levegőért kapkodott, az Isten szerelmére. Ez nem valami ki dolog volt, már tudta.

Haley-nek eltartott egy percig, amíg visszaszerezte a lélegzése felett az irányítást, és azután a kezét az asztalra tette, hogy stabilan tudjon állni.

 - Mit… mit mondott pontosan neked?

Nathan megkérte, hogy üljön le az ágyra, de a lány visszautasította. Még pár próbálkozást után sikerült rávennie, hogy leüljön, ő pedig leült az íróasztalnál lévő székbe, nehogy Haley kényelmetlenül érezze magát. Végül is, egy pár perccel ezelőtt nem akarta, hogy megérintse. Nyugtalanul kezdte mesélni a teljes beszélgetést a lány apjával.

 

 - Apu, kérlek – könyörgött Haley. – Tényleg mennünk kell.

 - Rendben van, édesem. Csak egy szót váltok vele. Nem fog sokáig tartani, és viselkedek. Megígérem – ígérte Jimmy.

 - Tudod, hogy addig nem nyugszik meg – nyugtatta Lydia a lányát. – Inkább essünk túl rajta.

Haley sóhajtott és a szemeit forgatta.

 - Mindegy. 5 perced van.

Ő és az anyja kimentek a házból, és folytatták a beszélgetést kint. Az istenért, nagyon ideges volt Nathan miatt. Tudta, milyen tud az apja lenni, és bár tudta, hogy az apja nem gondolja komolyan, mégis igen intenzíven próbálta megvédeni őt. Megnyugtató és idegesítő volt egyszerre.

 - Szóval, hogyan ismerted meg a lányomat? – kérdezte Jimmy, óvatosan méregetve Nathant.

A francba. Mégsem mondhatja azt, hogy azután, miután mindketten egyszerre léptek ki a koedukált fürdő egy-egy zuhanyfülkéjéből. Ez valószínűleg nem lenne jó pont.

 - Hát, az egyetem ebédlőjében találkoztunk – válaszolt Nathan. Őszintén, az a második alkalom volt, hogy látta, szóval nem volt akkora hazugság.

Jimmy lassan bólintott, közben pedig feldolgozta az információt.

 - És mit akarsz a lányomtól?

 - Tessék? – kérdezett vissza Nathan.

 - Had fogalmazzak tisztán. Mi tetszik neked benne? Mi fogott meg benne?

Nathan megkönnyebbülten felsóhajtott. Korábban még azt sem tudta, mit fog mondani a lány apjának, de ez könnyűnek tűnt. És legalább hazudnia sem kell semmiről sem.

 - Hát, uram… ahogy maga is tudja, nagyon okos. Nagyon jó humora van. Gyönyörű és jószívű. És valószínűleg a legkedvesebb ember, akit valaha ismertem. Őszintén, mindent szeretek benne, uram.

Ahogy Jimmy a srác szemébe nézett, tudta, hogy Nathan az igazat mondta. Nathan szándékai tiszták voltak, és nem akart fájdalmat okozni a lányának, mégsem tudta megállni, hogy ne akarja megvédeni a lányát.

 - Sajnálom, fiam – kért bocsánatot egy sóhajjal. – De az incidens óta én és az egész család nagyon aggódott Haley-ért. Nehéz tudni, mikor van jól és mikor nincs, mert egyetemen van, és nem hajlandó beszélni róla. De biztos vagyok benne, hogy megérted az okaimat, hogy miért vagyok olyan ellenálló egy új személlyel, aki belép a lányom életébe.

Nathan összeráncolta a homlokát és a kezét a mellkasa előtt összefonta.

 - Milyen incidens?

 - Sajnálom – válaszolt Jimmy. – Nem kellett volna semmit sem mondanom. Nem akartam. Haley valószínűleg rád vár.

 - Kérem, mondja el, miről beszélt – kérte Nathan.

Jimmy sóhajtott és megrázta a fejét.

 - Haley az egyetlen, aki ezt megteheti. Sajnálom, hogy felhoztam, Nathan.

Mielőtt Nathannel esélye lett volna válaszolni, Jimmy kinyitotta a bejárati ajtót és kiment. Nathan elképedve állt ott pár másodpercig, aztán követte az idősebb embert. Mégis mi a fenéről beszélt? Miféle incidens? Az agya csak úgy kattogott, de hamar le is állította magát. Haley nem csinálhatott olyan komoly dolgot. Jó ember volt, és sosem tett semmi rosszat. És bár tudta, hogy meg kell róla kérdeznie Haley-t, nem akarta erőltetni, hogy valami olyat mondjon el a múltjából, amit nem akart megosztani vele.

 

 - A kurva életbe – motyogta Haley felállva. – Nem hiszem el.

 - Hales, nem akart semmit sem mondani – nyugtatta Nathan a lányt és ő is felállt.

Haley elkezdett járkálni a szobában.

 - De mégis megtette, Nathan. Nem számít, hogy akarta-e vagy nem. Elengedtem a múltat. Neki is ezt kell tennie.

 - Tényleg?

A lány megállt és a srácra nézett.

 - Mi?

Nathan felsóhajtott és tett egy próbát a lány felé való közeledésre.

 - Tényleg elengedted a múltat?

Ahogy Haley szeme megtelt könnyel, hátat fordított Nathannek. Átölelte magát és a szemét a padlóra szegezte.

Nathan lassan felé sétált, és amikor a keze a lány csípőjéhez ért, Haley ugrott egyet ijedtében.

 - Shhh – suttogta Nathan és maga felé fordította a lányt. – Mond el, mi történt, kicsim. Kérlek engedj be. Nem fogja megváltoztatni az érzéseimet irántad.

Ahogy Haley pislogott, pár könnycsepp végigfolyt az arcán, amiket gyorsan letörölt. Próbálta elmondani Nathannek. Próbálta megformálni a szavakat, nem azok nem akartak jönni. És amikor arra gondolt, hogy Nathan mit gondolna róla, miután megtudta, Haley rájött, hogy nem tudja elmondani neki. Mindez már a múltja volt, és annak is kell maradnia.

 - Nem tudom, Nathan – suttogta és nekidőlt a srác testének. – Sajnálom.

Nathan lehunyta a szemét és szorosan átölelte Haley-t. Érezte, ahogy a lány kapaszkodik a pólójába, és egy lágy csókot nyomott Haley fejére, ezzel is próbálva megnyugtatni őt. Semmi sem volt, amit jobban utált annál, amikor Haley-t sírni látta. Egy olyan gyönyörű személynek, mint Haley, nem kellene úgy éreznie, ahogy Nathan tudta, hogy érzi magát Haley.

Haley egy jó darabig sírt a srác karjaiban, mielőtt felemelte a fejét és Nathan szemébe nézett.

 - Sajnálom – suttogta újra.

 - Hé, semmiért sem kell bocsánatot kérnéd – válaszolt Nathan szintén suttogva, közben pedig beletúrt a lány selymes szőke hajába. – Amikor kész leszel arra, hogy elmond, én is kész leszek arra, hogy meghallgassalak.

Haley sóhajtott és röviden lehunyta a szemét. Tudta, hogy ez a nap sosem fog eljönni, de nem volt vitatkozós kedvében. Abban a pillanatban csak Nathannel akart lenni. A jelenlététől mindig jobban érezte magát, és akkor éppen ez kellett neki. El kellett felejteni a haragját az apja iránt és a múltja hibáit. Szóval lábujjhegyre állt és lassan megcsókolta Nathant.

Nathan visszacsókolt és a lány testét ha lehet, még közelebb húzta a sajátjához. Szétválasztotta a lány száját a nyelvével, és amikor a nyelvük találkozott, hallotta, ahogy a lány felnyögött. Amikor érezte, ahogy Haley húzogatta az pólót rajta, egy pillanatra elhúzódott a lánytól és levette a fölsőjét.

Haley lágyan elmosolyodott, mielőtt az ajkaik újra találkoztak volna. Istenem, imádta érezni Nathant. A keze végigszaladt a bicepszén keresztül le a hátán, majd a mellkasán. Lassan haladt lefelé a srác hasához. Egy pillanat múlva megszakította a csókot, majd Nathan nyakára tért át, és elmosolyodott, ahogy meghallotta a hangokat, amelyeket Nathan adott ki. Egy pár másodpercig szívta az ádámcsutkáját, majd a figyelmét a srác mellkasára helyezte. Végigcsókolta azt, majd egy forró sávban megnyalta.

 - Olyan jó ízed van – suttogta Nathan fülébe.

Nathan felnyögött, a testét a lányéhoz nyomta és újra megcsókolta. Hamarosan a szája a lány nyakára vándorolt.

Miközben Haley elfordította a fejét, hogy Nathan jobban hozzáférhessen a nyakához, közben pedig a kezét a srác fenekére tette. Érezte, ahogy valami nagyon keményen nyomódik a hasához, és érezte, hogy nincs visszaút. Érezte, ahogy Nathan hátrafelé tolta, és ahogy a térde hátsó része az ágyának ütközött, rádőlt arra.

Nathan gyorsan rá mászott, az ajkai újra megtalálták a lány nyakát és az egyik keze felfelé kígyózott a lány testén a pólója alatt. Megsimogatta Haley puha bőrét, majd próbaképpen még feljebb vitte a kezét. Amikor Haley nem állította meg, a melltartón keresztül megmarkolta a lány mellét.

Haley az ajkaiba harapott, de így sem tudta elfojtani a kitörő nyögését.

 - Vedd azt le – kérte suttogva.

Nathan elhúzódott, és kérdőn nézett a lányra. Amikor észrevette, hogy Haley szeme még mindig könnyes volt, felsóhajtott és kihúzta a kezét a lány pólója alól.

 - Haley, ezt most nem csinálhatjuk.

 - Mit nem csinálhatunk, Nathan? Minden egyes alkalommal, amikor közelebb kerülünk a szexhez vagy tovább megyünk kicsit a csókolózásnál, te megállítod. Eddig úgy tűnt, nem volt gondod azzal, hogy lefeküdtél a fele lánnyal a suliban. – Haley elfordította a fejét. – Tudom, hogy ez hülyeség, de ezzel csak azt érzékelteted velem, hogy nem vagyok szexi. Lefeküdtél egy csomó lánnyal, velem pedig nem fogsz.

Nathan a lány nyakába temette az arcát, és belélegezte az illatát.

 - Nem erről van szó, kicsim – suttogta, és elhúzódott Haley-től, hogy ránézhessen. Magához húzta a lány fejét és a homlokát a lányéhoz érintette. – Ezt te is tudod. Most is olyan szörnyen akarlak. Mindig akarlak. Olyan kurva szexi vagy, Haley. – Nathan erősen megcsókolta Haley-t és keményen nekinyomta még egyszer a lány csípőjéhez a sajátját. – Ebben sose kételkedj. De most sebezhető vagy, és utálnám magam érte, ha ezt kihasználnám.

Haley tudta, hogy Nathannek igaza van, de nem tudta nem megtámadni őt. A tudat, hogy a srác annyi lánnyal volt együtt hihetetlenül félelmetes volt, és nem tudott nem rá gondolni. Szó szerint felfordult tőle a gyomra.

 - Miért számít ez? – motyogta. – Korábban folyamatosan lefeküdtél részeg és sebezhető lányokkal. Mi változott.

 - Én – válaszolt Nathan és mélyen a lány szemébe nézett. – Megváltoztattál. És egyik lány sem érdekelt engem. Tudom, hogy ez borzalmasan hangzik, de ez az igazság. Törődöm veled… szörnyen törődöm veled, Haley. Jobban, mint valaha bárkivel is. És amikor szeretkezni fogunk, az különleges lesz. Ez nem az – jelentette ki Nathan kuncogva, ahogy körbenézett Haley egyetemi szobáján.

 - De az lehetne – mondta Haley halkan, a kezét Nathan nyaka köré tette és megpróbálta közelebb húzni a fejét az övéhez. – Különlegessé tehetnénk.

Nathan óvatosan megcsókolta a lányt és lassan csúsztatta át a nyelvét a másik szájába. Pár percig csókolóztak, majd Nathan elhúzódott és a homlokát a lányéhoz döntötte.

 - Jobban érdemelsz ennél. És meg is fogod kapni. Mindent meg fogok adni neked.

 - Istenem, olyan szexi vagy, amikor így beszélsz – motyogta Haley, mielőtt a száját újra a srácéhoz nyomta. Éhesen csókolta meg Nathant. – Olyan, mintha már jobban ismernél, mint én saját magamat – mondta, miután elhúzódott. – Kicsit ijesztő.

Nathan halkan felnevetett, és amikor Haley elmosolyodott, újra megcsókolta a lányt.

 - Imádom a mosolyod.

Haley hangosan felnevetett.

 - Mi lenne, ha még maradnánk egy pár óráig, aztán elmennénk vacsorázni? – javasolta, miközben a keze a srác meztelen mellkasán pihent

 - Olvasol a gondolataimban – felelte Nathan vigyorogva és újra megcsókolta a lányt.

 

* * * * *

 

 - Istenem, ez nagyszerű volt – jelentette ki Nathan egy sóhajjal, miközben megütögette a hasát.

 - Jobb, mint a csókolózás? – kérdezte Haley felemelt szemöldökkel. Levette a kabátját és az íróasztali székének háttámlájára dobta.

Nathan úgy tett, mintha komolyan elgondolkodott volna a kérdésen, végül megrázta a fejét.

 - Egyértelműen nem. Bár egy szoros második. – Felemelte a kezét és ránézett az órájára. – Jobb lenne, ha mennék. Kezd igen késő lenni.

 - Aw, eljött a lefekvés idő? – viccelődött Haley.

 - Mondta már valaki neked, hogy nagyon vicces vagy? – kérdezte Nathan mosolyogva. Átölelte a lány derekát és beszívta az illatát.

Haley mosolygott, és olyan szorosan ölelte át Nathan, az ő is tette.

 - Maradj velem ma este – suttogta.

Nathan kibontakozott az ölelésből és értetlenkedve nézett a lányra.

 - Ezt hogy érted?

Haley vállat vont, és a pír lassan elöntötte az arcát.

 - Nem igazán tudtam aludni az elmúlt héten – ismerte be, ahogy egyik lábáról a másikra állt. – Amióta egy ágyban aludtunk azon az estén, folyamatosan forgolódom, hátha megtalállak magam mellet. De sosem vagy ott.

Nathan elmosolyodott, és megcsókolta a lány homlokát.

 - Persze, hogy veled maradok, Haley. De mi van Brooke-kal?

 - Ki a fenét érdekel? – kérdezte Haley motyogva. – Nem, igazából szerintem éppen partizik. Lehet, hogy vissza sem jön. Valószínűleg a ti szobátokban végzi, vagy beájul egy árokba.

 - Akkor kész vagy az alvásra?

 - Több, mnit kész – válaszolt a lány és próbálta elfojtani az ásítását. Nem törődve az átöltözéssel, bemászott a kis ágyba és automatikusan a barátja felé fordult, amikor ő is befeküdt mellé. – Tudod, te vagy az első srác, akivel valaha egy ágyban aludtam – vallotta be.

Nathan elmosolyodott, mielőtt összezavarodottan lenézett volna a lányra.

 - De…

Haley tudta, hogy Nathan hová akart kilyukadni.

 - Szexeltem. Csak… sosem aludtam igazából egy sráccal, tudod?

Nathan lassan bólintott, és lágyan megcsókolta a lányt.

 - Nem tudom, hogy fog ez hangzani, de azt kívánom, bárcsak máshogy lehetett volna. Bárcsak mi lehettünk volna egymás elsői.

Haley bólintott.

 - Egyetértek – suttogta. – Sajnálom, hogy úgy kiakadtam korábban. Tudom, hogy apu nem akart semmit sem mondani. – Vett egy mély lélegzetet. – Azt is sajnálom, hogy nem mondtam el, mire utalt. Csak egyszerűen nem vagyok rá kész, rendben?

Bár nagyon nehéz volt Nathannek, de bólintott.

 - Megértem. De én itt vagyok, akármikor lenne rám szükséged. Mindig itt leszek.

Haley elmosolyodott és még közelebb húzódott Nathanhez, aki átkarolta a mellette fekvő lány.

 - Ugyanez vonatkozik rád is.

 - Szép álmokat, Hales – mondta, amikor észrevette, hogy a lány szemei már egy ideje be voltak csukva. Észrevette, hogy a légzése lelassult és egy puha csókot nyomott a lány homlokára, mielőtt ő is lehunyta volna a szemét.

 

* * * * *

 

Hangos dörömbölés ébresztette fel Haley-t. Körbenézett a szobában, észrevette, hogy Brooke nem volt ott, de a barátja még mindig szorosan átölelte. Egy pillanatra elmosolyodott, aztán újra meghallotta a dörömbölést, és rájött, hogy az ajtó felől jött. Óvatosan kicsúszott Nathan kezei körül, próbálva nem felébreszteni, és az ajtóhoz ment, és kinyitotta, hogy minnél hamarabb elhallgattassa a hangot. Amikor meglátta a legidősebb bátyát a folyosón, a döbbenet végigszaladt az arcán, és elfojtott egy ásítást.

 - Brian? Mit keresel itt?

 - Mi van, nem látogathatom meg a kishúgomat az egyetemen? – kérdezte sértettnek tettetve magát.

Haley kételkedve nézett rá.

 - Oké, apu felhívott, és…

 - Elmondta, hogy van egy új barátom – találta ki Haley. Brian bólintott. – Oké, akármennyire is jó látni téged, az út nem volt szükséges, Brian. Apu csak paranoiás, és úgy tűnik, te is. Nathan jó srác, és nincs szükségem arra, hogy apu vagy bárki más leelenőrizzen. Nagy lány vagyok már.

 - Kicsim, ki van az ajtónál? – motyogta Nathan álmosan, aogy kikelt az ágyból.

Ahogy meghallott egy férfi hangot a kicsi húga kollégiumi szobájában, Brian azonnal belökte az ajtót és bement a szobába.

 - Mi a fene ez? – kérdezte Brian gyakorlatilag kiabálva.

Haley becsukta a szobaajtót, hogy a lehető legjobban kizárja a többi diákoz, és a testvére elé állt.

 - Bri, semmi baj. Ne legyél már paranoiás.

 - Egy srác alszik a szobádba, és még én vagyok paranoiás? – dühöngött Brian. – Nem hiszem, Haley. – Eltolta a lányt az útjából, és két kézzel meglökte Nathan. – Ki a fasznak gondolod magad?

Haley sóhajtott és rögtön kettőjük közé lépett.

 - Fejezd be, Brian. Komolyan mondom. Igen, Nathan itt töltötte az éjszakát. De ha nem vetted volna észre, mindketten teljesen fel vagyunk öltözve; nem mintha bármi közöd lenne hozzá. Nathan jó srác, és talán ha te és apa adnátok neki egy esélyt, meglátnátok.

 - Haley, nem tudom egyszerűen itt ülni és nézni, ahogy…

De Haley nem hagyta, hogy Brian befejezze a mondatot és közbevágott:

 - Nézni mit? Nézni, ahogy boldog vagyok? Mert az vagyok, Bri. És ha te és apa nem tudjátok ezt elfogadni, akkor az a ti problémátok, nem az enyém. – Összefonta a kezét a mellkasa előtt, és kinyitotta az ajtót. – El kell menned. És mondd meg apának, hogy ne küldjön több embert kémkedni utánam. Nevetséges.

 - Nem kémkedek utánad – vitatkozott Brian.

 - Tök mindegy – mondta Haley és kitolta az ajtón. – Hiányzol, de ezt nem fogjuk csinálni. Sajnálom.

Miután Brian arcára csapta az ajtót, visszafordult a barátja felé.

 - Hűha – suttogta Nathan, ahogy leült az ágy szélére.

Haley felsóhajtott, leült a srác ölébe, és átkarolta a nyakát.

 - Sajnálom, kicsim. Brian még rosszabb, mint apu.

 - Igen, észrevettem – motyogta Nathan. Minden, ami közte és Haley között történt, csak arra emlékeztette, hogy a lány nem mond el neki valamit. És habár meg akarta neki adni a teret és az időt, hogy kitalálhassa, hogyan mondja el neki, neki volt megbírkózni vele.

Haley lágyan megcsókolta Nathan, majd felsóhajtott.

 - Megbántat, hogy itt maradtál este?

Ez felkeltette Nathan figyelmét. Megtalálta a lány szemét, és küldött a lánynak egy megnyugtató mosolyt.

 - Sosem tudnám megbánni a veled töltött időt. Nem bánom, hogy megismerkedtem a szüleiddel, vagy hogy vigyáztunk a nővéred gyerekeire. Minden egyes pillanat, amit veled töltök olyan, amit sosem cserélnék el másra. Ebben mindig biztos lehet.

Haley rámosolygott és ránézett az órára.

 - És ezzel megjegyezném, hogy húsz perc múlva kosár edzésed lesz. Jobb lesz, ha mész, ménes.

 - Ménes, mi? Kíváncsi vagyok, mivel érdemeltem ki ezt a címet – gondolkozott Nathan hangosan, és villantott egy önelégült mosolyt.

Felnevetett, mielőtt felállt és megrázta a fejét.

 - Később találkozunk, kicsim.

 - Oké – egyezett bele Nathan, és nyöszörögve felállt. – Majd hívlak. – Felkapta a kabátját és nyomott egy gyors csókot a lány szájára.

 - Szia – kiáltott még Nathan után Haley. Sajnálatos módon az, hogy Nathannek 20 perc múlva edzése volt azt is jelentette, hogy neki pedig órája lesz, szóval sietnie kellett. Nehéz nap elé nézett.

 

* * * * *

 

 - Első hivatalos edzés – jegyezte meg Lucas, miközben a fiúkkal nyújtott. – Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én izgatott vagyok.

 - Nem is te lennél – jelentette ki Nathan gúnyosan.

 - Legalább mind kész vagyunk – mondta Jake. – Az a sok edzés és kondiciós gyakorlatok brutálisak voltak.

Lucas és Nathan egyetértően bólintottak. Most végre már joguk volt, hogy igazi, szervezett edzést tartanak, és az egész csapat fel volt ettől pörögve.

 - Essünk neki a bulinak – kiabálta Grant a három srác felé tartva, akiket a barátainak tartott. Ők hárman azonban nem igazán így gondolták a dolgot. – Készen vagytok, lányok?

Senki sem mondott semmit. Az volt a legjobb, ha Grantre hagyjták a seggfej megjegyzéseit. Máskülönben csak visszaszóltak neki.

Gran vigyorgott és elkezdett nyújtani.

 - Oh, nem fogjátok elhinni, milyen ki édesbe futottam bele idefelé jövet. Olyan kurva jól nézett ki.

 - Minden nap ezt mondod, Grant – motyogta Lucas, és megforgatta a szemeit.

Grant felnevetett és megrázta a fejét.

 - Tudom, de most komolyan is gondolom. Elejtette az összes könyvét, és amikor lehajolt, hogy felvegye azokat, tökéletes rálátásom volt a seggére. Az istenit, mit meg nem adnék, hogy benne legyek.

 - Szóval csak ott álltál, és nézted, ahogy felveszi a könyveit? – kérdezte Nathan. – Az eszembe sem jutott, hogy, nem is tudom, mondjuk segíts neki?

 - Micsoda úriember – jegyezte meg Jake. – Fogadok, hogy igazán oda van érted.

 - Igazából, az is – vágott vissza Grant. – Beszéltünk, és elkísértem az osztályáig. Mi a fenét gondolsz, miért csak most értem ide? Mindegy, a neve Haley, és neki van a legjobb teste az egész suliban; erre megesküszöm.

Nathat abbahagyta a nyújtást, és feszülten felállt.

 - Mit mondtál?

 - Um, hogy neki vagy a legjobb teste, amit valaha láttam.

Nathan megrázta a fejét és egy lépéssel közelebb lépett a csapattársához.

 - Nem. Mit mondtál, mi a neve?

 - Haley.

 - Milyen Haley?

Grant elgondolkozott egy pillanatra, és amikor eszébe jutott a név, csettintett egyet az ujjával.

 - Haley James. Ez az.

Lucas gyorsan felállt, mert tudta, hogy a testvére valószínűleg valami olyasmit készül tenni, amit később megbánna. Jake is ugyanígy tett.

 - Ez ugye csak valami kibaszott vicc? – kérdezte Nathan.

 - Mi a fenéről beszélsz, haver? – kérdezte Grant megcsapva a srácot a törölközőjével. – Tudod, hogy megy ez. Nem tudok csak úgy átsiklani egy ilyen lányon. Ha látnád, megértenéd. Basszus, el sem tudom képzelni, milyen jó érzés lehet, ahogy meglovagol. Fogatok, hogy nem fog sokáig tartani, hogy megtudjam – fejezte be egy vigyorral.

Nathan felemelte az öklét, de Lucas kettejük közé ugrott.

 - Nathan, ne! – állította le a testvérét Nathan. – Nem éri meg.

Grant összeráncolt homlokkal nézett Nathanre. – Mi a fenéért vagy ilyen köcsög? Ugyanúgy dolgozunk, haver. Neked meg kéne értenem.

 - Oh, én megértem – tört ki Nathanből a düh. – Megértem, hogy jobb lesz, ha most azonnal befogod a kibaszott pofádat, és nem beszélsz a barátnőmről.

 - A barátnődről? – kérdezte vissza meglepetten a csapattársa. – És ennek vissza kéne tartania?

 - Ez figyelmeztetés, te kis senkiházi – morogta Nathan, ahogy meglátta az edzőt a csoport felé közeledni. – Maradj távol tőle.

Súgó Még nincs hozzászólás.