Haley érzelmileg nem volt a toppon, miután elmondta a múltját Nathannek, és miután ez megtörtént, átaludta a fél napot, és még csak észre sem vette. Amikor felébredt, az első dolog, ami feltűnt neki az az volt, hogy egyedül volt. A lány összevonta a szemöldökét. Nem ígérte meg Nathan, hogy itt lesz, amikor majd felébred? Megdörzsölte a fejét  és felült, nekidőlve az ágy háttámlájának, majd ránézett az órára, és észrevette, hogy már majdnem délután három óra volt.
- Mi a fene? – motyogta. Teljesen jól volt egy pillanatig, de utána eszébe jutott a tegnap este.
Nathanre várni borzalmas volt. Egy óra még nem lett volna baj, de ott ülni öt órán keresztül és azon gondolkozni, hogy miért nem veszi fel a telefont elég volt ahhoz, hogy az őrületbe kergesse. Nem azért aggódott, hogy valami rosszat csinált; miatta aggódott. Számos dolog történhetett volna, és azon találta magát, hogy azt képzeli el, milyen lenne az élete Nathan Scott nélkül. És még csak három hét együtt lét után is őszintén azt tudta mondani, hogy nem lenne rá képes. Talán éppen a tény volt az, hogy a tudat alattija nem akart, de akárhogy is volt, egyre jobban beleszeretett, méghozzá gyorsan.
Az, hogy Nathan felbukkant a koleszszobája előtt hatalmas megkönnyebbülés volt, és természetesen örült, hogy láthatja. A csók valami olyan volt, amit ő ugyanannyira akart, mint a srác, de egyértelmű volt, hogy Nathan részeg volt. Amikor pedig a srác elkezdett a szexről beszélni és elkezdte levenni a ruháit, Haley nem tehetett róla, de úgy érezte, mintha ott lenne újra a parton, két évvel ezelőtt. Mintha újra megtörténne az egész, és nem tehetne semmit, hogy megállítsa. Olyan volt, mint újraélni egy szörnyű rémálmot. Mélyen a szívében tudta, hogy Nathan egyáltalán nem olyan, mint a volt pasija, és hogy a srác sohasem erőszakolná rá magát fizikailag. De az alkohol őrült dolgokat képes csináltatni az emberekkel, és tudta, hogy az, amit aznap este Nathan tett, nem történhet meg újra. Emellett pedig egy része valóban izgatott volt a gondolattól, hogy lefeküdjön Nathannel. Egy bizonyos ponton meg akart mindent tapasztalni vele, de türelmesnek kell lenniük, és meg kell várniuk, hogy a szívük utolérje a hormonjaikat. De volt egy kép a fejében, hogy milyen lenne szeretkezni… nem csak Nathannel, bárkivel. Már kiskora óta a fejében volt, és az anyukája elmondta neki, hogy milyen csodálatos dolog is, és hogy az emberek akkor csinálják, amikor nagyon szeretik egymást. És az az este a parton mindent megváltoztatott számára. Az alatt a pár perc alatt a szüzességét és a méltóságát vették el tőle, és mindkettő olyan dolog volt, amiről azt hitte, hogy sosem fogja visszakapni. És nem számít, hogy mit mondott Nathan vagy bárki más; már nem volt szűz. És most, ahogy a Nathannel való szeretkezésre gondolt, egyszerre volt izgatott és megkövesedett is. Habár tudta, hogy a srác gyengéd lenne vele, nem igazán sikerült elhallgattatnia a hangokat a fejében. Az az este a parton nem csak érzelmileg ijesztette meg; pokolian fájt is. Tudta, hogy az első alkalom fájni fog, de  az, hogy egy srác ráerőszakolta magát, csak rosszabbá tette a fájdalmat. Még mindig érezte, amikor becsukta a szemét és újrajátszotta a fejében azt az estét, és remélte, hogy egy nap képes lesz elfelejteni a fájdalmat, amit a srác okozott neki és tovább léphet az életében.
Elmondani mindent Nathannek arról az éjszakáról – kétség kívül -, a legnehezebb dolog volt, amit valaha is tett. Megnyílni sosem tudott könnyen. Még kisgyerekként is jobban szerette a gondjait megtartani magának és saját maga birkózott meg vele. Már az ő lelkét is nyomták, szóval miért nehezítené ezzel mások életét is? Teljesen felesleges volt. És bár megnyílni Nathannek és engedni, hogy meglássa a szívét semmiségnek tűnt, mégis nehéz volt. Kimondva hangosan a szavakat előhozta a régi képeket a fejébe, és néha túl sok volt elviselni. De Haley úgy érezte, hogy Nathan megérdemelte, hogy tudjon róla, és hogy ez volt az egyetlen módja, hogy előrelépjenek a kapcsolatukban. Világos volt, hogy jóval gyorsabban haladtak, mint más normális párok, de lehetetlen volt, hogy ne így legyen azokkal az érzésekkel, amiket ők éreztek. Most, hogy Nathan tudott mindent a múltjáról, az erőszakról és a terhességről, Haley biztonságban érezte magát. Tudta, hogy Nathan mindenképpen megvédené őt. De emellett aggódott is. Habár Nathan azt mondta, hogy az incidens nem az ő hibája volt, és hogy ez semmit sem változtatott az érzésein a dolgok miatt, a lány nem volt biztos benne, hogy hitt a srácnak. Nagy dolog volt neki. Hogy nem lehetne neki is? Egyértelmű, hogy Nathan érzései megváltoztak, és már kevesebbet gondolt róla. El sem tudta képzelni, hogy másképp érezzen.
Akármennyire borzalmas és tragikus volt az erőszak, nem fájt Haley-nek annyira, mint a gyermeke elvesztése. Még mindig gondolt rá minden egyes nap, és azon tűnődött, hogy milyen lenne az élete, ha a dolgok másképp alakultak volna. Lenne egy gyereke. És nem számítana, hogy ki az apja, az ő gyereke lenne. Pár nappal a terhessége megtudása után vesztette el a babát, amikor már elhitte, hogy minden kezdett jóra fordulni. Amikor a családja megtudta, hogy elveszett a baba, a szülei azt mondták, hogy talán ez volt a legjobb megoldás. Így tudja úgy élni az életét majd, mintha semmi sem történt volna. De Haley nem akarta ezt. Nem akart tagadásban vagy félelemben élni. Megtörtént, és elmúlt. Ha nem vesztette volna el a babáját, legalább lett volna valami jó dolog is abból az éjszakából. Olyan érzés volt számára, mintha elvesztette volna egy részét. Minden egyes alkalommal, amikor vigyázott a testvérei gyerekeire vagy Williamet tartotta a kezei között, a szívében szúró fájdalmat érzett, ami nem akart megszűnni. Abban sem volt biztos, hogy valaha képes lesz-e elengedni ezt a veszteséget. Megváltoztatta, és nem számított, hogy mennyire optimistának vagy gondtalannak tűnt Nathan és a barátai szemében, az egész csak egy álca volt. Haley James nem volt olyan erős, mint ahogy elhitette a barátaival, és még mindig nem tette túl magát a történteken. És abban sem volt biztos, hogy sikerül-e neki valaha.
Ha Nathan karjaiban volt, biztonságban érezte magát. Úgy érezte, hogy – ha akár csak egy pillanatra is -, Nathan el tudja vinni a fájdalmat. Hogy egy tud menekülni egy jobb világba, ahol minden jó és tele van reménnyel. Nathan boldoggá tette, és ez volt az indok, ami emlékeztette, hogy ha elveszti a fiút, talán nem éli túl, főleg most, hogy már tudott a múltjáról. Tudta, hogy bármit elmondhat neki, és ezt senkivel sem érezte. Még Brooke és Peyton sem tudott a dologról, és Haley szerette volna, ha ez így is marad. Mindent megváltoztatott volna a barátságukban, és Haley nem tudta volt elviselni, ha még egy ember sajnálja. Az csak arra emlékeztette volna Haley-t, hogy mennyit veszített, és hogy jó okuk lenne sajnálni őt. És ezt nem engedhette meg.
Még ha abban a pillanatban nem is tudta, mikor lesz kész, Haley nem hazudott Nathannek az előző este. Nathan lenne neki az első. Már kétség kívül tudta. És még ha nem is tartotta magát szűznek, Nathan lenne az első ember, akivel először szeretkezni fog. Alig várta már a napot, hogy elég magabiztosnak érezze magát hozzá, de abban biztos volt, hogy ez időbe fog kerülni. Haley remélte, hogy a srác meg tudja érteni, mert még ha nem is mondta ki, Nathannél a szex mindig könnyen elérhető volt. Ami azt illeti, még mindig az volt… csak nem vele. De a lány tudta, hogy Nathan nem csalná meg. Érezte a szívében, és bízott a srácban.
Pár percig ült az ágyán, miközben mindezt végiggondolta. Az hozta ki az álmodozásából, hogy meghallotta a kolesz ajtajának hangját, ahogy kinyílt. Haley felnézett és elmosolyodott, amikor meglátta Nathant besétálni a szobába egy nagy táskával, aminek az oldalán a „Deb’s Den” felirat állt.
- Azt hittem, elszöktél – ugratta Haley a srácot.
- Sosem tennék ilyet – válaszolt egy lágy mosollyal Nathan. Miután becsukta az ajtót, odament az ágyhoz és leült a szélére. Miután letette a táskát az anyja étterméből a padlóra, közelebb hajolt a lányhoz és egy gyengéd puszit adott a lány homlokára. – Kosáredzésem volt, és nem igazán tehetem meg, hogy kihagyjam. De aztán gondoltam, hogy hamarosan felébredsz és valószínűleg éhezni fogsz, ezért elmentem és hoztam kaját.
- Igen? Mit hoztál? – kérdezte a lány.
- Hát, nem tudtam, mihez lesz hangulatod, úgyhogy hoztam mindenből egy keveset. Van reggeli is meg ebéd is.
Nathan odanyúlt a táskáért és kinyitotta.
- Oh, tudod, mi hangzik most nagyon jól? Sajtos… - kezdte, de megállt, amikor meglátta, hogy Nathan egy nagy tartót vett elő, tele a kedven kajájával és két villát. – A gondolataimban olvasom, barátom.
Nathan elmosolyodott és közelebb hajolt a lányhoz, hogy megcsókolja.
- Hogy aludtál? – kérdezte, ahogy levette a fedelét a tartálynak. Azt félretette, átadta Haley-nek az egyik villát és mindketten elkezdtek enni.
Haley vállat vont, miközben felcsavart egy kevés makarónit a villájára.
- Egész jól, azt hiszem. El sem hiszem, hogy már három óra van. Nem hiszem, hogy valaha aludtam ilyen sokáig életemben.
- Hát, akkor azt hiszem, ebben levertelek – viccelődött Nathan. – Gimiben szó szerint végigaludtam az egész napot. Kihagytam a sulit, az edzést meg mindent.
- Micsoda lázadó voltál! – mosolygott Haley. Pár percig csöndben ettek, mielőtt Haley úgy döntött, hogy újra megszólal. – Hé, mi… velünk minden rendben van, igaz? – kérdezte halkan.
Nathan letette a villáját és közelebb húzódott a lányhoz.
- Persze hogy rendben vagyunk, Hales. Miért ne lennénk?
A lány felsóhajtott, és ő is letette a villáját.
- Tudom, hogy azt mondtad, hogy semmi sem változtatná meg az érzéseidet irántam, de… nem tudom, hogy elhiszem-e ezt neked, Nathan. Mármint, nem hiszem, hogy hazudtál, de… csak… szükségem van arra, hogy elmondd, hogy érzel.
- Már megtettem – válaszolt Nathan. – Tegnap este.
- Nem, nem tetted – mondta Hales egy fejrázás kíséretében. – Kérlek… tudom, hogy minden, amit elmondtam sok volt. Szóval csak mondd el, hogy mit gondolsz vagy érzel a dologgal kapcsolatban.
Nathan felsóhajtott, megfogta a lány kezeit és összekulcsolta az ujjaikat.
- Tényleg tudni szeretnéd, hogy mit gondolok?
Haley bólintott.
- Szerintem te vagy a leggyönyörűbb, legtehetségesebb, legkedvesebb ember, akit ismerek – kezdte. – És az a tény, hogy még mindig ez a személy vagy, azok után, amin keresztül mentél, elképeszt engem. Haley, sosem gondolnék rólad kevesebbet azért, amit elmondtál nekem. Annyira örülök, hogy eléggé megbíztál bennem hozzá, és nagyra értékelem, hogy megtetted. És igazából többet gondolok rólad miatta. Olyan erős vagy, Hales, és ezt nagyon csodálom benned. Szerintem… egy nagyon csodálatos személy vagy, és néhány nagyon rossz dolog történt veled. Egyik sem volt a te hibád, és ezt komolyan is gondolom. Semmi sem tudja megváltoztatni az érzéseimet irántad. Te vagy a legjobb ember, akit ismerek.
Ekkorra már Haley szeme tele volt könnyekkel, és odahajolt a sráchoz, hogy megcsókolja. Nem nyelves volt, nem voltak vándorló kezek; csak egy csók volt. De olyan jó és édes érzés volt, hogy meg tudott osztani egymással valami ilyen egyszerű, mégis intim dolgot a vele szembe ülő sráccal.
- Köszönöm – suttogta Haley és megsimogatta Nathan arcát. – Most pedig elő még valami kajával, mert éhezek!
Nathan felnevetett és megrázta a fejét, miközben elővette a többi kaját, amit hozott.
- Annyira el tudod rontani a pillanatot, Hales – mondta gúnyosan.
Haley elmosolyodott.
- Hé, egy lánynak is ennie kell – jelentette ki, majd felkapta újra a villáját és befejezte a sajtos makaróniját.

* * * * *

 - Bocs. Kérlek, ismételd meg, amit mondtál – mondta Lucas, miközben keresztbe fonta a kezét a mellkasa előtt.
Grant felsóhajtott.
- Jól hallottad, Lucas. Mi olyan nagy dolog benne?
Lucas felvonta a szemöldökét.
- Mi olyan nagy dolog? Most viccelsz, ugye? Nathan a testvérem, és Haley a barátnője. Miért akarnám ezt elcseszni?
- Nem csesznéd el vele, oké? – biztosította Grant a srácot. – Csak segítened kell eljutni oda. Nagyon kedvelem, ember.
- Nem érdekel! – jelentette ki Lucas már szinte kiabálva. – Nem jössz be neki, oké? Láp túl rajta! – sóhajtott fel. – Ez az egyetlen ok, hogy ide hívtál? Meg van jobb dolgom is.
Grant megforgatta a szemét.
- Ez csak ebéd, Luke. Azt hittem, barátok vagyunk.
- Igen, a gondolaton van a hangsúly – motyogta Lucas. Figyelte, ahogy Grant már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, amikor hirtelen csendre intette, mert meglátta Haley-t, amint besétált az ebédlőbe.
- Sziasztok! – üdvözölte őket Haley, miután észrevette a két srácot a terem másik végéből. – Nem is tudtam, hogy itt lesztek, srácok.
Grant arrébb ült, hogy helyet csináljon mindkettejüknek.
- Csússz be, édesem – mondta egy vigyorral. – Mert én ezt tervezem veled későbbre.
Haley gúnyosan felmordult és keresztbe tette a két kezét.
- Csak álmodozz.
- Abban biztos lehetsz – válaszolt Grant.
- Grant éppen indulni készült – vágott közbe Lucas, és sokat mondóan a srácra nézett. – Menj!
Grant megcsóválta a fejét, kimászott a helyéről és rácsapott Haley seggére, miközben elment.
- Majd még látjuk egymást, bébi.
- Istenem, akkora egy seggfej – morogta, miközben becsúszott a már üres helyre. – Miért lógsz egyáltalán vele?
Lucas vállat vont.
- Többnyire csak átverve kerülök bele. Higgy nekem, amikor azt mondom, hogy nem tervezem rendszeressé tenni a dolgot. – Haley bólintott, Luke pedig folytatta. – Hogy van Nate.
- A fenébe, nem tudom – sóhajtott fel a lány. – Úgy értem, jobban, mint tegnap este. Nem hiszem, aludt bármit is. Annyira izgatott a meccs miatt.
Hát, ez az első meccs a szezonból, Hales. Mindannyian idegesek vagyunk.
Haley lassan bólintott.
- Tudom, de te jól leplezed – felelte egy rövid nevetéssel.
Három hete volt Nathan és Haley között a lány múltjáról való beszélgetésül. A dolgok kivételesen jól haladtak velük. Nathan majdnem minden éjjelt vele töltött a koleszszobájában, még ha Brooke panaszkodott is. Sokat csókolóztak, néha még tovább is mentek, de Nathan sokkal kevésbé volt agresszív, mint amikor elkezdtek randizni, és ezt Haley is észrevette. Amikor csókolóztak, a srác keze az ágyon volt, és egyáltalán nem próbálta megérinteni a lányt. Csak akkor volt nyelves csók, ha Haley kezdeményezett, és Nathan sosem próbálta a lány máshol megcsókolni, mint a száján. Haley volt mindig az, aki megtette a következő lépést azzal, hogy a srác nyakára tért, vagy a srác pólójának keresésével. Azóta egy ruhadarab sem került le. Akart róla beszélni Nathannel, és tudta is, hogy a srác miért csinálja ezt, de a srácnak tudnia kellett, hogy nem olyan törékeny, mint amilyennek ő hiszi. És csak azért, mert egyszer letámadta Haley-t, az nem azt jelentette, hogy ő lesz a következő, aki bántani fogja. Haley tovább akart lépni vele, és azt akarta, hogy a srác is akarja ezt. A csókolózást félretéve fenomenálisak voltak. Sokkal többet beszéltek, mint amikor elkezdtek randizni, és teljesen megnyíltak egymásnak. Már nem volt semmilyen titkuk a másik előtt.
Lucas felnevetett, és vállat vont.
- Megteszem, amit tudok. Nézd, nem aggódnék olyan sokat miatta. Amint vége a meccsnek, újra önmaga lesz. Ott leszel, ugye?
Haley bólintott.
- Nem hagynám ki.
- Helyes – mondta Lucas. – És Haley… tudom, hogy ez inkább Nathan szerepe, de vigyázz Granttel, oké? Úgy tűnik, kedvel.
- Úgy tűnik?  morogta gúnyosan a lány, ezzel megnevettetve a vele szembe ülő barátját. – Nem is értem, miért próbálkozik még. Már vagy egy hónapja ezt csinálja, és Nathan csak egyre jobban ki van akadva rá. Nem egyértelmű, hogy a testvéreddel vagyok.
Lucas vállat vont, és nagyot kortyolt az üvegéből.
- Szerintem nagyon is egyértelmű, Hales… a kézfogással és az egymás ölében üléssel nyilvánosan. Mármint, ez szép és jó, de… meglehetősen visszataszító, mégis egyértelmű.
Haley felnevetett és az asztalon keresztül megütötte a srác karját.
- Mintha te sokkal jobb lennél. Te és Brooke már kb. két nappal azután lefeküdtetek, miután találkoztatok. És minden estét együtt töltötök.
- Ahogy te és Nathan is – vitatkozott a srác.
- Igen, de mi… alszunk – motyogta elvörösödve Haley. – Egyébként mi, mi van veled és Brooke-kal? Együtt vagytok? Mert akárhányszor felhozom, szimplán témát vált.
Lucas felsóhajtott és ismét megvonta a vállát.
- Őszintén, fogalmam sincs. Velem is ugyanezt csinálja. Nagyon örülnék neki, ha rendes pár lehetnénk, de nem hiszem, hogy ő is ezt akarja.
- Hm… szeretnéd, ha puhatolóznék?
- Ameddig nem gyanít semmit – válaszolt Luke.
Haley elmosolyodott.
- Mindig úgy csinálom.

* * * * *

 - Brooke, mi van veled és Lucasszal? – kérdezte Haley, miközben besétált az ő és Brooke koleszszobájába. A barnahajú legjobb barátnője éppen az ágyán feküdt, és egy esküvői ruhának tűnő ruhát tervezett.
Brooke amint meghallotta a legjobb barátnője hangját, rögtön elrejtette a vázlatait. Amint meggyőződött róla, hogy biztonságban vannak a háta mögött, felült.
- Mi van?
- Mit mi van? – kérdezte Haley, és a barátnőjéhez sétált, majd a lány mögé nyúlt, hogy elvegye tőle a vázlatfüzetét.
- Semmi! – válaszolt Brooke gyorsan és hangosan. – Ne aggódj miatta. Mire van szükséged?
Haley keresztbe fonta a kezét a mellkasa előtt, és úgy döntött, hogy hagyja a dolgot.
- Azt kérdeztem, mi van veled és Lucasszal. És ezúttal nem fogsz kiugrani a golyó elől. Válaszokat akarok, ahogy ő is.
- Mit akar ez jelenteni? – kérdezte Brooke kíváncsian.
Felsóhajtva, Haley átment a szoba másik felébe és leült az ágyára.
- Luka azt hiszi, hogy nem akarod, hogy igazi pár legyetek.
Most Brooke következett a sóhajtással, majd felkelt, és a ét ágy közötti kis helyen kezdett el fel-alá járkálni.
- De akarom, Haley. Úgy értem, már szinte azok is vagyok. Azóta nem feküdtem le mással, amióta megismertem.
Haley felvonta a szemöldökét.
- Brooke Davis… sosem hittem, hogy megérjük ezt a napot is.
- Oh, te csak fogd be! – tért vissza Haley barátnője egy könnyű nevetéssel. – Vele akarok lenni, oké? De még sosem csináltam ilyet. Még sosem volt rendes kapcsolatom egy sráccal. Mindig csak a szexről szólt a dolog. Mi van, ha rögtön rossz irányba megy, amint megcímkézzük?
- Mi van akkor, ha nem? – vágott vissza Haley. – Brooke, tudom, hogy sosem volt rendes kapcsolatod egy sráccal. És tudod mit? Én azt hittem, hogy volt, de miután összejöttem Nathannel, elmondhatom, hogy még nekem sem volt őelőtte. És már láttalak téged és Luke-ot együtt. Nektek megvan az, ami Nathannek és nekem. Menni fog a dolog.
- Nem is tudom – motyogta Brooke egy fejrázás kíséretében.
Haley felállt, odament a barátnőjéhez, és a vállára tette a kezét.
- Beszélj vele. Ma este, a meccs után. Mindketten ugyanazt akarjátok, de ha nem kommunikálsz vele, sosem juttok sehová. Bízz benne, Brooke, és magadban is.
Brooke felsóhajtott és bólintott.
- Oké. Oh, mielőtt elfelejteném… Nathan megkért, hogy ezt adjam oda neked – jutott eszébe Brooke-nak a dolog, az éjjeliszekrényéhez nyúlt, és odaadott Haley-nek egy összehajtott papírlapot.
Haley kihajtotta, és elmosolyodott, amikor meglátta Nathan kusza kézírását.

„Egész nap rád fogok gondolni. Találkozzunk anyu éttermének a tetején a meccs után. 9-kor.”

Brooke szélesen vigyorgott, amikor Haley felnézett, és a szőkének azonnal összeszűkültek a szemei.
- Miért mosolyogsz? Tudsz valamit, amit én nem, Davis?
- Nem – válaszolt gyorsan Brooke. – És tudod mit? Találkoznom kell Peytonnel, szóval majd a meccsen találkozunk – intett gyorsan búcsút Brooke, és kiszaladt az ajtó, de csak miután felkapta a vázlatdüzetét az ágyáról.
Igen, egyértelműen tudott valamit.

* * * * *

Nathan Haley-t kereste a lelátókon, miközben a csapattal melegítettek be. Már pár pillanat után meg is találta. A lány Peytonnel és Brooke-kal ült. Amikor elkapta a tekintetét, elmosolyodott és szexin rákacsintott a lányra. Nathan elvigyorodott, amikor a lány mindkét mozdulatát viszonozta, majd visszafordult. Itt volt az idő, hogy a játékra koncentráljon, de tudta, hogy még a kosárlabda sem tudja elvonni a figyelmét Haley-ről.
Az előző napon, edzés közben jött rá Nathan, hogy minden egyes alkalommal, amikor kosárlabdát fogott a kezébe, a lányra gondolt. Ez még soha nem történt meg vele. A kosár mindig a legfontosabb dolog volt az életében, és nem számított, hogy milyen lányt fektetett le, mindig kiürült a feje, amint felvette a labdát. Haley más volt, és Nathan magán is meglepődött, hogy ez nem zavarta. Igazából kimondottan örült neki, hogy az agya mindig a lány körül forgott. Semmi másra nem gondolt volna szívesebben, és az edzés alatt is jött rá, hogy szerelmes volt a lányba. Amíg Haley valószínűleg a közelgő meccsnek tudta be az álmatlanságát, nem is tévedhetett volna nagyobbat. A lány iránti érzésein gondolkozott és hogy tényleg igazi szerelem volt-e az, ami köztük volt. De egy teljes éjszakányi gondolkozás után tudta, hogy más nem is lehetne. Nathan fülig szerelmes volt a lányba, és azt tervezte, hogy a meccs után ezt el is mondja neki.
- Hajrá, Nathan! – kiabálta Haley.
- Gyerünk, Lucas – kiabálta Brooke.
- Menj, Jake! – kiabálta Peyton.
Brooke és Haley egyszerre fordultak a barátnőjükhöz és ráncolták össze a homlokukat.
- Van valami, amit el akarsz mondani, P. Sawyer? – kérdezte Brooke.
Peyton megrázta a fejét, de nem tudta visszafojtani a mosolyt az arcán.
- Semmit sem.
- Oké, bökd ki! – jelentette ki egy pillanatra rá Haley. Minkét barátnőjét nagyon jól ismerte, és nyilvánvaló volt, hogy Peyton hazudott.
Peyton mosolya szélesebb lett.
- Rendben, de nem mondhatjátok el senkinek. – Mindkét barátnője bólintott. – Jake és én… lényegében együtt vagyunk.
Brooke felsikított, ami miatt a Haley mellett ülő nő felugrott ijedtében. A karjával felborította az üveg kóláját, ami pedig kiömlött Haley pólójára és farmerére.
- A francba. Sajnálom, Tanító néni.
Haley sóhajtott és megrázta a fejét.
- Tudod mit? Ne is törődj vele. Mindjárt… mindjárt visszajövök. – Haley felkelt és egy grimasszal az arcán ment a folyosón a mosdó felé. – Micsoda csodás este – motyogta magában, és egy maroknyi papírt húzott ki az adagolójából. Sikerült a kóla legnagyobb részét kiszednie az átitatott ruhából, de még mindig lehetett érezni, ami nem volt igazán kellemes. A meccs éppen csak elkezdődött, és úgy gondolta, hogy még félidő előtt visszaérhet, ezért Haley küldött egy gyors SMS-t Brooke-nak, hogy elmegy átöltözni, aztán kisietett az épületből.

Nathan a kispadhoz futott és megragadott egy üveg vizet, és nagyot kortyolt belőle. Az edző éppen időt kért, még fél perc volt a félidőből, és ötlete sem volt, hol lehetett Haley. Azután felszívódott, hogy a meccs elkezdődött, és Nathan nagyon szarul játszott. Nem volt szüksége rá, hogy a lány ott legyen, de tudnia kellett, hogy biztonságban van. Bár Brooke és Peyton nem tűntek aggódónak. De úgy is tűntek, mintha fogalmuk sem lenne arról, hogy hol van a barátnőjük.
Haley a félidőben ért vissza, már száraz ruhákban, és örömmel sóhajtott fel, amikor végre visszaülhetett a helyére.
- Hol a fenében voltál? – kérdezte Brooke.
- Haza mentem átöltözni – válaszolt Haley. – Nem igazán éreztem magam kellemesen a ruháimban. Küldtem is egy SMS-t.
- Nagy a zaj itt bent – magyarázta egy vállrándítással Brooke. – Nem hallottam, és nem néztem meg a mobilomat.
- Legalább most már kellemes érzed magad – mondta élcelődve Peyton. – De a pasid szarul játszik.
Nathan kilépett az öltözőből, miután az egész félidőben üvöltöztek vele. Úgy tűnt, az ő hibája volt, hogy vesztésre álltak. De hiszen csak 3 pont volt a lemaradásuk, az ég szerelmére is. Megragadta az egyik labdát, és a pályára vezette. Még mindig volt 2 perc hátra a félidőből, és arra akarta ezt használni, hogy a dobásokat gyakorolja, amit az este rendre kihagyott. Úgy vélte, hogy nem látná ismét a lányt, de mégis reménykedett benne, ezért odafordult a lány helyéhet, és azonnal elmosolyodott, amikor meglátta Haley-t ülni a lelátón. Más ruhát viselt, ezt Nathan észrevette, de semmi különbséget nem jelentett ez Nathan számára. Haley mindenben gyönyörű volt.
Nathan robbant a második félidőben. Szinte azonnal feljöttek, és több, mint 10 ponttal vezettek kevesebb, mint 10 perccel a vége előtt. Luke, Jake, és sajnos Grant segítségével verhetetlenek voltak. Amikor a kürtszó megszólalt, ami a játék végét jelezte, odafordult a barátnője felé, és amint meglátta, ahogy Haley szurkolt neki, a szerelme a lány iránt csak nőtt. Még sosem volt senki, aki szurkolt volna neki a meccseken, kivétel az anyja. És ahogy minden srác tudta, ez nem számított. Újra rákacsintott Haley-re, aztán lefutott a pályáról, hogy a csapattársaival ünnepeljen.

Nathan már fél 9-kor ott volt az anyja éttermének tetején. Ahogy az első randijuknál is, meggyőzte az anyukáját, hogy zárjon be hamarabb az este, hogy egyedül lehessenek Haley-vel. Nagyon ideges volt, hogy vajon mit fog a lány mondani. Mi van akkor, ha Haley nem szereti? Még csak másfél hónapja voltak együtt. Ez egy kicsit korai volt, és nem volt elég naiv ahhoz, hogy másként gondolja. De nem tudott mit csinálni az érzéseivel, és semmi esetre sem tudta eltitkolni tovább a lány elől. Fontos volt, hogy kimondja.
A 9 óra jött, és el is ment, és ahogy Nathan az órájára nézett, nagyot sóhajtott. Mi van, ha Haley fel sem fog bukkanni? Akkor megkapja a válaszát. Nathan becsukta a szemét, és elmondott magában egy nagyon rövid imát, akárki is volt fent az égben, és pár pillanat múlva hallotta a tetőre vezető ajtó hangját. Ahogy megfordult, és reménykedve nézett az ajtóra, a kezét szórakozottan a zsebébe tette.
- Szia – köszönt a lánynak egy mosollyal, miközben figyelte Haley-t, aki felé sietett.
- Szia – köszönt a lány is mosolyogva. Amint odaért a fiúhoz, a kezeivel átkarolta a srác nyakát. Lábujjhegyre áll, majd adott egy puszit a srác arcára. – Jó meccs volt, Scott.
- Rendben ment – motyogta inkább csak magának Nathan, és lehajolt, hogy egy lágy csókot leheljen a lány ajkaira.
Haley gúnyosan felnevetett.
- Rendben? Ellent kell mondanom. És szerintem a másik csapat is egyetértene.
Nathan elmosolyodott és megvonta a vállát.
- Igen, hát, látnod kellett volna az első félidőben. Szar voltam. – Felsóhajtott. – Ideges lettem, amikor nem láttalak.
Haley az egyik kezével megsimogatta a srác arcát.
- Brooke felsikított, és a mellettem ülő nő rám öntötte az egész kóláját. Haza mentem átöltözni – magyarázta és újra megcsókolta Nathant. – Sajnálom, hogy kihagytam az első félidőt.
- Hé, ne aggódj miatta – nyugtatta meg a lányt Nathan. – Nyertünk, te pedig biztonságban vagy. Csak ez számít.
A lány elmosolyodott, és körbe nézett a tetőn. Először, amikor feljött, ezt kihagyta, de most észrevette a dekorációt. A fehér lámpák újra fel voltak rakta, és kis lila virágok voltak elhelyezve az egész tetőn vázákba.
- Szóval miért is vagyunk itt fent, az anyukád éttermének tetején? – kérdezte nevetve.
Nathan idegesen felsóhajtott, és vállat vont.
- Különlegessé akartam tenni a mai estét.
- Miért? – kérdezte Haley lassan, és újra a srácra nézett. A lány még mindig mosolygott, és a szíve előre is gyorsabban kezdett el dobogni az miatt, ami következni fog. Egyértelmű volt, hogy valami következni fog, ha Nathan különlegessé akarta tenni az estét.
Nathan vett még egy mély lélegzetet, és mélyen a lány szemébe nézett.
- Hales, tudom, hogy még csak most találkoztunk, de az, hogy veled vagyok, megváltoztatott. Jobb ember vagyok, amikor veled vagyok. Nem tudom megmagyarázni, miért, és nem is fogom megpróbálni. De olyan új dolgokat érzek, amiket még sosem, és már nem tudom elrejteni előled többé. A pokolba is, sosem voltam előtted őszinte. De anélkül, hogy kimondanád, sokkal többet kihoztál belőlem, mint bárki más, és… szeretlek.
Haley szinte halhatóan zihált, amikor látta, hogy Nathan előhúzott a zsebéből egy titokzatos, fekete bársonydobozra kísértetiesen hasonlító tárgyat, és a szívére tette a kezét, amikor a srác letérdelt előtte.
- Nathan, mit… mit csinálsz? – suttogta. Nem kérhette meg a kezét. 6 hét együttlét még nem indokolja a lánykérést, nem számít, mit éreznek egymás iránt.
Nathan felnézett a lányra, és kinyitotta a dobozt, ezzel felfedve a benne rejlő egyszerű, mégis gyönyörű eljegyzési gyűrűt, amit a srác választott a lánynak.
- Szeretlek, Hales. Tudom, hogy most mondom ki először, de jobban szeretlek, mint ahogy valaha bárkit. Jobbá teszel, és soha többé nem akarok távol lenni tőled. Nem akarlak elveszíteni. – A szabad kezével Nathan megfogta a lányét, és finoman megszorította. – Hozzám jössz feleségül?
Haley nem tudott semmit sem mondani. Mit kellett volna erre mondania? Hatalmas sokkban volt. Hallani, ahogy a srác kimondta, hogy szereti fantasztikus volt, és tudta, hogy ő is könnyedén ki tudná mondani. Már egy jó ideje tudta, hogy szerelmes volt Nathanbe, de sosem gondolt arra, hogy hangot adjon az érzéseinek. Azt hitte, kiakasztaná a srácot. Ki gondolta volna, hogy ő lesz az, aki kiakasztja Haley-t? Ő Nathan Scott volt, aki 6 héttel ezelőtt még a legnagyobb játékos volt a keleti parton. Meg tudott ennyire változni ilyen rövid idő alatt?
Haley nem mondott semmit. Ez nem volt jó jel. Néhány perc csend után Nathan vonakodva felállt, de a kezében még mindig tartotta a gyűrűt.
- Hales, kérlek, mondj valamit.
Haley hallotta a srác hangját, de nem tudott hangot kiadni. A szemei a gyűrűn pihentek, amit a srác a kezében tartott. Egyszerűen gyönyörű volt. A kő nem volt nagy, és a lány meg volt lepődve, hogy Nathan nem vett neki valami csili-vili, extra dolgot. Amikor az ékszerekről volt szó, Haley az egyszerűséget és az ízléses dolgokat szerette. Nem volt a stílusa, hogy csak azért vegyen meg valamit, mert nagy volt, és nagy figyelmet kapott volna; ez inkább Brooke volt. Nem tudta levenni a szemét a gyűrűről, és nem is igazán akarta, mert az azt jelentette volna, hogy mondania kell valamit. Ő pedig nem tudta, mit mondhatna.
- Haley – ismételte meg Nathan a lány nevét, remélve, hogy ezzel a lány rá figyel majd.
A lány feje ezúttal szinte felcsattant, és a szemei találkoztak a srácéval, ami tele volt kétségbeeséssel.
- Én, um… Nathan, én is szeretlek – suttogta alig halhatóan Haley, miközben a szemei megteltek könnyel.
Nathan elvigyorodott.
- Tényleg? – kérdezett vissza, csak hogy biztosra menjen. Már most tudta, hogy sosem tudna beleunni ebben a három szóba.
- Igen, de…
- De? – vágott közben a srác, csalódottsággal a hangjában.
Haley küzdött, hogy visszatartsa a könnyeit, miközben figyelte a Nathan arcán átsuhanó fájdalmat. Tudta, hogy fájdalmat okoz neki, és utálta.
- Nathan, én… hinned kell neked. Tényleg szeretlek, de mi… mi nem házasodhatunk össze.
Nathan keze leesett, de még mindig szorosan tartotta a kezében a gyűrűt.
- Miért nem?
Haley hallotta a törést a srác hangjában, és a könnyei elindultak lefelé az arcán. Az egyik kezével gyorsan letörölte őket.

- Mert még csak másfél hónapja vagyunk együtt. Az emberek nem házasodnak össze, ha csak másfél hónapja vannak együtt. Ez nem normális.
- Na és? Én nem vagyok normális. Amit érzek, az nem normális. Hogy őszinte legyen, Haley, nem is akarok normális lenni. Veled nem. Komolyan mondom.
- Nathan, ez nem ilyen egyszerű – mondta Haley és megfordult. Pár lépésnyire eltávolodott a sráctól és átölelte magát a két kezével.
Nathan összecsukta a gyűrűs dobozt.
- De igen, az. Az lehetne. – Közelebb lépett a lányhoz, amíg már mögötte állt. A testével nekidőlt a másiknak, a kezét a lány csípője köré tette, az állát pedig a vállába fúrta. – Szeretlek, Haley, oké? – suttogta megtört hangon. – Veled szeretnék lenni most, és mindörökké.
Az ajkába harapva Haley behunyta a szemét, nekidőlt a srác testének és a kezét a másikéra tette.
- Nem, nem lehet. Mi nem… Én nem vagyok készen egy ilyen dologra.
Nathan érezte, ahogyan a szemeiben könnyek gyűltek, és mivel nem akarta, hogy a lány sírni lássa, kihúzta a kezét a lányé alól. Gyorsan odasétált a tető szélére és fejét lehajtva a párkányra tette a kezét.
Haley megfordult, és ahogy meglátta, mennyire összetörtnek látszott Nathan, még jobban kezdett könnyezni. Odament a sráchoz és hátulról átölelte.
- Nathan, még mindig veled szeretnék lenni. Szeretlek. De még csak most kezdtük a dolgok, és nem akarom ezt elrontani – mondta, és a fejét Nathan hátára hajtotta.
- Nemet mondasz – mondta rekedten Nathan, a fejét a kezébe temetve.
Haley addig húzta Nathant a karján keresztül, amíg az teljesen felé nem fordult. Megrázta a fejét, és egy lágy csókot nyomott a srác ajkaira. Amikor elhúzódott, a két kezébe fogta a srác arcát és a szemébe nézett.
- Nem mondok nemet, Nathan. Azt mondom, hogy… azt mondom, hogy nem most.
- Mi a különbség? – motyogta Nathan, és megrázta a fejét. Néhány könnycsepp legördült az arcán, és félrenézett.
A lány röviden becsukta a szemét, és amikor kinyitotta azokat, letörölte a srác arcáról a könnyeket.
- Nathan, kérlek – suttogta. – Nem akarlak elveszíteni. Nem veszíthetlek el, oké?
Nathan erősen az ajkába harapott, és az egyik kezével a lány fejét a mellkasához szorította. Hosszas puszit nyomott a lány homlokára, miközben a másik kezével átölelte a lány derekát, mintha a saját életébe kapaszkodna.
- Nem fogsz elveszíteni – suttogta. – Én csak… majd holnap találkozunk. – Még egy puszit nyomott a lány feje búbjára, aztán gyorsan ellökte magától Haley-t. Olyan gyorsan ment a kijárathoz, ahogy csak tudott, majd lerohant a lépcsőn, ki az étteremből.
Haley nekidőlt a párkánynak és behunyta a szemét.
Minden megváltozott, és egyikük sem tudta, mi fog történni ezek után.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés