"Nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen
Nem érdekel, hol voltam, és az sem, hol leszünk
Olyannak lát engem, amilyen vagyok, és ez nem könnyű!
Gyönyörű. Annyira gyönyörű!"

 

()()()

 

Damon elvigyorodott, ahogy a barátnőjét bámulta. Egy vízió volt. Vele minden álma valóra vált. Beleértve a perverz álmait is. A kép ugyanaz volt, mint a további álmainak a kezdete. Haley James, az olyan édes, mint az almás pite Haley James vámpírként. Mint egy vérszívó, aki nem fogja többé az éjszakának. Az arcát, a haját, a ruháját mind vér borította, ahogy kitépte a gyanútlan áldozata torkát. A férfi teste egyre jobban kezdett gyengülni, miközben a lány szívta ki belőle a vért. Nem akarta megölni, de ez volt az első vadászata. Még nem volt önkontrolja. Damon lassan közelebb lépett hozzá, és kilökte a férfit a lány kezei közül. Egy égő vörös szempárral találta szembe magát, ahogy a lány szemébe nézett. A lány előrelendült, de Damon visszatartotta.

- A-a-a! – termett előtte egy ugrással. – Azt hittem, nem akarod megölni. De ha meggondoltad magad, akkor veled vagyok – mondta neki felajánlva a gyenge férfit a karjaiban.

Haley megízlelt még egy csepp vért, majd otthagyta a férfi nyakát. Meg volt bűvölve. Hallotta a nehéz légzését és a szívének a lassú dobogását. A vér melegsége csak úgy hívogatta őt. Anélkül, hogy tudná, mit csinált, újra a férfi felé indult. Damon csak megmozdította a férfit, hogy kikerüljön a lány útjából, és így az nekiment annak az épületnek a falának, ahol álltak. Gyorsan felpattant és feszülten bámult a szerelmére.

 - Azt mondtad, az enyém lehet! – sziszegte alig hallható hangon. Miért vette el tőle az ételét? És akkor kezdett kitisztulni a feje. Hiszen az csak egy ember…

 - Tudom, hogy ha engedtem volna, hogy megöld, később dühös lettél volna rám – jelentette ki nyugodtan Damon. – A nagy tanulság már csak ilyen – magyarázta, miközben nekitámasztotta az embert a falnak. Aztán Haley felé fordult és elismerően végignézett rajta. A vámpírlét nagyon is illett hozzá.

Haley még mindig sokk hatás alatt állt és csak az eszméletlen férfit bámulta. Megtette. Majdnem megölte őt!

 - Egy szörnyeteg vagyok! – suttogta alig hallhatóan és végre ránézett Damonre.

 - Hát, igen… - jegyezte meg és lassan felé indult. – De ez az, amire vállalkoztál, emlékszel?

Igen, Haley élénken emlékezett rá.

Damon egyre közelebb és közelebb ért hozzá. Úgy nézett rá, mint a prédájára. És akkor a férfi felnyögött. Felébredt.

 - Micsoda buli! – jegyezte meg Damon, amikor észrevette, hogy a férfi ébren van.

 - Mit csinálunk most? – kérdezte Haley kétségbeeséssel a hangjában. Majdnem megölte a férfit! A bűntudat majdnem felemésztette a lány belülről.

 - Igézd meg – vetette oda neki a válla fölött Damon, ahogy a férfi felé sétált. Amikor már csak lépésekre volt az összezavarodott férfitől, megállt. Haley felé fordult és rákacsintott, amitől a lánynak elállt a lélegzete. Rájött, hogy Damon boldog volt. Az átváltozása boldoggá tette. Hirtelen már nem is érezte magát olyan rosszul attól, hogy vámpír.

 - Mit csináljak? – kérdezte Haley már saját tudatában. Megnyalta a szája szélét és megízlelte a férfi vérét. Extázisban behunyta a szemét, és érezte, ahogy kinőnek a szemfogai. Olyan jó íze volt a vérnek. Ez volt az a gondolat, amit sosem hitt, hogy megfordulhat az agyában.

Damon a lány felé száguldott és a kezei közé szorította a kedvese fejét. Haley lassan kinyitotta a szemeit, ami tele volt vággyal. Vérre éhező vággyal.

 - Olyan gyönyörű vagy! – suttogta rekedten. Közelebb hajolt, Haley pedig egy csókra számított, de helyette Damon végignyalta a lány száját és arcát. Megízlelte a száradó vért. Egy önkéntelen sóhaj hagyta el Haley száját.

Haley éppen mélyítette volna el a csókot, amikor meghallott egy hangot. A férfi volt az, akit majdnem megölt.

 - Hahó! Van valaki ott? Segítség… Szükségem van… - halkult el a hangja, de Haley hallotta a légzéséből, hogy még mindig tudatánál volt.

 - Igézd meg! – suttogta Damon kedvese fülébe. Egy riadt barna szempár fúródott egy kékbe. – Jó gyakorlás.

Haley lassan tette meg az utat a férfihoz és lehajolt előtte. A férfi szeme elkerekedett, amikor meglátta.

 - Mi… mi történt? – kérdezte, felismerve a lányt, akivel elhagyta a bárt. Aztán a szeme végigpásztázta a lány testét. Az egészet vér borította. Az ő vére. – Nem! – pihegte, miközben próbált távolodni tőle. – Ne bánts engem, kérlek, hagyj…

Haley elkapta a férfi tekintetét és kitágultak a pupillái.

 - Shhhh – suttogta nyugtatóan, a férfi pedig engedelmeskedett. – Nem azért vagyok itt, hogy bántsalak – hazudta és rossz szájízt érzett utána, fe ez volt az új élete. Hozzá kell szokni ehhez.

 - Nem azért vagy itt, hogy bánts – ismételte a férfi, mint egy papagáj, és Haley nem tudott mit csinálni, elvigyorodott, amikor meghallotta Damon nevetését.

 - Igen – búgta és végigfuttatta a kezét a férfi állán. Tényleg jól szórakozott. - Kibotorkáltunk ide, és csak jól akartuk magunkat érezni, emlékszel? – kérdezte és hallotta a háttérben Damon vicsorgását.

 - Emlékszek.

 - De aztán a barátom ránk talált és nem örült a dolognak.

 - Emlékszek.

 - Ti ketten verekedni kezdteted, de neki több tapasztalata volt, mint neked. Nem verekedsz sokat, igaz?

 - Nem verekszem sokat.

 - Olyan jó voltál, milyen jó csak tudtál, de végül legyőztem.

 - Emlékszem.

 - Amikor felébredtél, már sehol sem voltunk. Egyedül voltál.

 - Egyedül voltam.

 - Most haza mész. Elfeledkezel a ma estéről és azt mondod a haverjaidnak, hogy túl sokat ittál. Csak egy rossz este volt, igaz?

 - Csak egy rossz este – ismételte meg a férfi, Haley pedig felhoppant – elégedetten magával, és amint eltűnt a férfi, Damon karjaiba vetette magát.

 - Kicsi erős voltál, nem gondolod? – nyögött fel Damon; nem tetszett neki teljesen a lány sztorija. Habár, be kellett vallania, jó volt. Bár azt nem tudta, hogy fogja a fickó megmagyarázni a nyakán lévő harapást; de nem is érdekelte. Az már a férfi baja volt.

 - Jó móka volt – ismerte be Haley félénken és beletemette az arcát Damon ingébe.

 - Hé, hé – búgta gyengéden, előhúzta a lány arcát a „rejtekhelyéről” és felemelte az állát. A csodálatos barna szemébe bámult és úgy beszélt. – Ne legyen bűntudatot; ne szégyelld az, aki vagy. Már vámpír vagy, Haley. A zsákmányod megigézésének szórakoztatónak kellene lenni. Ez része a vadászatnak – mondta és vállat vont. Döbbenten látta, ahogy könnyek gyűltek a szerelme szemében. Egy legördült, amit a kezével letörölt.

 - Nem akarok gyilkolni – suttogta Haley összetörten. Damon maghoz húzta a lány és szorosan megölelte. Félt, hogy ha elengedné, Haley talán elfutna. Úgy érezte, hogy el fogja veszíteni, és ez az, ami nem fog megtörténni, ha akár csak egy szóval is beleszólhat a dolgokba.

 - És nem is fogsz. Bébi, vigyázni fogok rád. Ezt el kell hinned – könyörgött, és veszélyeztetettnek érezte magát; ezt pedig csak vele érezte. Haley elhúzódott Damon menedéket nyújtó karjaitól és mélyen az vakító kék szemébe nézett. A szemei olyan vakítóak voltak, hogy néha már égette őt, ahogy ránézett. Szemek, amik néha olyan kegyetlenek voltak, hogy az már megijesztette. Szemek, amik annyi szerelmet tartalmaztak iránta, hogy ha a szíve még mindig dobogna, már rég százszor gyorsabban vert volna.

Keze közé fogta gyengéden Damon arcát és lábujjhegyre állt, hogy közvetlenül a férfi szemébe tudjon nézni.

 - Elhiszem – suttogta, majd az ajkait Damonéhoz érintette. A csók hamar szenvedélyesség vált és a férfi durván az épület falának lökte a lányt, miközben Haley a lábát a férfi csípője köré tette.

Damon elmondta neki, hogy minden intenzívebb, miután átváltozik. A személyisége sokkal erősebb lesz, de Haley sosem fordított sok figyelmet a szavaira. Eddig a pillanatig. Addig nem, amíg Damon mindegy egyes érintése feltüzelte. Addig nem, amíg Damon minden egyes szava után elállt a lélegzete. Addig nem, amíg nem kívánta Damont annyira, hogy meg akarja harapni.

Addig nem, amíg teljesen be nem zárta Damon a lelkébe.

Mindig úgy vélte, hogy teljes szívével szeretett, és talán úgy is volt, de nyilvánvalóan most már ez s felerősödött. Ezek mégsem teljesen ő volt. Ez Damon volt. Minden, ami volt, minden, ami az övé volt, az Damoné is volt. És talán, esetleg megtanulhatná szeretni, nem utálni – Damon miatt. Aztán megint ott volt az a volna a két érzés között. És ahogy a szerelme letépte a ruháit és megérintette a halott bőrét, Haley rájött, hogy abban a pillanatban benne volt mindkettő érzés.

Utálta őt, mert arra késztette, hogy mindenével szüksége legyen rá. És másik oldalról éppen ezért szerette.

 

()()()

 

"És néha…

Úgy vélem, igazán őrült.

És imádom ezt!"

 

()()()

 

Damon szerelmeskedett. A mindenható, anyaszomorító Damon Salvatore szerelmeskedett. Mit tett vele Haley? A fenébe, ki is herélhette volna. Ugyan az lett volna. Hamis embernek érezte magát. Egy egyszerű másolatának önmagából.

Aztán, ahol Haley egy elégedett sóhajt hallatott álmában, rájött, hogy minden egyes pillanatát élvezte. A fenébe is, talán elgyengült, de szerelmes volt. Ezt megállapította. Ez egy plusz volt. Ahogy Haley szemei lassan kinyíltak, nem tudott mit csinálni, de egy hatalmas vigyor jelent meg a képén. Az örökkévalóságig ébredne így minden reggel, a karjaiban a gyönyörű nővel, akit szeretett.

 - Jó reggelt- suttogta Haley a férfinak, akit szeretett. Damon talán nem kedves vagy tökéletes, de számára jó volt. Mindent jelentett neki.

 - Itt az idő felkelni – jegyezte meg a férfi.

 - És te mikor keltél? – kérdezte és felhúzta a szemöldökét.

Damon megfordult és az órára nézett. Amikor visszafordult, hatalmas vigyor volt a fájdalmasan lenyűgöző arcán.

 - Úgy öt perce.

Nem tudta megállítani a kitörő nevetést Haley. Amikor végül lenyugodott, aranyosan Damonre mosolygott.

 - Hozzá tudnék ehhez szokni.

 - Mihez? – kérdezett vissza a férfi, összezavarodva, hogy vajon a lány miről is beszélhet.

 - Melletted ébredni.

Most Damon volt a soros a nevetésben.

 - Mi az?

 - Hozzá szokhattál volna, már egy jó ideje ezt csináljuk – világított rá Damon, miközben öntudatlanul simogatta a lány haját. Hosszú és szőke. Lenyűgöző volt.

 - De most mégis olyan más – ismerte be Haley, és úgy bámulta a kedvese arcát, ahogy mindig is szokta. Mintha Damon lenne a világ megmentője. Nem érdemelte meg ezt a nézést, tudta ezt Damon, de mindenek ellenére imádta. Úgy érezte, hogy akarják, szeretik és szükség van rá.

 - Más is – mondta a férfi, miközben még mindig simogatta a lány haját. Mintha egy kiskutya lenne. Haley kicsit szégyellte bevallani, hogy ez megnyugtatta, ezért sosem ismerte volna be.

 - Csak… - kezdte, de az érzelem a hangjában megállította.

 - Igen? – kérdezte Damon azon az arrogáns hangon, ami mindig megfogta Haleyt.

 - Annyira szeretlek – ismerte el, majd a vámpír sebességét használva felkelt és elkezdett felöltözni.

 - Tudom – jelentette ki Damon egy magabiztos vigyorral.

 - Sokkal jobban, mint bármikor máskor – monda, Damon feje felé fordult és ránézett. Megértés volt a szemében. A férfi tudta, miről beszél Haley. A lány átváltozása tette az iránta érzett szerelmét még erősebbé. – Én csak…

 - Mi az? – kérdezte Damon türelmetlenül, hogy minél hamarabb folytassa. Hová akart kilyukadni?

Haley az egész testével megfordult, hogy Damonre nézhessen; csak fehérneműt viselt, és semmi mást.

 - Nem hagyhatsz el – kérte a lány. Ez nem volt kérdés. A férfi nem lett volna képes rá. Haley nem élte volna túl. Nem tudta volna túlélni.

Damon döbbenten nézett a lányra, majd a következő pillanatban Haley a hátán feküdt az ágyon, Damon pedig felette.

 - Megőrültél? – mennydörögte Damon dühös hangon.

 - Mi az? – kérdezte összezavarodva Haley, mert nem értette, miért akarná Damon így bántani őt.

 - Soha sem hagynálak el, érted? Ez volt az egész átváltoztatásnak a lényege – jelentette ki Damon. Ezt meg kellett értetnie vele. Haleynek meg kellett tudnia, milyen erősek az érzései.

 - Még Elenáért sem? – bökte ki a lány, előhozva magából a féltékenységet. Damon zavartan nézett rá.

 - Amikor most érzem, az összes intenzív, idegbajos érzésed felém; igen, én végig éreztem – mondta. – Szóval nem, még Elenáért sem hagynálak el.

Haley elfogadta Damon válaszát, a szemei megteltek könnyel és bólintott. Aztán megcsókolta, amiből majdnem több is lett, de a férfi még az előtt leállította. Meglepő volt.

 - Szóval… - kezdte Damon, de egy pillanatra megállt és elkalandozott Haley lenyűgöző arcán. Istenem, milyen szerencsés volt! – Hogy szeretnél meghalni?

 - Mi van? – kiáltotta, és addig karmolta a férfit, amíg nem engedte az felállni. Tényként tudta, hogy sosem lesz erősebb, és ez dühítette. De ez volt az élet. Még azelőtt a szoba másik oldalán volt, hogy Damon fel tudott volna kelni.

A történetre gondoltam. El kell játszanunk, hogy meghaltál – jelentette ki unott hangon Damon.

 - Oh…

 - Igen, kicsit sem idegesítő… - jegyezte meg. – Azt hiszem, az emberekbe vetett bizalmad csak felerősödött – mondta és két másodperc múlva a lány már a karjai között volt.

 - Sajnálom – suttogta Haley kedvese fülébe. – Csak minden olyan új még – emlékeztette rá a férfit.

 - Tudom – mondta Damon gyengéden, és egy rövid csókot nyomott Haley szájára. – Szóval újra megkérdezem: hogy akarsz meghalni?

Haley csak egy összezavarodott pillantást adott válaszul.

 

()()()

 

 - Szóval, hogy van Haley? – kérdezte suttogva Elena Damontől úgy, hogy senki se hallhassa.

 - Halott. Azt hittem, tudod, főleg, hogy a temetésén vagyunk – válaszolta neki Damon síri hangon.

Elena szárazon felnevetett.

 - Tudod jól, hogy értettem – mutatott rá a lényegre a lány.

 - Küzd – jött az egyszavas válasz, mivel nem akarta bonyolítani a helyzetet, tekintve a tényt, hogy Liz Forbes feléjük közeledett. Az idősebb nő megragadta Damon kezét.

 - Annyira sajnálom a dolgot, Damon – mondta, miközben könnyek csillogtak a szemében.

Elena ezt a pillanatot választotta, hogy elmenjen; elmotyogott egy bocsánatot és folytatta a cselt, hogy az egyik barátnője meghalt. Ha annyira ismerte Haley Jamest, amennyire azt hitte, hogy ismerte, akkor a lány éppen egy fához kikötözve figyelte, ahogy a rokonai és a barátai gyászolták a „halálát”.

 - Haley olyan jó lány volt – folytatta Liz. – Az autó baleset egy olyan tragédia, amit egyikünk sem fog tudni feldolgozni. Aztán a tűz, ami tönkretette a testét… - Liz folytatta óvatosan, de Damon nem tudta tovább elviselni.

 - Tisztában vagyok a tényekkel – csattant fel dühösen. Tudta, hogy Haley igazából nem halt meg, de még csak a gondolatától is irtózott. A lány a világot jelentette számára. Emellett utált hazudni a barátainak.

Liz úgy tűnt, rájött, hogy hibázott.

 - Sajnálom – kért bocsánatot halk hangon, de csak egy fejbólintást kapott válaszul. – Láttad Caroline-t? Aggódom, hogy fogja kezelni ezt – mondta a barátjának ráncolt homlokkal. Caroline és Haley legjobb barátnőkké váltak az idő alatt, amíg ismerték egymást. Haley sokat látott a szösziben Brooke-ból, ami emlékeztette őt a régi életére. Nem is említve azt, hogy Caroline csodálatos személyiség volt.

Hát igen, gondolta Damon keserűen. Éppen azon a reggelen jött át Caroline, hogy Haley segítsen neki választani egy ruhát, amit viselhet a temetésen. Caroline a Mattel való szakítása után jött rá a vámpírok létezésére, miután Tyler Lockwooddal kezdett járni, aki vérfarkas.

 - Éppen Haley néhány barátjával beszélget – mondta Damon, Liz pedig elment beszélni a lányával.

Damon körülnézett az udvaron, ahol a megemlékezés volt. Mindenkinek azt mondta, hogy Haley holttestét elhamvasztották, így szinte lehetetlenné tette a temetést. Látta Haley óriási családjának részvételét, akik dühös pillantásokat küldtek felé, mert utálták a férfit. Látta a város nagy részét is. Aztán meglátott néhány olyan arcot, akik miatt imádkozott, hogy ne legyenek annyira hülyék, hogy megjelenjenek.

Lucas, Peyton, Nathan és Brooke.

Akkor kapott egy üzenetet a mobiljára, amit automatikusan megnyitott.

„Légy kedves! - H” Kuncogott, majd elkezdett visszaírni.

„Mindig kedves vagyok - D”

A négyes felé vette az irányt. Amikor odaért hozzájuk, Nathan és Brooke vállára tette a kezét, és közéjük lépett.

 - Milyen kellemes meglepetés – mondta gúnyosan. Nem volt meglepve, amikor Brooke mindent megtett, hogy kiszabaduljon, és Damon örömmel el is engedte a lányt.

 - Damon – mordult fel a lány. Teljes szívéből utálta a férfit. Ő volt az oka, hogy gyászolnia kellett a legjobb barátnőjének a halálát. Ha ő nem lett volna, Haley sosem akart volna szaros vámpírrá változni.

 - Brooke Davis – szólalt meg Damon arrogáns hangon. – Nem mondhatom, hogy nem sokkolt itt látni téged felbukkanni – folytatta.

 - Ki vagy te, hogy megmondd, ki és ki nem jelenhet meg Haley temetésén? – követelte Nathan erőszakosan a választ. Ami rettenetesen hülye ötlet volt.

 - Te vagy Nathan Scott, igaz? – kérdezte Damon, és kezet nyújtott neki. Nathan már emelte is volna a kezét, hogy megrázza a másikét, amikor egy vidám hang félbeszakította.

 - Én a helyedben nem tenném. Jó pár törött csontod lenne, mire végezne vele – mondta Caroline Nathannek, csatlakozva a csoporthoz.

 - Te ki vagy? – kérdezte Brooke, mert nem ismert rá a csinos, szőke lányra.

 - Caroline Forbes vagyok, Haley legjobb barátja – válaszolt Brooke-nak.

Brooke automatikusan lemerevedett. Haley mesélt neki a szőkéről és Brooke mindig is úgy érezte, hogy elárulták, hogy Haley talált a helyére valaki más, habár tudta, hogy erre nincs joga.

 - És te biztos Brooke Davis vagy – folytatta Caroline. – Haley nagyon sokat mesélt rólad – mondta és megölelte a barna hajó lányt. – Haley találkozni akar veled később a temetőben, miután mindenki elment – suttogta. Brooke egy kis mosolyt küldött a szőkének, amikor kibontakozott az ölelésből.

 - Lucas vagyok, ő pedig Peyton – mutatta be magát és a fiatal feleségét Lucas.

 - Hát nem szép? – kérdezte gúnyosan Damon és áttette a kezét Caroline vállán, amit a lány rögtön le is rázott. – Az összes ember, aki elárulta Haley, itt van.

 - Ki vagy, hogy elítélj minket? – kérdezte Peyton. A srác az idegeire ment.

 - A férfi, aki szereti Haleyt – jelentette ki Damon, majd elviharzott, hogy csatlakozzon a szerelméhez, közben pedig érezte a gyilkos pillantásokat, amik a hátába fúródtak.

 

()()()

 

 - Rendben, Haley, itt vagyok. És nyilvánvalóan a lehető leghátborzongatóbb helyet kellett választanod a találkozáshoz. A halál tényleg ilyen kegyetlenné tett? – kérdezte a semmibe Brooke Davis.

 - Nem tudom, te mondd meg – válaszolt Haley, megjelenve Brooke előtt. A barna felsikított ijedségében.

 - Nyilvánvalóan! – kiáltotta a sebesen dobogó szívéhez szorítva a kezét.

 - Bocsi – kért bocsánatot Haley egy vállrándítással és egy kis mosollyal. Már hiányzott neki Brooke.

 - Nincs semmi gond – mondta Brooke és a barátnője felé indult, hogy megölelje, de Haley kitért előle. – Mi a baj?

 - Nem ölellek meg, mert a végén még a vágy túl erős lesz, és megharaplak – mondta Brooke-nak, aki megértően bólintott, de még mindig rémülten nézett.

 - Nehéz nem megölni az embereket? – merte megkérdezni Brooke, de kicsit kényelmetlenül érezte tőle magát. Haley imádta a barátnőjét azért, hogy próbált bátornak mutatkozni és úgy tenni, mintha minden normális lett volna.

 - Néha. Damon sokat segít – mondta Haley félénken.

A két lány leült a földre. Beszélgettek és olyan dolgokat mondtak el egymásnak, amit másnak nem mondtak volna. Eközben pedig rájöttek, mennyire hiányzott nekik a másik. Aztán amikor Haley vágya már túl erős volt, felálltak és éppen indulni készültek, amikor valami fényes megragadta Haley szemét.

Megragadta Brooke kezét és rábámult az ujján lévő eljegyzési gyűrűre. Érezte, ahogy Brooke összeszorítja a kezét az érintésére, de nem is törődött vele.

 - Mikor kérte meg Nathan a kezed? – kérdezte halk hangon.

Brooke annyira félt, hogy Haley nem fog támadni, hogy alig jött ki hang a torkán, amikor megszólalt.

 - Nem… nem olyan… régen.

Haley összezavarodottan nézett a barátnőjére.

 - Nem fogok harapni – nyugtatta meg Brooke-ot.

 - Oh, istenem! – sóhajtott Brooke megkönnyebbülten, Haley pedig válaszul csak nevetett.

 - Örülök neked, Brooke – mondta Haley és Brooke nem tudott ellenállni a kísértésnek, megölelte a barátnőjét, amivel kockázatot vállalt, hogy Haley talán megtámadja. Rájött, hogy egy nap meg fog halni, talán éppen Haley keze által.

 - Azt kívánom, bár ott lehetnél – ismerte be a lány suttogva.

Haley kibontakozott az ölelésből és belenézett Brooke mogyoróbarna szemébe.

 - Ott leszek. Megígérem. Végig fogom nézni, ahogy férjhez mész, Brooke, és tudni fogod, hogy ott vagyok, csak nem láthatóan.

Mindkét lány felnevetett.

 - Mindig te leszek a legjobb barátnőm, Brooke.

 - Szeretlek, Tanító néni.

 

()()()

 

Haley megtartotta az ígéretét. Elment mindkét legjobb barátnőjének az esküvőjére, Caroline-éra és Brooke-éra. Ott volt, amikor Elena felébred azután, hogy Stefan átváltoztatta. Aztán ott volt minden örömteli eseményen. Mint például amikor Brooke kislánya megszületett, és Caroline kisfia felnőtt.

De azután ott kellett lennie a szomorú eseményeken is. Mint például a családjának a temetésén. Nathan állapotának romlásakor. Brooke, Caroline, Peyton, Bonnie, Lucas és az összes szerettének a halálakor. Fájdalmas élmény volt, és majdnem meg is bánta, hogy ilyen életet választott.

Aztán egy pillantás Damon kék szemébe, és minden alkalommal emlékezett rá, miért változott át. Szerette a férfit, ilyen egyszerű volt. Még több év után is ugyanolyan szenvedéllyel szerette.

Feladta érte az életét, és sosem tudná megbánni ezt a döntését.

Mert Damon volt számára az otthon, és tudta, hogy ez sosem fog változni.

A férfi volt a megmentője.

Örökre.

 

()()()

 

"Az ő szemei, ahol a remény rejlik

Ahol a kék ég
Találkozik a napfénnyel.
Az ő szemei, ahová megyek

Ha haza megyek."

Súgó Még nincs hozzászólás.