"Úgyhogy a reggeli botlásig
Menj és kövesd el a saját hibáidat
Ne légy meglepve, ha a szíved belesajdul,
Az élet azért van, hogy éljünk, megbocsássunk, és hogy élve elhagyjuk a várost"

 

()()()

 

 - Hölgyem? – szólított meg a csapos Mystic Grill nevű bárban, Mystic Fallsban, Virginia államban a 18 éves Haley Jamest egy szép júniusi estén.
 - Igen? – kérdezte, miközben felemelte a barna szemeit a vizétől.
 - Kér valami erősebbet, mint a víz? Úgy néz ki, mint kinek jól jönne – mondta egy megértő mosollyal az arcán.

Azon gondolkozott, hogy mond neki valami olyasmit, mint „Nem, és mi lenne, ha abbahagynád a próbálkozást, hogy leitass egy kiskorú lányt” vagy „Te pedig úgy nézel ki, mint aki kimaradhat a dolgaimból, most pedig hagyd, hogy szenvedjek a saját nyomoromtól”, de inkább csendben maradt.

 - Adj neki egy pohár whiskeyt. Én állom – rendelt egy halk hang. Haley lassan elfordította a fejét, hogy megnézze a férfit, aki rendelte neki az italt, reménykedve, hogy bejut a nadrágja alá. Magas volt, sötét és jóképű. Pont az esete, ahogy Brookenak is, emlékeztette magát keserűen. A szemei a férfiéba fúródtak, és csalódottan látta, hogy azok is kékek voltak, annyira, mint Nathané… nyomasztó emlékek törtek fel.

 

 - Nem akartam, hogy ez történjen, Haley! – magyarázkodott az első szerelme neki teljesen őszinte tekintettel az arcán.

 - Az sem érdekelne, ha akartad volna! – robbant fel és beledobta a ruháit a bőröndjébe. Átment a szobán és újabb ruhákat vett elő.

 - Ne. Kérlek, ne hagy el – könyörgött Nathan. Nem tudta elviselni, hogy elhagyja őt. Szerette a lányt.

 - Megcsaltál, Nathan! És amikor megkérdeztem, hogy hiba volt-e, nem tudtad! – kiabálta, miközben a könnyei csak úgy záporoztak lefelé az arcán.

 - Nem tudtam… nem tudok választani – magyarázta Nate suttogva.

 - Én pedig nem lehetek csak a második – fordult még vissza, mielőtt kisétált volna a házból és Nathan életéből is.

 

 - Hé, jól van? – kérdezte a csapos elé rakva az italt.

 - Üdén – vágott vissza bosszús hangon. Megadóan felemelte a kezét és elsétált. Elfordította a fejét a férfi felé, aki az italt rendelte neki. Igen, dögös volt; ismerte el magának.

 - Piszkos gondolataid vannak rólam? – kérdezte egy szexi vigyorral az arcán. A lány csak bámulta őt érzelemmentes szemekkel, arckifejezés nélkül. – Kemény tömeg – motyogta, mielőtt felhajtotta volna az italát és újra odahívta volna magához. A borravalójuk összeért és újabb önelégült vigyor villant a férfi arcán.

 - Vicces – gúnyolódott, miközben részben tényleg viccesnek találta.

 - Tudom – vigyorodott el, ezzel nevetést csalva elő a lány szájából. – Szóval miért is dobod magadat egy ilyen szánalmas „buliba”?

 - Magánügy – mondta egyszerűen, mert nem akarta megosztani egy idegennel a legmélyebb titkait.

 - Gyerünk! – nyögte. – A megosztás szórakoztató! – bátorította kötekedő módon és a lány már kezdte elhinni, hogy ilyen a normális hozzáállása.

Beleharapott az ajkaiba, azon gondolkozott, mit kellene és mit megosztania vele és érezte, hogy a férfi szemei rajta vannak. Egyetlen egyszerű pillantástól felforrt a teste. Rég volt már az, hogy egy férfi így nézett volna rá.

 - Hivatalosan is – kezdte halkan, majd megállt egy pillanatra, érezve a következő szó fájdalmát -, elváltam.

Ha a férfit sokkolta, hogy egy ilyen korú lány már házas és elvált is, nem mutatta ki.

 - Híresség vagy? – kérdezte unott hangon.

Haley felvonta a szemöldökét. Untatta őt? Akkor meg cs*ssze meg!

 - Tudod, ha nem érdekel, ne kérdezz! – jegyezte meg kicsit dühösen.

Végre sikerült meglepnie a férfit. A szemöldöke halványan felfelé ívelt, mielőtt újra elvigyorodott volna.

 - Meg fogod inni azt? – kérdezte a whiskey felé bökve. A lány szemei a férfiról az italra vándoroltak. Nem tudta, mi történne, ha meginná, de esetleg végül olyan lenne, amit másnap reggel megbánna. Még egyszer: miért érdekelte? 18 volt, szingli és reménykedett benne, hogy el tudja felejteni a fájdalmat. Egy egyéjszakás kaland, ha megtörténne, talán még segítene is. Brooke is ezt csinálta, ha túl akart jutni egy szakításon. És az áruló ex-legjobb-barátnő gondolattól már meg is volt a válasza.

 - Mi a fenéért ne? – kérdezte saját magától, mielőtt követte a rejtélyes férfit és ő is felhajtotta az italát.

A férfi válaszul csak mosolygott és gyorsan végigmérte a lányt fentről lefelé.

 - Pont, amire gondoltam.

 

()()()

 

Két fiatal test botladozott az utcán egy sötét sikátorba, egymáson tartva ajkaikat. A kezeik felfedező úton voltak. A nagyobb alak – a férfi – durván a falhoz lökte a kisebbik alakot – a lányt. A férfi ajkai a lány nyakára, ahol a szemei feszülten koncentráltak. Annyira elragadta őket a pillanat, hogy semmi sem tudta volna elválasztani őket, és a férfi már éppen azon volt, hogy megölje a lányt, amikor az ellökte őt a sokkal gyengébb kezeivel.

- Mi a neved? – kérdezte lélegzet visszafojtva. A részeg elméje próbált küzdeni, hogy viselkedjen úgy, mintha józan lenne. Nem jutott eszébe egy olyan indok se, hogy miért ne tehetné meg, amire készültek, még inkább azzal a gyönyörű sráccal, aki előtte állt.

 - Nem számít – mondta röviden, miközben még mindig a lány nyakán lévő érre koncentrált. A lány elvált volt és megszökött, senkinek sem hiányozna. Nem is említve, mennyire jó illata volt. Ő volt a tökéletes áldozat. A férfi el volt kényeztetve aznap este.

 - Haley vagyok – mondta makacsul a lány. Tudni akart a férfi nevét. Nem mintha emlékezni akarna rá, vagy ilyesmi.

 - Damon – válaszolt a férfi, mielőtt újra a falhoz lökte a lányt és erőszakosan megcsókolta. Széppé akarta ez tenni a lány számára, döntötte el. Az utolsó élményét igazán élvezhetővé akarta tenni. Ezzel a gondolattal megérintette a ruháin keresztül a mellét, ami által egy nyögés hagyta el Haley ajkait.

A felfedező úton lévő kezek érzése emlékeztette a részeg Haley-t, miért is kezdett el inni az elején.

 

Nathan lányan megcsókolta a feleségét, miközben a keze lejjebb kalandozott. Szeretett mindent Haley-ben. Nathannek jó élete volt, tudatában volt ennek. Nem csak egy vicces, tehetséges és gyönyörű felesége volt, de volt egy szórakoztató, kijárós és szexi szeretője is. Persze kicsit rosszul érezte magát azért, ahogy mindkettejükkel bánt. Megígérte Haley-nek, hogy örökké hűséges lesz hozzá, és megtörte ezt az ígéretet. És megígérte Brookenak, hogy véget vet a Haley-vel való kapcsolatának, pedig nem szándékozta megtenni. De amit csinált, az mindenek felett jó érzés volt.

Haley fel és le futtatta a kezeit Nathan mellkasán, mielőtt mélyen a szemébe nézett volna.

 - Szóval, képzeld, beszéltem Brooke-kal ma – kezdte halkan és észrevette, hogy a srác hogy begörcsölt a legjobb barátja nevének hallatán.

 - Igen? – kérdezett vissza Nathan idegesen, hogy a szeretője pontosan mit mondott a feleségének.

 - És mondott valami igazán érdekeset, amit először nem akartam elhinni, de nyilvánvalóan a szám és az agyam nincsenek összhangban ma.

 - Haley – szólalt meg ideges hangon Nathan. A lány mély, barna szemei találkoztam a srác kék szemeivel.

 - Megcsalsz engem, Nathan? – tette fel a kérdést, ami örökre meg tudja változtatni az életét.

 

 - Ne – suttogta Haley, amikor újra visszatért önmagához. Damon újra levándorolt a nyakához, és óvatosan harapdálta azt, miközben az ingén lévő gombokat gombolta ki. – Ne – mondta erőteljesebben, mielőtt ellökte volna magától.

Haley-nek nem volt annyi ereje, hogy megmozdítsa, de az a tény, hogy el akarta lökni magától megmozdította. A férfi néhány cm-ről bámult le rá; érezte a szörnyet magában, amiről a lánynak még csak sejtése sem volt.

 - Mi van? – sziszegte Damon, és a hangja olyan fenyegető volt, ami hátrálásra késztette Haley-t.

 - Nem tudom megtenni. Akarom, de nem megy. Ő volt az egyetlen személy, akivel valaha is, tudod, együtt voltam és ő nem akart engem! Ő Brooke-ot akarta, és emiatt képesnek kellene lennem arra… - mondta majd megállt egy pillanatra, még mindig félénken, nehogy valami szexuálist mondjon -, … hogy lefeküdjek veled – suttogta, mielőtt visszatért volna a hangja a normál erősségűre -, de nem megy! Úgy értem, nem is ismerlek. És…- folytatta.

Damon hallgatta, és inni akart belőle, mert a fenébe is, lehetett volna ez a lány még inkább idegesítő? De nem tudta megtenni. Nem csak az őzsuta szemek voltak, amik Elena szemeire emlékeztették, a szavai voltak, amik megállásra késztették. Ugyanazt csinálta, mint máskor, ’összeszegezte’ az összetört szívű lányokat, de abba bele sem gondolt, hogy esetleg ugyanabba a hajóban eveznek. Mindketten a vesztes oldalán voltak egy szerelmi háromszögnek, és nem tehetett róla, de saját magát látta, amikor ránézett a lányra. És ez nem volt jó érzés Damon Salvatorenak, de nem tudta megölni őt.

Nem bírta elviselni az előtte álló lány-nő látványát. A lányt, aki túl fiatal volt ahhoz, hogy akkora fájdalmat éljen át, amit nyilvánvalóan átél. Szóval Damon eltűnt az éjszakába, nem törődve azzal, hogy haza ér-e. Az túlságosan is Stefan izlése lett volna.

Haley befejezte a monológját, amikor rájött, hogy a titokzatos Damon eltűnt. Bámulta az üres sikátort, mielőtt előjött volna belőle minden, amit aznap evett.

 - Most pedig… - kezdte magának –, merre van a haza?

 

()()()

 

A kopott lakásajtón való kopogtatás ébresztette fel Haley a következő reggel, egy intenzív fejfájást követve.

 - Aszpirint – nyögte, ahogy a fájdalom eljutott a fejéig. A rejtélyes idegen kopogtatott az ajtóm. – Hagyj békén – motyogta és visszadőlt az ágyba, mielőtt kikiabált volna. – Jövök! – ragadta meg a doboz aszpirint a maga módján és azzal a kezében nyitott ajtót. Döbbenten látta, hogy nem más állt az ajtaja előtt, mint az előző éjszaka megismert idegen, Damon. A döbbenettől kiejtette a kezéből az aszpirines dobozt, és éppen le akart hajolni, hogy felvegye, de a férfi már megelőzte.

 - Hagyd csak – vigyorgott a férfi és felvette a gyógyszeres dobozt. Ránézett arra, mielőtt még hatalmasabb vigyor jelent volna meg az arcán. – Gyilkos másnaposság? – kérdezte.

A lány fintora elég válasz volt, aztán kikapta az előtte álló férfi kezéből a dobozt, gyorsan kinyitotta, két pirulát tett a szájába és grimaszolva lenyelte.

 - Mit csinálsz itt, a lakásomnál, nem is beszélve erről az istentelen időpontról? – kérdezte csípőre tett kézzel Haley.

 - Istentelen időpont? – kérdezett vissza Damon és felhorkant a nevetéstől. – Dél van, Haley – informálta a lányt.

 - Ó, hát… - motyogta zavartan.

 - Rosszul éreztem magam, amikor tegnap este egyedül hagytalak a sikátorban – hazudta szemrebbenés nélkül Damon. – Szóval meg akartalak hívni ebédelni. Ígérem, másnapos kaja lesz – biztosította a lányt.

 - Ne érezd magad rosszul – mondta kedvesen, megérintette, hogy a férfi bocsánatot akart kérni. Talán tévedett vele kapcsolatban; talán nem csak egy dolgot akart. – Csak azt hagytad ki, ahogy kihányok mindent.

Damon felnevetett, amin Haley elmosolyodott. Ez egy édes pillanat volt Haley és bárki más kívülálló számára, de Damonnek nem, ő elképzelte, ahogy a lány torkának ugrik és kiszívja az összes vérét a testéből. Tudta, hogy megtehetné. Nem engedhette, hogy ez az emberlány meggyengítse. Ő volt a szívtelen Damon Salvatore. A lány a hét végére halott lesz.

 - El jönnél velem reggelizni? – kérdezte elbűvölően.

 - Valamennyi másnapos kaja nem ártana – ismerte el Haley. – Várj itt, amíg átöltözöm – mondta és már be is csukta az ajtót, de a férfi még az előtt elkapta, mielőtt az bezáródott volna.

 - Nem fogsz behívni? – kérdezte és gonoszság csillant a szemeiben.

 - Uh, nem – nevetett kijózanodva és zavarodottan nézett a férfi szemébe. – Akár még pszichopata is lehetsz – magyarázta. – Úgy értem, a pokolba is, szétzúzhatod a konyhaszekrényemet – kiáltotta igazi horrorral a hangjában. A férfira bámult a nagy barna szemeivel.

 - A konyhaszekrényed rendezett? – kérdezett vissza Damon, figyelmen kívül hagyva az utolsó kijelentésének hanghordozását.

 - A tied nem?

A terv egyszerű volt az elején. Azután találta ki, miután otthagyta a lányt egyedül a sikátorba. Közelebb kerül hozzá, elbűvöli, aztán megöli. Nem mintha gyenge lenne, mert éppen ez volt az, amit akkor érzett, amikor nem tudta megölni a lányt; de meg tudja tenni. Meg tudta, meg volt erről győződve. Haley-nek esélye sem volt ellene.

 

()()()

 

Haley egy héttel később a Mystic Grillben kezdett dolgozni, egy hónappal azután, hogy elkezdődött a gólya éve az egyetemen. A pénz nehéz kérdés volt számára. Sőt, több volt, mint nehéz kérdés. Gyakran evett csak tésztafélét, mert nem telt másra. De így már volt. Félre kellett tennie egy kocsira, utána pedig egy mobilra – tönkretette a régi mobilját, azért, mert Brooke felhívta és elfogta a düh. Meg akarta kapni a diplomáját aztán elmenni. Sokszor gondolkozott azon, hogy felhívja Chris Kellert, hátha meg tudna állni Virginiában és felvenni őt.

A munka a Mystic Grillben hasonló és mégis más volt, mint a régebbi munkája, amit a Karen’s Café-ban csinált. Az alapvető technika ugyanaz volt. Felvenni a rendelést, kivinni az ételt, minden esetben mosolyogni a vendégekre és letörölni az asztalokat, de a vendégekk sokkal kezelhetőbbek voltak a Mystic Grillben. A Mystic Grill azonban egy bár is volt, szóval voltak ott részek öreg emberek, akik bepróbálkoztak néla, de tudta, hogyan tudja megvédeni magát. Nem is említve a tényt, hogy mindenki félt Damon Salvatoretól.

Damon bámulta őt, miközben dolgozott. Az elején kiakasztotta a dolog, de aztán idővel megszokta. A szüneteiben vagy vele beszélgetett, vagy egy Caroline nevű lánnyal, akivel ott ismerkedett meg. A szőke lány volt Mattnak, annak a srácnak a barátnője, aki Haley-vel dolgozott, és a két lány jól kijött egymással. Caroline volt Haley első barátja Mystic Fallsvan Damon mellett.

 

()()()

 

A hétvégéit is a Mystic Grillben töltötte, amikor nem Carolinenal és a barátnőivel lógott. Damonnel ült ott, miközben a férfi ivott; ő még csak a közelébe sem ment az alkoholnak, nehogy megismételje a múlt önmagát. Egyik szombaton a rutin ugyanaz volt, amikor észrevette, hogy Damon figyelme valaki másra terelődött. Egy csinos, barna hajú lányt, Caroline egyik barátnőjét bámulta, aki egy jóvágású sráccal volt. A lány – Elena, ahogy Haley emlékezett – közelebb hajolt és egy finom csókolt lehet a srác ajkára, amitől Damon kezei ökölbe szorultak. Abban a pillanatban rájött, Damont miért is érdekli annyira ő.

 - Ó, Damon – sóhajtotta, visszahívva a férfi figyelmét saját magára. Dühösen nézett rá, amiért meg kellett szakítania a lány bámulását, akit fájdalmasan szeretett – Úgy tűnik benned és bennem sokkal több közös van, mint azt én először gondoltam – jegyezte meg, a lány felé biccentve.

 - Igen, igen. Mi vagyunk a két dagi gyerek, akiket utolsónak választottak a csapatba tornaórán – gúnyolódott Damon és újra Elenára vetette a pillantását.

 - Ne is álmodj róla – nevetett Haley és az égnek emelte a tekintetét. Miközben visszatért az italához, Damon szemei Elena helyett a lányra vándoroltak és újra eltűnődött azon, miért nem tudta megölni.

 

()()()

 

Hónapokkal később egy éjszaka a szokásos rutinjuk után együtt sétáltak át a városon. Haley imádta nézni a csillagokat, miközben Damon újra megpróbált bátorságot venni, hogy véget vessen a lány életének. Haley hirtelen megállt az utca közepén, kitárta a karjait, felemelte a fejét, becsukta a szemét, szabadon hagyva így a nyakát. Ez volt a tökéletes pillanat arra, hogy kiszívja a lány vérét, de nem tudta megtenni. Elámult a képen, amit Haley adott.

 - Megpróbálsz rávenni, hogy küldjelek el egy őrült bolygóra? – kérdezte Damon, utalva a lány őrült viselkedésére.

 - Nem – mondta halkan, nem menve bele a viccelődésbe, mint ahogy általában szokott. Fényszóró világította meg az utcát, ahol egy kocsi közeledett. A lánynak egy izma sem mozdult. A férfi ment oda hozzá, ragadta meg a karját és húzta el az út közepéről. – Mi csinálsz?

 - Ez komolyan kérdezed? – sziszegte Damon. – Majdnem elütöttek – intett a fejével a kocsi irányába.

 - Sajnálom – suttogta Haley és a szemei visszatértek a férfiéhoz, aki durván ellökte magától.

 - Nem érdekel. Az sem érdekelt volna, ha az az autó elütött volna – közölte Damon felemelt hangon.

 - Dehogynem érdekelt volna – mosolygott Haley, majd az ajkai találkoztak a férfiéval.

Hosszútávon nem tudták beérni egyetlen csókkal, így kettő lett belőle, amiből később már szokássá vált. Csókolóztak, együtt lógtak, és megpróbálták kielégíteni a másikat, de sosem feküdtek le egymással. Nem kellett volna ilyen jó kijönniük, mégis megtették.

 

()()()

 

Senki sem értette, miért volt Haley Damonnel. Amennyire ők tudták, ő egy aranyos lány volt, Damon pedig… nem. Caroline különösen nem értette, hogy az új barátnője miért viselte el Damon dolgait, főleg úgy, hogy már ismerte is azokat. De ő abban hitt, hogy mindenkinek a saját hibáiból kell tanulnia, úgyhogy nem gyakran adott hangot a véleményének. De ott volt Elena Gilbert és Stefan Salvatore. Ők nagyon nem szerették, hogy Haley Damonnel van. Ők ketten egy napon sarokba szorították a lányt, amikor dolgozott, de Damont sehol sem lehetett látni.

 - Felvehetem a rendelést? – kérdezte Haley és egy villogó mosollyal üdvözölte Elenát, akit a barátnőjének tekintett. Ugyan nem volt olyan közel Elenához, vagy a barátnőjéhez, Bonniehoz, mint Carolinehoz, mégis a barátainőnek tartotta őket. Elena átnyúlt az asztalon keresztül és rátette a kezét a lányéra.

 - Azon tűnődtem, van-e egy perced beszélni – mondta a rendelés helyett.

 - Szóval nincs kaja? – kérdezte aranyosan, amivel nevetésre bírta Stefant és Elenát.

 - Nincs kaja – ismételte meg Stefan. Haley bólintott, és körbenézett, a munkatársát, Mattet keresve. Hamar összebarátkozott vele, kedves, tiszteletreméltó srácnak gondolta. Mindig is olyan volt, hogy a fiúkkal sokkal jobban kijött, mint a lányokkal.

 - Hé, matt! – kiáltott át a termen. A srác megfordult és a lányra mosolygott.

 - Igen?

 - Kicsit előbbre tenném a szünetemet – szólt és arra intett, ahol Elena és Stefan ültek, pont mellette.

 - Rendben, fedezlek! Csak biztosan tedd a kötényedet a … - nem tudta befejezni, mert Haley feléje dobta a kötényét összenyomva, mint egy labda.

 - Megtennéd neked? – kérdezte édesen. – Köszönöm, Mattie – mondta vidáman, mielőtt levetette volna magát a székre és felnevetett, amikor meghallotta Matt értelmetlen motyogását. – Mi újság, srácok?

 - Beszélni akartunk veled – kezdte Stefan, majd egy pillantással jelezte Elenának, hogy neki kell lennie annak, aki elmondja a lánynak, amit akarnak, mert ő a barátnője.

 - Aggódunk érted – mondta halkan Elena és újra megragadta a lány kezét.

Haley könnyedén felnevetett.

 - Mégis miért?

 - Ez a dolog, ami közted és Damon között van, nem egészséges – kezdte Elena, miközben Haley szemöldöke az egekbe szökött. Stefan megfeszült, amikor hallotta, hogy Damon belépett a szobába, de se Elenának, se Haley-nek nem voltak szuper erős vámpír érzékei, így fogalmuk sem volt arról, hogy Damon a távolból hallgatózik.

 - Oh, komolyan?

 - Igen. Ti ketten nem illetek egymáshoz – folytatta a magyarázatot Elena.

 - Mintha ti ketten illenétek egymáshoz – fojtotta a lányba a szót Haley, és a vele szembe ülő két személy egyszerre döbbent meg. Haley keserűen felnevetett. – Mi az? Nem is gondoltátok, hogy végig tudtam, hogy ti ketten és Damon alkottok egy csodálatos szerelmi háromszöget? Kérlek – gúnyolódott -, az arcára van írva minden egyes alkalommal, amikor rád néz, Elena!

 - Ez nem erről szól – tiltakozott Elena, de mintha Haley érzett volna szenvedélyt a hangjában. Nem a lány személyes féltékeny dühéről volt szó. Ez arról szólt, hogy a helyes dolgot csinálja. Haley gúnyosan felnevetett, Elena pedig még erősebben ragadta meg a lány kezét. – Nem erről van szó! – mondta szinte sziszegve az összeszorított fogai között.

 - Aggódunk érted, Haley. Damon rossz hír, és ő sosem tud úgy szeretni téged, ahogy megérdemelnéd – szólalt meg újra Stefan egy bocsánatkérő pillantást küldve Haley-nek.

 - Tudom – ismerte el egy vállrándítással a lány. – De ki a fene vagy te, hogy megmond nekem, mit érdemlek? Nem tudtok rólam semmit! – emlékeztette a lány a tényre a vele szemben ülő két személyt, és Damon kihasználta a lehetőséget, hogy közbeavatkozzon.

 - És ez maradjon is így – tette hozzá Haley mondatához és átölelte a lány vállát.

 - Damon, mi éppen… - próbálta Elena megmagyarázni a dolgokat, de Damon nem hagyta.

 - Olyan dologba ütitek az orrotokat, ami nem rátok tartozik – fejezte be Elena mondatát, mielőtt megfordult és megpróbálta magával húzni Haley-t is, de a lány kibontakozott az ölelésből. – Nők – gúnyolódott a férfi és elindult a büfé felé.

Haley a kezét Elena vállára helyezte.

 - Köszönöm az aggodalmat. Sokat jelent nekem. Komolyan – hangsúlyozta. – De…

 - De nem fogod megváltoztatni a döntésedet – fejezte be Stefan a lány mondatát egy bánatos mosoly kíséretében.

 - Nem, valószínűleg nem – nevetett fel. – De akárhogy is, kösz!

 - Csak ígérd meg, hogy óvatos leszel! – kérte a lányt Elena.

 - Az óvatosság a középső nevem – viccelődött Haley, még mielőtt Damonhoz sétált volna, majd vissza a munkájához.

 - Egy kapcsolat Damonnel – gondolkozott hangosan Stefan egy komor mosollyal az arcán. – Szerinted meddig fogja húzni?

Elena nem válaszolt. Az új barátnője után bámult felemás érzésekkel – féltékenységgel és aggodalommal.

 

()()()

 

Ez után csak egy hónappal volt, amikor Haley végre elengedte a múltját és lefeküdt azzal a férfival, akibe szerelmes volt. Bár, hogy ne lett volna szerelmes belé? Igaz, kicsit sötét volt és sosem engedte be őt teljesen. Nem is említve a tényt, hogy egy másik személybe volt szerelmes, bár korábban ő is. De emellett jóképű, fogékony, elbűvölő, szexi és vicces volt, és felperzselte a vérét. Mi mást kívánhatott még?

Az egymásra találásuk szenvedélyes, vággyal teli volt. A férfi különös figyelmet fordított a lány nyakára, Haley-nek pedig már az is átfutott a fejét, hogy a férfi bálványozza a nyakat. Amikor végeztek, és kielégítették egymás a legtisztább módon, a lány a fejét a férfi meztelen mellkasára hajtotta, a férfi pedig nevetett azon, ahogy Haley megpróbálta elkapni a lélegzetét.

Damon Salvatore büszke volt arra, hogy sosem hazudott azoknak, akiket szeretett. Csak a szívének a legmélyebb zugában merte volna bevallani magának, hogy beleszeretett Haley Jamesbe. Talán nem olyan megszállottan, mint ahogy Kathrine-t szerette, vagy olyan erősen, ahogy Elenát szerette, de szerette a lányt. Úgyhogy egy idő után bűntudatot kezdett érezni az miatt, hogy nem mondja el Haley-nek, hogy vámpír, de minden egyes alkalommal, amikor előtört rajta ez az érzés, elnyomta magába. Hiszen mégis csak ő Damon Salvatore, és ő sosem érzett bűntudatot. Emellett mélyen félt. Igen, félt. Mi van akkor, ha a lány elhagyja, amikor rájön az igazságra? El tudná viselni, hogy elveszít egy újabb szerelmet? El tudja még sokáig rejteni az igazságot? A legrosszabb kihívás az volt, hogy ne harapja meg a lányt, amikor együtt voltak. Meddig tudja még fenntartani az ember szerepét?

Damon felnevetett, amikor meghallotta a lány lélegzetét.

 - Kifárasztottalak? – kérdezte őrítően, és imádta azt a tényt, ahogy a lány reagált.

Haley megcsókolt a férfi mellkasát.

 - Mmhmm – nyögte. – Igen.

Ezek után mindketten csendben voltak, nem volt szükségük szavakra, csak egymás mellett feküdtek. Damon beletúrt a lány hajába, Haley pedig a férfi mellkasát simogatta. Pár perccel később Damon úgy döntött, elég volt.

 - Oké, ez kezd túl giccsessé válni – jelentette ki felültette mindkettejüket, és ahogy a takaró leesett a lányról, előbukkant a meztelen bőre, amit megbabonázva bámult.

 - Imádod, mi? – kérdezte Haley fáradtan. Kibontakozott Damon öleléséből és visszadőlt az ágyba.

 - Mit csinálsz? – kérdezte Damon szórakozottan.

 - Alszok – motyogta a lány. Damon arcán lévő vigyor megnövekedett és addig csúszott az ágyon, amíg teljesen a lány mögé nem került. Haley hátát kezdte csókolgatni, könnyedén felébresztve a lányt. Aztán hirtelen eltávolodott tőle.

 - Damon – nyögte Haley, a férfira nézve a válla fölött.

 - Vedd ezt fel – mondta felé dobva egy fekete felül gombos pólót, amit nemrég még ő viselt. Haley felült és csak bámult rá. – Lépteket hallottam a lépcsőn – hazudta. Amit viszont igazából hallott az a testvére volt, aki félbe fogja őket szakítani. A lány vállat vont és felvette a pólót. Amikor meglátta a férfi sötétedő szemeit elvigyorodott és megállt előtte.

 - Hogy nézek ki? – kérdezte félénken, miközben Damon szemei majd felfalták őt.

 - A fekete egyértelműen a te színed – bókolt a férfi, majd az ölébe húzta a lányt, az arcából elfésülte a lány hajtincseit és megcsókolta. Egy szükségtelen kopogás szakította meg őket, Haley pedig leült Damon mellé. – Menj el! – szólt ki a férfi.

 - Gyere csak be! – ellensúlyozta Haley Damon szavait. Stefan besétált és rögtön kényelmetlenül kezdte érezni magát, amint meglátta a helyzetet. – Szia Stefan! – köszöntötte mosolyogva a fiatalabb Salvatore testvért Haley.

 - Haley – köszönt Stefan egy apró mosollyal, majd a bátyja felé fordult. – Beszélhetnék veled? – kérdezte.

 - Csak nyugodtan! – vigyorgott Damon.

 - Négy szem közt – mondta jelentőség teljesen a fiatalabb testvér.

 - Társaságom van – hárított az idősebb testvér és a kezét a gyéren öltözött barátnője köré fonta.

 - Damon – szólalt meg Stefan figyelmeztető hangon. Haley nem tudta tovább visszatartani a nevetését. Amikor mindkét testvér kérdően felé fordult, mindkét kezét a szája elé kapta, hogy halkítsa a nevetést, de nem sikeredett.

 - Mi ennyire vicces? – kérdezte szárazon Damon felhúzva a szemöldökét.

 - Semmi – nevetett fel még utoljára, megrázva a fejét. Felült a térdére és adott egy lágy puszit a barátja arcára. – Menj, beszélj a testvéreddel.

 - Csak azt akarod, hogy eltűnjek, hogy körbeszaglászhass – állította, de a lány csak megvonta a vállát egy apró mosollyal.

 - Adok 5 percet, mielőtt elkezdek körbeszaglászni – ígérte a férfinak. – Talán csak alszok helyette.

 - Elfogadhatatlan – morogta és hevesen megcsókolta. Haley egyre jobban kezdett belemerülni a csókba, amíg Stefan meg nem köszörülte a torkát. – Menj el, Stefan.

A lány gyorsan elhúzódott.

 - Nem, nem, nem, nem, nem! Sajnálom, Stefan – kért bocsánatot a lány, Stefan pedig csak bólintott. – Most – fordult Damon felé. – Menj és beszélj vele. Elmegyek aludni – és hogy hangsúlyozza is az utolsó mondatát, elterült az ágyon.

A két testvér elhagyta a szobát, és Haley behunyta a szemét, hogy energiát gyűjtsön, mielőtt Damon visszajön.

Amikor mindketten leértek a földszintre, Damon a kisöccse felé fordult.

 - Mi az?

Stefan komor arccal nézett rá.

 - Haley egy aranyos lány, Damon.

 - Szóval?

 - Te csak játszol az érzéseivel, Damon. Sosem fogod szeretni! Képtelen vagy valódi emberi érzésekre!  - vádolta meg testvérét indulatosan Stefan.

 - Nagyon óvatosan válogatnám meg a szavaimat a helyedben, kis öcsi – morgott hirtelen a testvére arcába.

Haley percekkel később félálomból egy hatalmas puffanásra riadt fel. Kiugrott Damon ágyából és kiszaladt az ajtón, hogy megnézze, honnét jött a hang. Teljesen ledermedt, amikor a lépcső széléhez ért. Ott a barátja, és a barátjának a testvére verekedtek. És nem vitatkoztak, vagy ütötték egymást. A látvány nem volt elfogadható vagy jó. Damon a testvére háta mögött állt a kezei Stefan nyakán voltak; felemelte az öccsét, mielőtt átdobta volna az egész szobán keresztül. Damon feje körbefordult a lány zihálására. Haley visszarohant a szobába azzal a szándékkal, hogy felvegye a farmerét és eltűnjön onnét a fenébe, de Damon megragadta a kezét és maga felé fordította.

 - Hogyan tudtad… ez nem… hogyan…? – dadogta a lány és belebámult a férfi kék szemeibe. Mielőtt még Damon válaszolni tudott volna, a testvére kihajította az ablakon. Haley lefagyottan állt ott és a könnyei előtörtek, mielőtt az ablakhoz futott és kinézett rajta. Látta, ahogy Damon dühösen méregeti Stefant, miközben kihúz egy üvegszilánkot az oldalából. A férfi olyan embertelennek nézett ki abban a pillanatban, hogy Haley-nek muszáj volt hátralépnie, és szerencsétlenségére pont egy üvegdarabba lépett bele. Ahogy a vér előtört a lábából, Damon és Stefan felkapta a fejét és rá bámult. Ez volt az a pillanat, amikor Haley rájött, mi is volt igazából a barátja. Az arca rémisztő volt, gyors volt, nem halt meg attól, hogy kiesett az ablakon, és nyilvánvalóan érezte a vére illatát. Egy vámpír volt! Talán, esetleg, de az lehetetlen!

 - Ó édes Istenem! – mondta pánikkal a hangjában. – Mikor kerültem bele egy rosszul megírt tini könyvbe? – kérdezte saját magától, miközben tovább távolodott az ablaktól. Mielőtt még túl messze jutott volna, Damon már a törött ablak előtt volt. Az arca újra emberinek tűnt, de a szemei hidegek és halálosak voltak. – Maradj távol tőlem! – kérte, megragadta a földön fekvő farmerjét és gyorsan felkapta. Damon tett egy lépést közelebb, erre nehéz testtel botorkálva Haley tett két lépést hátra. Körbenézett, és látta Stefant ott állni; a bocsánatkérés az arcára volt írva. Felsikított, mielőtt ügyetlenül megfordult volna és a távolságot akarta volna növelni saját maga és a két testvér között. Damon a következő pillanatban viszont már előtte állt. A fezébe fogta a lány arcát, aki némán sírt.

 - Damon – szólalt meg Stefan kemény hangon. Neki nem voltak romantikus érzései a lány iránt, és örült is annak, hogy a testvére talált valaki, de a lány a barátja volt. És nem akart végignézni, ahogy Damon tönkreteszi.

 - Maradj távol tőlem! – sírta Haley kétségbeesett hangon, és ez olyan volt, mint egy pofon egyenesen Damon arcába. Undorítónak találta. Rájött az igazságra, és utálta őt érte.

Ellépet tőle és gyűlölettel a szemében nézett rá.

 - Rendben – mondta durván Damon és a lány összerezzent a hangjától. A férfi szemei még jobban megkeményedtek. – Fuss el. Ez a szokásod, nem igaz? A dolgok nehézzé válnak és te úgy futsz el, mint egy gyáva alak. Az is vagy!

 - Halott vagy – mondta gúnyosan Haley. – Egy vámpír, igaz?

 - Valakinek meg kellett ennie azokat a testeket reggel – dobta vissza a labdát, majd felsóhajtott. – El akarsz menni? Akkor menj. Senki sem állít meg – mondta a lánynak feladva. Aztán végignézte, ahogy elmegy, ahogy kisétál az életéből.

 

()()()

 

Damon rájött, hogy nem tudja megtenni. Nem tudja végignézni, ahogy elsétál. Úgyhogy a lány lakásában találta magát. Bement a hálószobába, és ott találta Haley-t, ahogy az ágyon ül, és az ő pólóját szorongatja, amit korábban viselt. Vetett egy gyors pillantást a szobára, és látta, ahová a bőröndjét ledobta az ágyról. Tehát azt tervezte, hogy elhagyja a várost. Nem döbbentette meg, de fájd neki. A fájdalom egy része azonban azonnal elszállt, amikor meglátta a lány felcsillanó szemeit, amikor az észre vette őt.

 - Damon – suttogta Haley, és úgy nézett rá, mint amikor másodszorra találkoztak. Annyira aggódott, hogy minden elcseszett, amijük volt. Hogy örökké ellökte magától. És ledöbbent, amikor rájött, hogy ezt nem tudná elviselni.

Damon nekidőlt az ajtónak.

 - Elmész? – kérdezte a fejével a bőrönd felé intve.

Haley ledobta a kezében lévő pólót az ágyra, és a bőröndre nézett, amit még ő hajított oda.

 - El akartam menni – kezdte őszintén.

 - El akartalak engedni – folytatta a férfi, miközben áthatóan nézett a lányra. Haley lassan felé fordította a fejét és a szemébe nézett. A meleg barna találkozott a hideg kékkel szimbólikusan.

 - Mi változott? – kérdezte bátran, majd letette a lábát az ágyról és felállt.

 - Eszembe jutott, hogy nem vagyok a magamat feláldozó, vérző szívű Szent Stefan – válaszolt a férfi tipikus Damon stílusban. Haley nézte közeledni a férfit, ahogy felé sétált.

 - Így akarod elmondani, hogy szeretsz? – kérdezte végül. Damon megállt vele szemben, és a lány nézte jegesen csillogó szemeivel.

 - Nem szeretlek – tagadta. Haley a férfi kemény arcát nézte, majd óvatosan felemelte a kezét és végigsimította Damon arcán.

 - Hazug – jelentette ki a legnagyobb meggyőződéssel a hangjában. Damon nem tagadta, de nem is értett vele egyet. De az ajkait hozzáérintette a lányéhoz és ledöntötte az ágyra.

 

()()()

 

Senki sem tudott szemrehányást tenni Haley és Damon kapcsolatára, vagy arra, hogy mennyire egészséges. Amíg a lány kihozott a férfiból valamennyi emberséget, addig Damon kihozott Haley-ből valamennyi rosszat. Állandóan változtatták egymást, és egyikük sem talált ellenállást. Szükségük volt egymásra.

Haley tudta az igazságot Damonről, és idővel hozzá is szokott, de Damon sosem mondta el neki az eredeti szándékait a lányt illetően. De tudta, hogy el kell. Egy nap felbukkant a lány lakásában, miközben a lány egy angol esszén dolgozott. Haley rámosolyodott, ezzel leplezve a meglepődöttségét, amit a férfi véletlenszerű felbukkanása okozott, de nem hagyta abba a gépelést. Miközben Damon nézte a lányt, ahogy dolgozott, tudta, hogy el kell neki mondani. Úgyhogy tipikus Damon módon, csak úgy kibökte.

 - Tudod, amikor először találkoztunk, szándékomban sem volt, hogy egyáltalán kedveljelek. Ki akartam szívni a véred a sikátorban és otthagyni. Meg akartalak ölni. Igazából a kapcsolatunk elején végig meg akartalak ölni – mondta el neki, félve a lány reakciójától. Haley lecsukta a laptopját, és nyitott szemekkel nézett a férfira. Már rég elfogadta, hogy Damonnek több hibája van, mint bárkinek, és nem igazán törődött azzal, hogy valamikor a férfi meg akarta ölni. Őszintén, akkor nem is érdekelte volna, ha megöli.

 - Gyakran érezte ezt veled kapcsolatban, és nem is kellett volna elmondani, de köszönöm, hogy megtetted, drágám – mondta gúnyosan. Damon csak vigyorgott válaszul.

 

()()()

 

A durva veszekedések, amik közöttük zajlottak már rutinná váltak. Ami általában történt, az az, hogy Damon vagy Haley féltékeny lett, bántó szavakat üvöltöztek, és aztán pár óra múlva már ki is békültek. Ugyanez történt pár héttel később.

 - Nem hiszek neked! – nevetett fel Haley miközben besétált a lakásába, miután végighallgatta Damon kiabálását a lakása előtt. A lány a munkahelyén volt, dolgozott, amikor Damon féltékeny lett egy férfira, aki őt bámulta. É ezután még Haley-t hibáztatta!

 - Nem hiszel nekem? – vágott vissza hitetlenkedve. Levágódott az ágy közepére és a kezébe vette a kedvenc plüssét, Mr. Wafflest.

 - Pontosan – értett egyet Haley majd ránézett. A szája is tátva maradt attól, amit látott, mert Damon éppen fojtogatta a plüssmacit. – És hagyd abba Mr. Waffles fojtogatását – sírta el magát, odaszaladt hozzá és kikapta a férfi kezéből a macit.

 - Miért nem tudsz hinni nekem, Haley? – kérdezte leereszkedő hangon, ahogy szokta. – Nem én voltam az, aki hagyta, hogy valaki levetkőztesse a tekintetével! – csattant fel.

 - Mit kellett volna tenni? Kivájni a szemeit? – sírt a lány. – És akárhogy is, másnak miért nincs joga bámulni engem, de te nyáladzhatsz Elena miatt – háborodott fel, belefáradva, hogy a barátja egy másik lányba szerelni.

Damon arca azonnal megkeményedett. Haley pontosan tudta, hogy tud beléütni.

 - Az elejétől kezdve tudtad, hogy mindig Elena lenne az első választásom – mondta azokat a bántó szavakat; amiről tudta, hogy összetörik őt. – Éppen ahogy te is Nathant választanád. Még akkor is, ha ő nem akar téged – adta meg a végső csapást, és tudta, hogy a vitának vége.

 - Tűnt ej! – sikította a lány és Damon el is ment. Kérdés nélkül.

Mindketten tudták, hogy a férfi visszajön pár óra múlva. És azt is tudták, hogy a lány azonnal megbocsát neki. Ez volt az, ahogy a kapcsolatuk működött.

 

()()()

 

Damon gyakran gondolt arra a tényre, hogy a lány öregszik. Végig tudná nézni, ahogy megöregszik, majd meghal? Tudta, valahonnét tudta, hogy egy pillanatra sem fordult meg a lány fejébe a gondolat, hogy vámpírrá váljon. Haley nem akarta. És Damon imádta ezt benne. Haley nem volt reménytelenül romantikus, és a fenébe is, ez szexi volt. Persze, régen az volt, de rájött, milyen kegyetlen is a világ, és minden romantikus dolgot kivert a fejéből.

Néha, amikor a lány mellette feküdt, azon gondolkozott, mi lenne, ha beleharapna a nyakába, mert már ott tartotta, hogy szinte minden nap szóba került. Minden alkalommal, amikor szeretkeztek, ahogy a lány ragaszkodott, hogy Damon megtegye, igyon belőle, mondván, semmi sem jobb, mint a vérét szívni annak, akit szeretsz; de Damon minden egyes alkalommal visszautasította. Volt valami érzéki a dologban.

Tudta, hogy bármikor is megölné a lány álmában, egy szép, hegyes karó landolna a szívében, de nem tehetett róla, vitatkozni, harcolni akart a lánnyal. Ez volt minden, amire vágyott.

 

()()()

 

Egy évvel később Haley ajtaján csengettek. A még mindig ember Haley James kiugrott a barátja öléből, kinyitotta az ajtót és meglepetésére, Brooke Davis állt vele szemben. A magas, barna lány óvatosan mosolyodott el, és Haley nem volt benne biztos, hogy be pofon akarja-e vágni, vagy meg akarja-e ölelni az előtte álló lányt.

Brooke úgy tűnt, saját maga meghozta a döntést, ugyanis hirtelen megölelte a lányt.

 - Annyira hiányoztál – sikította és Haley hirtelen úgy érezte, egyetért a lánnyal.

 - Mit csinálsz itt, Brooke – kérdezte, és amint kimondta a lány nevét, tudta, hogy nem kellett volna. Damon vámpír hallása miatt. Bosszút akarna állni miatta, tudta ezt. És ez nagyon nem tetszett neki. Mielőtt tudta volna, hogy mi történik, egy erős kéz pihent a vállán.

 - Ki ez, Hales? – kérdezte Damon rég tudva, ki is a lány, de muszáj volt fenn tartania az ember szerepét, pedig legszívesebben felhasította volna a lány torkát, aki elárulta Haley-t.

 - Brooke Davis vagyok – mondta büszkén és kinyújtotta a kezét, hogy kezet rázzon Damonnel, de a férfi nem viszonozta. Brooke egyszerűen vállat vont és végigmérte a férfit. Egyértelműen tetszett neki, amit látott. – És te ki vagy? – kérdezett vissza és a kezét úgy irányította, hogy a férfi kezén landolt, amit a következő másodpercben Haley lökött el. Brooke figyelme visszaterelődött korábbi barátnőjére, és látta a gyilkos ragyogást a szemében.

 - Ő Damon – csattant fel Haley. – Neked mindig úgy kell viselkedned, mint egy kutya?

Damont csak úgy rázta a nevetés a lány mögött. Mér egyértelmű volt, hogy legyőzte a lányt. És tetszett neki ez a tény. Ismét elszórakozott a gondolattal, milyen csodálatos vámpír is válna belőle. Ha megengedné, hogy átváltoztassa, gondolta vágyakozva.

Brooke döbbenten állt két másodpercig, majd összeszűkültek a szemei.

 - Semmi jogod sincs ahhoz, hogy így beszélj velem! – háborodott fel.

Haley kilépett Damon karjaiból, és alig pár centire állt meg Brooke arca előtt.

 - Nincs? Vagy mégis?

Damon érdeklődéssel nézte a két lányt.

 - Ne hozzak valamennyi pudingot a birkózásotokhoz? – kérdezte közömbös hangon.

Haley pillanatok alatt megfordult.

 - Fogd be, Damon! – csattant fel a lány, de amint belenézett a férfi szemeibe, az arca ellágyult.

Ahogy Brooke nézte őket, hirtelen rájött, miért is volt Haley annyira kiakadva.

 - Oh! – nyögte és mindkét fej felé fordult. – Én… ti ketten… átléptem a határt, igaz?

 - Nem a legfényesebb zsírkréta a dobozban, ugye? – kérdezte Damon gúnyosan. Haley próbálta visszafojtani a nevetését, tényleg próbálta, de nem tudta.

 - És ez nem volt a legeredetibb sértés, igaz? – vágott vissza Brooke nem észrevéve, hogy Damon szemei veszélyesen változni kezdtek. Kiakasztotta őt.

 - Van egyáltalán eredeti gondolat a fejedben? – kérdezett vissza Damon. Brooke már éppen nyitotta volna ki a száját, hogy válaszoljon, de Haley közbevágott.

 - Nem mintha nem lenne ez szórakoztató, de hamarosan mennem kell dolgozni. Szóval kérlek, Brooke, mondd el, mit csinálsz itt? – kérdezte újra.

 - Hiányzol nekünk, Haley – mondta a lány és Haley ledermedt. – Annyira közel voltunk egymáshoz, és újra lehetünk is – könyörgött Brooke. – Csak gyere haza.

 - Te és Nathan még mindig együtt vagytok? – tette fel Haley azt a kérdést, amire nagyon nem akarta tudni a választ. Érezte, ahogy Damon megfeszül a háta mögött.

 - Igen – ismerte be Brooke egy apró mosollyal. – De meg tudjuk oldani, Haley! Csak gyere haza! – könyörgött újra, aggódva, hogy talán pont ő miatta nem fog visszamenni a lány.

Haley arcára visszatért a mosoly. Aztán Damonre nézett, és a mosolya még nagyobb lett. A kezét a férfi dereka köré tette, a fejét pedig a férfi mellkasára hajtotta.

 - Itthon vagyok – mondta egyszerűen.

 - Haley – sóhajtott Brooke, amitől Haley-nek még jobbat hiányzott a barátnője. Éppen ki akarta nyitni a száját, hogy behívja Brooke-ot, amikor Damon megszólalt.

 - Most pedig, ha nem bánod, Brookie, éppen elég elfoglaltak voltunk, mielőtt felbukkantál volna, szóval… - elhalkult a hangja és becsapta a lány orra előtt az ajtót.

 - Annyira rossz vagy – nevetett Haley.

 - Csak meg akartam vitatni az ’itthon’ megjegyzésedet, amit mondtál – mondta, majd felkapta a vállára és bevitte a hálószobába.

Brooke csak Haley sikítását hallotta és elmosolyodott: boldog volt, hogy a barátnője talált valakit, aki nyilvánvalóan szerette. Brooke Davis megkönnyebbülten sétált el a kopott lakástól.

 

()()()

 

Ez az érzés nem tartott sokáig Brooke számára. Meglátta Damon Salvatore-t az egyik helyi bárban pár órával később és leült mellé. Pár perccel később kint volt a sikátorban, azon gondolkozott, miért is és miért kell Haley összes szerelmének megcsalnia őt. Brooke erőtlenül tiltakozott, miközben Damon felé sétált. Ezután a kezébe fogta a lány arcát.

 - Ez nagyon fog fájni – ígérte, mielőtt durván belemélyesztette a fogait a lány nyakába. Ez volt az a pillanat, amikor Haley megjelent. Felsikoltott, majd megpróbálta Damont ellökni Brooke-tól. Amikor Damon elhúzódott, állatian és a ijesztőbb volt, mint bármikor, amikor Haley látta. A lány összerezzent és Damon arca visszaváltozott normálissá. Brooke teljesen elfelejtve feküdte a földön, a sebét fogta nagy és ijedt szemekkel.

 - Mi a fene! – kiáltotta Haley. Lenézett Brooke-ra, majd letérdelt hozzá. Észrevette, hogy a régi barátnője mennyire összerezzent tőle, mielőtt hagyta volna, hogy megnézze a sebet.

 - Mi van? – kérdezte Damon ártatlanul. Haley szemei veszélyesen megváltoztak, amikor felnézett Damonre.

 - Hogy mi van? Oh, semmi – gúnyolódott. – Azt hittem abba hagytad… ezt – sírta el magát.

 - Mit? Megölni azokat az embereket, akik bántottak? – kérdezett vissza Damon.

 - Ha azt hiszed, amit csinálsz, az ez, akkor talán magaddal is megtehetnéd – kiabálta, miközben levette a pólóját és Brooke sebére nyomta. Damon csak bámult rá, mielőtt megfordult és elsétált. – Igen, menj csak el! És még te hívsz gyávának! – kiáltott utána, remélve, hogy a férfi visszafordul, és nem hagyja el. De amikor Brooke felnyögött, tudta, hogy abban a pillanatban sokkal fontosabb, hogy gondoskodjon róla.

 

()()()

 

 - Szóval egy vámpírral jársz? – foglalta össze a történetet Brooke, amit Haley éppen az előbb mondott el neki. Brooke hotel szobájában ültek, úgy érezték magukat, mintha újra a régi lenne minden.

 - Igen – sóhajtotta Haley és azon tűnődött, vajon mit is fog mondani Damonnek, amikor legközelebb találkoznak. Hogy próbálhatta megölni Brooke-ot?

 - Ez annyira Twilight – álmodozott Brooke.

 - Nem teljesen – mondta gúnyosan Haley. – Damon nem olyan jó, mint Edward.

 - Még te mondod nekem – motyogta Brooke szórakozottan megdörzsölve a nyakát. – Kérdezhetek valamit? – kérdezte pár perccel később.

 - Persze.

 - Miért vagy vele? – tette fel a kérdést Brooke óvatosan. – Ő olyan… sötétnek tűnik, Haley. Nem látom, te mit látsz benne.

 - Szeretem. Nem tehetek róla – magyarázta Haley.

 - Igen, én vagyok az élő bizonyíték arra, hogy „nem tehet róla, kikbe szeretsz bele”, de ő gonosz, Haley!

 - Nem gonosz. Szeret engem, tehát nem lehet annyira rossz, igaz? – kérdezte a barátnőjét reménykedve Haley. Brooke Haley kezére tette a kezét.

 - De elég rossz. Ha vele akarsz lenni, fel kell adnod pár dolgot, ami fontos neked.

 - Mint ahogy tetted velem, hogy Nathannel lehess – mutatott rá a lényegre Haley.

 - Pontosan – értett egyet Brooke könnyekkel a szemében. Haley remegő kezekkel törölte le azokat.

 - Hiányoztál, Brooke.

 - Te is, Tanító néni.

Amikor Haley hazaért, Damon az ágyán ült.

 - Csak bosszút akartam állni – magyarázkodott.

 - Nem akarok bosszút. Itt vagy nekem te – mondta halkan, mielőtt megcsókolta volna. Damon örömmel viszonozta.

 

()()()

 

Ezután minden visszatért a normális kerékvágásba. Brooke látogatása elfelejtődött, és úgy tűnt, Haley és Damon még közelebb került egymáshoz, mint voltak, ennek köszönhetően. Haley-t mégis lesújtották Brooke szavai. Tudta, hogy fel kell néhány dolgot adnia. A másik fele akart lenni Damon működésképtelen egészének? Volt egyáltalán választása? Amikor rájött mindenre, Damon volt az első ember, akinek elmondta.

 - Szeretlek – mondta neki egy nap, amikor besétált a férfi szobájába.

 - Tudom – válaszolta egyszerűen Damon. A lánynak sosem kellett kimondania, ez a tény világos volt.

 - És tudom, hogy te is szeretsz – folytatta idegesen Haley.

 - Tudom – mondta újra a férfi. A lány leült mellé az ágyra, és a kezei közé fogta a fejét.

 - Gondolkodtál valaha az örökkén? – kérdezte. Damon csak bólintott. – Én is. Veled akarok lenni, Damon.

 - Velem vagy – mondta neki a férfi feleslegesen, a lány pedig felnevetett.

 - Örökké veled akarok lenni. Azt akarom, hogy átváltoztass – ismerte be Haley, ami sokkolta a férfit.

Ha Stefan, vagy más hős lett volna egy ifjúsági könyvben, megpróbálta volna lebeszélni a lány a döntéséről. Megpróbálta volna megmenteni az emberiségét, de egyáltalán nem volt önfeláldozó. Az örökké volt az, amit akart, és ki volt ő, hogy egy ajándék lovat szájba rúgjon?

 - Biztos vagy benne? – kérdezett még utoljára vissza.

 - Teljesen – nyugtatta meg a férfit, mielőtt elfeküdt volna az ágyon.

 - Most?

 - Miért várjunk? – kérdezett vissza.

 - Nem tudok egy okot sem – válaszolta. Óvatosan rámászott a lányra, megharapta a csuklóját és odatartotta Haley-nek. – Igyál – mondta, és Haley megtette. Amikor már eleget ivott, lefeküdt mellé és magához húzta.

 - Szeretlek – nézett bele Haley a férfi kék szemeibe.

 - Én is szeretlek – ígérte Damon. – Csukd be a szemeid.

Haley megtette, teljes mértékben bízva Damonben.

Ahogy a lány nyakának törésének hangja betöltötte a szobát, Damon arcán legördült egy könnycsepp. Nem várta, hogy ilyen nehéz lesz véget vetni a lány életének, de tudta, hogy órák múlva a közös életük fog elkezdődni.

Tehát várt.

 

()()()

 

"Most és majd akkor elgondolkodsz,
Miért van az élet azért, hogy éljünk, megbocsássunk, és hogy élve elhagyjuk a várost
Az élet azért van, hogy éljünk, megbocsássunk, és hogy élve elhagyjuk a várost "

Súgó Még nincs hozzászólás.