6. fejezet

- Haley! – kiáltotta Nathan belépve a lány koleszszobájába. Miután vége lett az első edzésnek, ami – mint kiderült – ugyanolyan fárasztó volt, mint a kondíciós edzés, és lezuhanyozott, tudta, hogy meg kell találnia Haley-t. Minden, amit Grant mondott, megrázta őt, és hallani, ahogy valaki úgy beszélt egy olyan csodálatos lányról, mint Haley, kihozta a sodrából. Az egész edzés alatt Grant útjában van, ami néhányszor még az edzőnek is feltűnt. Úgy tűnik, itt volt az idő, hogy emlékeztessék, hogy a kosárlabda csapatjáték. De ahogy az edség befejeződött, és visszamentek az öltözőbe, Grant folytatta a csúnya megjegyzéseit Haley-ről. Lucasnak és Jake-nek újra vissza kellett tartania Nathant. – Haley! – kiáltotta ismét Nathan, és a szemével kétségbeesetten kereste a lányt a szobában.

 - Nincs itt – mondta Brooke az ágyáról. Három különböző divatmagazin volt kiterítve előtte, és úgy tűnt, mind a hármat egyszerre olvasta. Kicsit ijesztő volt.

Nathan még egyszer gyorsan körbenézett, hogy megbizonyosodjon a dologról.

 - Akkor hol van? – kérdezte, a kezével a hajába túrva. Nem akart egy pszichopatának tűnni, de beszélnie kellett a lánnyal és ki kellett derítenie, mi történt Haley és Grant között. Bizonyára egy olyan okos lány, mint Haley átlátott a srácon. A srác egy totális seggfej volt, és mindig is az volt. Egyikük sem játszott úgy, ahogy ő, és csak azért tűrték meg, mert a pályán a segítségükre volt. A pokoli játékosok egyike volt.

 - Nem az én feladatom, hogy figyeljem – motyogta Brooke gúnyosan. Ahogy Nathanre nézett, felvonta a szemöldökét. – Mi a bajod?

Nathan egy sóhajjal az ajtóhoz ment.

 - Beszélnek kell Haley-vel. Tényleg nem tudod, hol lehet?

Brooke vállat vont, és felvette az egyik magazint, hogy valamit közelebbről megnézhessen.

 - Mondott valamit a könyvtárról órák után; talán ott van.

Nathan bólintott és megköszönte neki, aztán kirohant a szobából a könyvtár felé. Kb. 5 percbe telt neki, hogy odaérjen, és miután átment a belépő szerkezeten, végre megtalálta Haley-t az egyik hátsó asztalnál. Egyedül volt, és úgy tűnt, tanul. Olyan arckifejezése volt, ami csak akkor volt az arcán, amikor nagyon erősen koncentrált vagy próbált megoldani egy bonyolult problémát.

 - Kicsim – szólalt meg, ahogy odaért az asztalhoz.

Haley elmosolyodott, amikor meghallotta Nathan hangját, és felnézett a jegyzeteiből.

 - Szia – köszönt neki. Intett a srácnak, hogy üljön le, és amikor Nathan leült, feltette az egy millió dolláros kérdést. – Mit csinálsz itt?

 - Te, izé… nem akarok furán hangzani, de elkísért egy srác az osztálytermedhez reggel? – kérdezte Nathan óvatosan. Nem akart egy erőszakos barátnak hangzani; ez volt az utolsó dolog, amire Haley-nek szüksége volt az apja és a bátyja hülye viselkedése után. Tudta, milyen gyerekesnek érezte miattuk magát a lány, és nem akarta, hogy ez rosszabb legyen. De Haley-nek tudnia kellett, hogy Grant rossz ember volt.

Haley letette a tollát és felnézett a srácra.

 - Um, igen. Miért?

Nathan felsóhajtott, és előre hajolt a székében.

 - Csak legyél óvatos, oké? Ismerem. A csapatban van, és maradjuk annyiban, hogy amikor odaért edzésre, Lucasnak és Jake-nek vissza kellett fognia. – Nem volt semmi értelme hazudni. Nathan be akarta bizonyítani Haley-nek, hogy ő teljesen nyitott és őszinte vele, hogy úgy érezze, ő is ugyanígy tehet. Az egész az adni-kapni dologról szólt, és lassan megtanulta.

 - Miért? Mondott valamit? – kérdezte Haley. Miután Nathan bólintott, a lány megkérdezte: - Mit mondott?

Nathan megrázta a fejét, és az asztalon keresztül megfogta a lány kezét.

 - Az nem számít. És nem próbállak ellenőrizni, oké? Csak figyelj rá. Nem az a srác, akinek a legtisztább szándékai vannak a lányokkal.

Haley bólintott, és lassan válaszolt.

 - Oké. De… nem voltál te is ugyanolyan, mint ő? Úgy értem, csak néhány hete ugyanazt csináltad, nem?

 - Haley, sosem voltam olyan rossz, mint Grant – felelte Nathan. – Hiszed, vagy sem, nekem még mindig volt valami tisztességem. Neki nincs.

 - Oké – mondta Haley újra. – Óvatos leszek.

Az hüvelykujjával megsimogatta a lány kézfejét, és szeretettel mosolygott rá.

 - Köszönöm.

 

* * * * *

 

Eltelt ez hét, és Nathan és Haley között minden rendben volt. Ami azt illeti, előre haladtak a kapcsolatukban, de Nathan egyik része nem tehetett róla, de úgy érezte, hogy még mindig egyhelyben álltak. Haley még mindig nem nyílt meg neki a múltjával kapcsolatban, és hazudna, ha azt mondaná, hogy nem zavarta. Nem is az volt a sok, hogy eltitkolta tőle, hanem az, hogy nem tudta a dolog súlyosságát. Istenem, hiszem bármi történhetett. És akkor már utálta az „incidens” szót. Olyan komolynak hangzott. És utálta, hogy nem tudta megállítani magát abban, hogy túlságosan is óvja Haley-t; tényleg nem tudott mit csinálni. Minden nap el kellett mennie edzésre és végig kellett hallgatnia Grantet arról, hogy milyen dögös Haley és az összes dolgot, amit vele akart csinálni. Úgy tűnt, azóta még kétszer elkísérte az osztályteremig, és Nathan nem tudta megérteni a dolgot. Haley beengedte ezt a disznót az életébe, és még csak nem is gondolta át kétszer a dolgot. De amikor ezt megemlítette a lánynak, az erősen ellenállt. Szóval erősen beleharapott az ajkaiba olyan gyakran, ahogy csak tudott; Haley múltjával és a jelenlegi kapcsolatával Granttel kapcsolatban. Nem akart felesleges veszekedésekbe bonyolódni, főleg akkor, amikor még mindig csak megismerték egymást.

Nathan napról-napra jobban kötődött a barátnőjéhez. Haley csodálatos volt, és nem tudott túljutni azon a tényen, hogy a lány őt választotta barátjának. Ez elég meglepő volt, mert különösen Nathan szemében, Haley sokkal jobb volt, mint ő. Ami azt illeti, ő volt a legjobb ember, akit ismert. És eltekintve Granttől, saját magát a legrosszabbnak látta. Talán az egész „ellentétek vonzzák egymást” elmélet igaz volt.

Haley meggyújtott néhány gyertyát, miközben készülődött, mert Nathan át akart jönni. Izgatott volt, hogy végre egyedül lehetett vele, mert habár szakítottak időt arra, hogy együtt legyenek, de az leginkább nyilvános helyen volt. És hazudna, ha azt mondaná, hogy nem hiányzott neki az egyedül töltött órák. A srác tudott csókolni, és imádott az az egyetlen lenni, akit meg akart csókolni. Az összes házija megvolt, megbizonyosodott róla, hogy Brooke egész éjszakára kimarad majd, és a ruhája egy szűk farmerből és egy piros topból állt. Végül is, csak a kolesz szobában voltak. Nem volt szükséges túlságosan kiöltözni. Miután meggyújtotta az összes gyertyát, lekapcsolta a villanyt és leült az ágyra. Gyorsan körbenézett a szobában, és elmosolyodott. Már majdnem 6 óra volt, szóval Nathan bármelyik percben ott lehetett.

Tíz perccel később meghallotta a kopogást az ajtón, és összeráncolt homlokkal felkelt. Nathan általában csak besétált, szóval ez nem lehetett ő. Gyorsan az ajtóhoz ment és kinyitotta, majd összefonta a kezét a mellkasa előtt, amikor meglátta, ki volt az.

 - Um, mit csinálsz itt, Grant? És honnét tudod, melyik szobában vagyok?

Grant kivillantott egy bájos mosolyát és megvonta a vállát.

 - Egyszerűen jó vagyok, azt hiszem. Azért vagyok itt, mert látni akartalak. Gondoltam, csinálhatnánk valamit együtt.

 - Miért csinálnánk bármit is együtt? – kérdezte zavartan Haley. – Tudod, hogy Nathannel vagyok.

Grant arca megingott.

 - Igen, tudom. De ez azt is jelenti, hogy nem csinálhatsz semmit sem más srácokkal? Rövid pórázra vagy fogva, Hales.

Haley felhúzta a szemöldökét.

 - Azzal csinálok bármit, akivel akarok. És ezzel a mondattal: viszlát – mondta és próbálta becsukni az ajtót, de Grant megállította.

 - Haley, kérlek – kérlelte Grant. – Elkísértelek az osztálytermedhez háromszor is. Ennek számítania kell valamit, igaz? Nyilvánvalóan nem utálsz.

 - Igazad van; nem utállak. De jelenleg a barátomra várok, szóval el kell mennek – válaszolt Haley. – Mert nincs kétségem, hogy nem fog örülni, ha meglát téged itt.

Grant felsóhajtott és zsebre dugta a kezét.

 - Rendben, elmegyek. De még találkozunk, Haley James. – Rákacsintott a lányra, majd sarkon fordult.

Haley gúnyosan felnevetett és becsukta Grant után az ajtót. Habár az elején még az ő javára kételkedett, a viselkedése tényleg kezdett az idegeire menni. Minden egyes alkalommal ráhajtott, amikor elkísérte a terembe, és az idő legnagyobb részében Haley csak elengedte ezt a füle mellett. Egyáltalán nem érdekelte a srác olyan értelemben, és senki mással nem akart lenni, mint Nathannel. Az a tény, hogy ezt Grant nem tudta felfogni, nevetséges volt. Visszament az ágyához, és leült rá, majd elővette az iPodját és a fülhallgatókat a fülébe dugta.

 

7:15 … Haley bepötyögte Nathan számát és várt, hogy a srác felvegye, de rögtön a hangpostához kapcsolt a telefon.

 – Kicsim, hol vagy? Kezdek aggódni. Már több, mint egy órája itt kéne lenned. Hívj fel, amikor megkaptad ezt, oké?

8:30 … Most már tényleg kezdett megijedni. Nathan még sosem ültette fel; miért éppen most csinálná? Már többször is hívta a telefonján, de hiba nélkül minden egyes alkalommal a hangposta kapcsolt be. Mi van akkor, ha valami történt.

10:00 … Már négy órája ott kellett volna a koleszszobájában lennie Nathannek. Hol a pokolba volt? Miután újra megpróbálta Nathan telefonját, úgy döntött, hogy megpróbálja Lucast. „Talán ő tudja, hogy van a bátyja” címszóval.

 - Halló?

 - Luke, szia – köszönt Haley. A legrövidebbre fogta a dolgot, szóval megkérdezte: - Tudod, hogy hol van Nathan?

 - Um, nem. Most Brooke-kal vagyok – válaszolt Lucas. – Miért? Mi van?

Haley felsóhajtott.

 - Ő… át kellett volna jönnie 6 óra körül, de nem bukkant fel. És nem veszi fel a telefonját. Folyamatosan egyenesen hangpostára kapcsol. Tényleg kezdek megijedni, Luke.

 - Hales, nyugodj le – kérte Lucas. – Megpróbálom megtalálni. Biztos vagyok benne, hogy semmi komoly, oké? Csak legyél türelmes. Majd hívlak, oké?

Haley bólintott és suttogott egy választ, mielőtt letette a telefont.

11:30 … Lucas visszahívta és elmondta, hogy fogalma sincs arról, hol lehet a testvére. Sikerült lenyugtatni Haley-t, és bár azt mondta neki, hogy biztos csak sokáig tanul valahol, tudta, hogy hazugság volt. Nathan nem tanult, főleg nem órákig.

 

Haley végre elaludt, de kirángatták az álmából, amikor érezte, hogy egy nagy kéz durván rázta.

 - Nathan? – kérdezte a barátjára hunyorogva.

Nathan lustán elmosolyodott és felmászott az ágyra, majd ráfeküdt a lányra.

 - Szia, bébi – motyogta, mielőtt a száját a lányéhoz nyomta.

Haley egy pillanatra visszacsókolt, de rögtön el is lökte a srác fejét.

 - Ittál? – kérdezte. Nathan csak úgy bűzlött az alkoholtál.

Nathan felemelte a kezét, és a mutató- és középső ujjával egy kicsit mutatott.

 - Csak egy kicsit, kicsim – mondta érthetetlen szavakkal. – Kérsz te is? Hozhatok neked egy kicsit?

 - Nem, köszönöm – morogta Haley. – Hol voltál? Aggódtam miattad.

Nathan vállat vont és a száját a lány nyakára tette.

 - A bárban voltam, de most már nem vagyok ott.

Haley megpróbálta eltolni magától Nathan, de egy pár másodperc múlva egy hosszú nyögés szakadt ki a torkából.

 - Ez tetszik? – suttogta Nathan és újra megszívta a lány nyakát.

 - Mmmm – nyögte Haley, és beletúrt Nathan hajába.

Nathan belemosolygott a lány bőrébe, közben pedig a kezével le és fel simogatta a lány oldalát. Megtalálta a piros topp szélét és felhúzta, így meg tudta simogatni Haley meztelen hasát.

 - Csinálhatjuk most?

Haley összeráncolta a homlokát.

 - Mit?

 - Szex – felelt Nathan nyersen.

Haley eltolta Nathan fejét a nyakától.

 - Mi a fenéről beszélsz? Nem!

 - Kérlek – suttogta a srác és az alsó testét a lányéhoz nyomta. – Neked áll fel.

 - Nathan, nem fogok lefeküdni veled ma este! – jelentette ki Haley erősebb hangon. – Hagyd abba!

Nathan közel hajolt a lányhoz és durván megcsókolta, közben pedig a keze újra lefelé kalandozott a lány testén. Megtalálta a lány farmerjét, és gyorsan kigombolta a gombot és lehúzta a cipzárt. Megpróbálta lehúzni a nadrágot, de Haley keze megragadta a csuklóját.

 - Mi van? – kérdezte.

 - Azt mondtam, hogy nem csináljuk – jelentette ki Haley határozottan, és elengedte a srác csuklóját.

Nathan Haley-re vigyorgott, majd újra a lány nadrágjához nyúlt, ezúttal benyúlva alá.

 - Ugyan már, bébi – suttogta. – Tudod, hogy jó lesz.

 - Nathan! – kiabált rá a srácra Haley, és újra ellökte a srác kezét. Gyorsan kicsúszott alóla, felállt az ágyról és visszagombolta a nadrágját. – El kell menned.

Nathan nehezen sóhajtott, majd felállt az ágyról és a lányhoz sétált.

 - Ugyan. Csak szimplán le is feküdhetünk. Rendben van.

 - Nem, nincs rendben – suttogta Haley, megrázva a fejét, miközben néhány könnycsepp legördült az arcán. – Csak… el kell menned.

 - Nem hagylak itt vele – válaszolt Nathan és leült az ágyra.

 - Haley meg akarta kérdezni tőle, hogy miről beszélt, de semmi energiája nem volt abban a pillanatban. Szóval csöndben maradt, és figyelte, ahogy Nathan lassan visszafeküdt az ágyra, majd kidőlt. Megtörölte a szemét, és leült Brooke ágyának a szélére, majd még sokáig nézte, mielőtt úgy döntött, hogy elmegy aludni.

 

* * * * *

 

Haley Nathan nézte, miközben leült az ágya szélére. Majdnem reggel 6 óra volt, de alig tudott aludni. Helyette majdnem egész éjjel Nathant figyelte. Tudta, hogy nem hibáztathatja őt az esti történések miatt; részeg volt. De mégis, nem tudta, hogy tud-e egy olyan kiszámíthatatlan személlyel egy kapcsolatban lenni, mint Nathan. Ijesztő volt. Beletúrt a srác sötét hajába, és figyelte, ahogy lassan kinyitja a szemét.

 - Hales? Mennyi az idő? – morogta Nathan álmosan.

A lány vállat vont és a kezét Nathan arcára tette.

 - Majdnem 6.

 - Minden… minden rendben van? – kérdezte Nathan, majd felült és az ágy háttámlájának dőlt.

 - Nem – suttogta Haley egy apró fejrázással. Az, hogy egész éjszaka Nathan nézte sok időt adott neki, hogy gondolkozzon a kapcsolatukról, és arról, hogy melyikük mit akart tőle.

Nathan figyelme azonnal megnőtt és az egyik kezét a lány térdére tette.

 - Mi az?

Haley vett egy mély levegőt és a kezét az ölébe ejtette.

 - Nathan, én igazán kedvellek.

A srác lágyan elmosolyodott.

 - Én is nagyon kedvellek.

Haley a kezére szegezte a tekintetét és vett egy mély levegőt, majd kifújta.

 - Sajnálom. Én… sokat gondolkoztam a dolgon, és szerintem talán nem kéne ezt folytatnunk. Szerintem… Szerintem különböző dolgokat akarunk, és nem lette tőlem fair, ha próbálkoznék és távol tartanálak azoktól a dolgoktól, amiket csinálni akarsz. Az vagy, aki vagy, és én ezt tudtam, amikor megismerkedtünk. Ezért hezitáltam annyit először.

 - Haley…

 - Kérlek, hadd fejezzem be! – vágott közbe Haley. – Nathan, sok mindenen keresztül mentem már az életben, és tudom, hogy az én hibám, hogy nem tudsz mindent. De… mindezek ellenére hajlandó vagyok neked adni a szívemet. De csak ezt adhatom. – Megfogta Nathan kezét a térdéről és a szívéhez húzta. – És ha ez neked nem elég, akkor talán én sem vagyok elég neked. – Küzdött az előtörő könnyeivel.

Nathan megrázta a fejét és közelebb hajolt, így a homlokuk összeért.

 - Haley, ez nekem elég.

Most Haley rázta meg a fejét.

 - Tegnap este nem volt az – suttogta.

 - Tegnap este? Hogy érted azt, hogy tegnap este? – ráncolta össze a homlokát és amikor a lány szemébe nézett, minden eszébe jutott. – A fenébe – motyogta magának. – Haley, részeg voltam. Nem voltam önmagam.

A lány vállat vont és lenézett.

 - Talán az voltál; talán a mostani éned nem az igazi. Hogy lehetsz ilyen biztos benne?

 - Mert az vagyok – jelentette ki határozottan Nathan és megsimogatta Haley arcát. – Az nem én voltam, és sosem voltam az, Haley. És… Istenem, annyira sajnálom, hogy kételkedned kell bennem. Kérlek, csak adj nekem még egy esélyt.

 - Nathan, a tegnap este nem történhet meg még egyszer – suttogta Haley.

 - Nem fog – ígérte rögtön a srác.

Haley behunyta a szemét.

 - El kell mondanom, hogy mi történt velem. Úgy érzem, ez visszatart minket, és én tényleg szeretnék előre haladni veled – mondta és figyelte, ahogy a srác bólint. – De először is, el kell mondanom, hogy miért ittál az este. Egyszerűen felültettél, Nathan. 5 órát vártam rád.

Nathan felsóhajtott.

 - Tudom. Sajnálom. Én csak… átjöttem ide, és megláttalak Granttel beszélgetni. Kiakadtam.

 - Szóval úgy döntöttél, hogy berúgsz ezért? – kérdezte Haley döbbenten.

 - Nem vagyok rá büszke, oké? Hülyeség volt. Sajnálom – ismételte magát Nathan.

Haley megadóan sóhajtott.

 - Hát, ha hallottad volna a beszélgetésünket, akkor szerintem maradtál volna.

 - Miért?

 - Mert megkért, hogy csináljunk valamit együtt, és én csak annyit feleltem rá, hogy van barátom és nem érdekel. És ez is az igazság – tette hozzá. – Szóval legközelebb kérlek csak beszélj velem, mielőtt rossz következtetéseket vonsz le. Sosem hazudnék neked.

Nathan bólintott.

 - Tudom. Megígérem.

Haley felült az ágyra és törökülésbe helyezkedett. A kezét a térdére tette és vett egy mély, nyugtató lélegzetet. Tudta, hogy sokat ki fog venni belőle a dolog. Még sosem tette ezt meg. Még Peyton és Brooke sem tudtak a dologról, pedig ők voltak a legjobb barátnői. Valahogy mégis Nathan miatt őszinte akart lenni, és tudta, hogy nem lenne fair csak annyit mondani neki, hogy volt valami, de nem mondani el neki, mi is volt pontosan.

 - Oké – kezdte bizonytalanul.

Nathan még jobban felült, és a térdeik összeértek.

 - Nem kell elmondanod, ha nem akarod, Hales – mondta halkan.

 - Tudom – válaszolt Haley egy kis bólintással. – El akarom mondani. El … kell mondanom.

 - Oké.

Haley megnyalta a száját és vett még egy mély lélegzetet.

 - Oké, szóval… két éve történt. Emlékszel hogyan mondtam, hogy nem vagyok már szűz?

Nathan bólintott.

 - Nos, jártam ezzel a sráccal. Rögtön az iskola után történt; volt egy nagy buli, hogy megünnepeljük a nyár kezdetét, és oda együtt mentünk. Bár már egy jó ideje ide jártam, sosem voltam nagy bulizós típus, mert egyszerűen nem szerettem őket. Még mindig nem. – Remegve vett levegőt. – Mindegy is, mi, um… odaértünk, és mindketten ittunk egy keveset. Táncoltunk, vegyültünk meg ilyenek, de aztán… aztán kezdett furcsa lenni. Egyre többet és többet kezdett inni, és egyértelmű volt, hogy részeg volt. Egy kicsivel a buli kezdete után mondta, hogy mehetünk, szóval megkérdeztem, hogy hová akar menni. Kivitt a házból és lementünk a partra, mert a szülei nyaralója közel volt a buli helyszínéhez.. És… mármint, már egy pár hónapja együtt voltunk, de… nem… nem kellett volna elmennem vele.

Nathannek nagyon nem tetszett, amit hallott, sem a történet iránya. Haley sírt, amit utált látni, ezért megfogta a lány kezét. Megszorította a lány kezét, ezzel is próbálva mindkettejüket megnyugtatni, de nem szólt semmit. Már most érezte a dühöt, ami növekedett benne, de még mindig reménykedett, hogy nem azt fogja végül Haley mondani, amit ő gondolt.

Haley küldött egy kis mosolyt Nathannek.

 - Szóval elmentünk a szülei nyaralójába és ő tovább ivott. És csak úgy ott voltunk, aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk úszni. Szóval mindketten kimentünk a partra, de végül be sem mentünk a vízbe. Helyette lefeküdtünk a homokba és elkezdtünk csókolózni. De nem volt semmi komoly. Úgy értem, nem kerültek le ruhák, vagy valami. Aztán hirtelen, mint derült égből villámcsapás, nagyon erőszakossá vált. Folyton le akarta venni a ruháimat, de én mindig megállítottam őt. Egy darabig jól volt, és csak csókolóztunk. De aztán… újra kezdte és én… nem tudtam megállítani.

 - Kérlek mondd, hogy nem tette meg – suttogta Nathan és a fejét a lányéhoz döntötte. Istenem, hogy tudta bárki is így bántani Haley-t? Olyan csodálatos személy volt, és a legjobbat érdemelte. Hogy lehet, hogy valaki nem látta ezt? Elengedte az egyik kezével a lány kezét, és ökölbe szorította azt. Haley még be sem fejezte a történetet, de olyan dühöt érzett magában, amilyet még soha sem.

Haley az ajkába harapva lassan bólintott.

 - Én… sikítoztam, de senki sem hallott. Nagyon, nagyon erős volt. Próbálkoztam, de nem hagyta abba. Szóval, um… levette az összes ruhámat, és… és megerőszakolt – fejezte be suttogva.

Nathan szorosan átölelte a barátnőjét. Habár hatalmas haragot érzett abban a pillanatban, a vágy, hogy átölelje a lányt még erősebb volt. Nem akarta elhinni ,hogy ilyen traumán ment keresztül.

 - Jézusom, kicsim… annyira sajnálom – suttogta a lány hajába.

Haley pár másodpercig úgy maradt és sírt, de utána elhúzódott.

 - Ez… ez nem minden, Nathan.

 - Ezt hogy érted? – kérdezte halkan a srác. Hogy lehetne még több? Hogy lehet, hogy egy szadista erőszaknál többön egyáltalán keresztül mehetett a lány?

Haley beleharapott a szájába és a kezét kezdte bámulni, ami most az ölében volt.

 - Miután megtörtént, egyszerűen felállt és elment. Én pedig ott feküdtem, úgy… nem is tudom, milyen sokáig. De aztán... felkeltem, felöltöztem és elmentem. De tudtam, hogy nem számít, mi történik, senki sem tudhatja meg. Megalázva éreztem magam és hülyének, hogy nem jöttem rá, milyen srác is volt, tudod?

 - De a szüleid… - szólt közbe Nathan. Végül is, úgy tűnt, hogy az egész családja tud róla.

Haley bólintott.

 - Igen, nos… ahogy mondtam, nem terveztem, hogy bárkinek is elmondom. De aztán… miután egy hónapot otthon voltam, furcsán kezdtem érezni magam. Hirtelen folyamatosan fáradt voltam és rosszul éreztem magam. Szóval elmentem az orvoshoz, és…

Nathan közbevágott.

 - Uram Isten – suttogta a fejét rázva. – Ter… terhes lettél, igaz?

 - Igen – válaszolt rekedten és már alig látott a könnyektől, amik végeláthatatlanul folytak a szemeiből. – Elmondtam a szüleimnek, hogy terhes voltam, és kiakadtam. Olyan csalódottak voltak bennem, én pedig… nem akartam ezt. Szóval elmondtam az igazat arról, hogy mi történt. Aztán az összes testvérem megtudta, és az otthoni barátaim is. Látnod kellett volna azt, ahogy rám néztek, Nathan. – Megrázta a fejét. – Mintha mindannyian sajnálnának, de mégsem tudták abbahagyni a bámulást.

Nathan megfogta a lány kezét és felemelte a szájához, hogy egy lágy puszit nyomjon az ujjaira.

 - Mi történt, Hales? – bíztatta Nathan a lányt, hogy folytassa a történteket.

 - El… elvesztettem a babát – suttogta Haley olyan halkan, hogy Nathan is alig hallotta. Megrázta a fejét és szinte kitépte a kezét a srácéból, amivel aztán letörölte a könnyeit. – A 14. hétben voltam és ... elvesztettem a babát. Azt mondták, hogy a testem nem elég erős, hogy kihordjon egy gyereket. És tudom, hogy valószínűleg nincs semmi értelmed, de összetörtem. Még… még mindig annak érzem magam. Még ha az egy mellékterméke volt annak a borzalmas estének, az én gyerekem volt, tudod? – Haley szórakozottan a gyomra köré fonta a karját. – És olyan érzés volt, mintha egy részemet veszítettem volna el. – Szétesettnek érezte magát, de még ha egy kicsit is, próbálta összeszedni magát. – Szóval visszajöttem az iskolába és tovább éltem az életemet. Innét senki sem tudott róla, és még mindig nem tudnak.

 - És mi van Brooke-kal és Peytonnel? – kérdezte Nathan.

Haley megrázta a fejét.

 - Nem, te… te vagy az első ember, akinek szándékosan mondtam el a dolgot. A szüleim megpróbáltak rávenni, hogy menjek el valakihez, de nem tudom megtenni. Nem fogom megtenni.

 - Istenem, kicsim – motyogta Nathan és közel húzta magához a lányt. – Gyere ide.

Miután nekidőlt az ágy háttámlájának, Haley az ölébe kucorodott és a fejét a srác nyakába temette. Érezte, ahogy Nathan karjai átölelik, és azon találta magát, hogy egyszerre sebezhetőnek és teljesen biztonságban érzi magát.

 - Annyira sajnálom, hogy át kellett ezen menned – suttogta Nathan a lány fülébe, miközben szorosan tartotta. – Bárcsak ismertelek volna akkor. Bárcsak melletted lehettem volna.

Haley bólintott és ő is suttogva megszólalt:

 - Bárcsak. – Aztán felnézett a srác nyakából és gyengén megcsókolta Nathant. – De most itt vagy.

Nathan tovább tartotta, ölelte a lányt, és minden egyes percben nyugtató szavakat suttogott a fülébe. Tudta, hogy ez nem fogja elmulasztani a múlt fájdalmait, de csak erre tudott gondolni. Annyi ellentmondásos érzés kavargott benne, és nem tudta, melyikre kellene hallgatnia. Mindegyik ijesztő volt.

Néhány perc után Nathan elhúzódott és a lány szemébe nézett.

 - A faszba – motyogta. – Tegnap este, én… Istenem, annyira sajnálom. Biztos olyan érzés volt, mint…

Haley egy csókkal félbeszakította Nathan mondanivalóját.

 - Rendben van – mondta, amikor elhúzódott. – Igen, megijesztett. De csak azért, mert tudom, hogy te jobb vagy ennél. És… tényleg nagyon sajnálom, hogy nem vagyok még kész arra, hogy ezt a részemet odaadjam neked. Egy nagy majd az leszek.

 - Ne aggódj miatta – suttogta Nathan. – És Hales, amit a nővéred házában mondtál… nem igaz. Szűz vagy.

 - Nathan, nem vagyok az.

 - De, az vagy – erősködött a srác. – Nem érdekel, hogy mit mond a tudomány, vagy márki más. Ami veled történt, az nem szeretkezés volt.

Haley halkan sóhajtott és bólintott. Tudta, hogy Nathannek igaza van, és valamilyen szinten mindig is tudta. Beismerni volt nehéz.

 - Hát, ebben az esetben… még ha nem is vagyok kész most, szeretném, ha tudnád, hogy komolyan látom magamat, ahogy készen vagyok rá, Nathan. Még egy hónapja sem vagyunk együtt, de már hihetetlenül bízok benned. És tudom, hogy azt szeretném, ha te lennél az elsőm.

Nathan szíve csak úgy dagadt Haley szavaitól, és egy hosszú, lágy csókot nyomott a lány ajkaira.

 - Ez olyan sokat jelent nekem, Hales. És… köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett ez neked.

Haley bólintott és rádöntötte a fejét a srác vállára.

 - Az volt. De mással nem is osztanám meg könnyebben. – Elkezdett apró mintákat rajzolni az ujjával a srác mellkasán, közben pedig folytatta. – Bátorrá teszel.

Nathan egy puszit nyomott a lány homlokára és ha lehet, még szorosabban ölelte magához.

 - Csodálatos vagy, Haley – mondta halkan. – Sosem szabad ennél kevesebbet gondolnod magadról. És ami veled történt, nem a te hibád volt. Ugye ezt tudod?

Haley újra bólintott.

 - A szívem mélyén igen, tudom. De néha nem tudok mit csinálni, máshogy érzek. Tudom, hogy ez nem jó, és dolgozok rajta. Te segítesz.

 - Helyes – válaszolt Nathan. – Fáradtnak tűnsz. Aludj kicsit.

 - Itt leszel, amikor felébredek? – kérdezte Haley óvatosan.

Nathan bólintott és újra megcsókolta a lányt.

 - Persze, hogy itt leszek. Örökké tudnálak ölelni.

Haley behunyta a szemét, miközben a teste ránehezedett Nathanére.

 - Én is téged – suttogta, miközben elnyomta az álom.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.